Egyelőre nem lesz drágább a csoki

Elefántcsontpart kakaókivitele a szeptember 30-án záruló évben az előző évi 1,34 millió tonnáról 12 százalékkal, 1,18 millió tonnára csökkenhet a vezető exportőrök egyike, az Olam International Ltd. illetékese szerint. Ennek oka, hogy a zavargások miatt csökken az országban a termelési kedv. A kakaó árai az idén New Yorkban 14 százalékkal nőttek, mert a kereskedők attól tartottak, hogy a legnagyobb termesztő ország szállításainak csökkenése világméretű hiányt idéz elő.

Az aggodalmat alátámasztani látszik a Nemzetközi Kakaószervezet (ICO) március 2-i prognózisa is, amely szerint a termésévben a termelés 7,5 százalékkal, 3,215 millió tonnára csökkenhet, 50 ezer tonnával elmaradva a kereslettől.

A csokiár marad

A kakaó világpiaci árát a spekulatív tőkemozgások inkább alakítják, mint a tényleges kereslet-kínálat. Bár Elefántcsontpart a világ kakaótermésének mintegy 40 százalékát adja, és így az ottani események erősen kihathatnak a piacra, a jelenlegi ármozgásokat mégsem annyira az ország politikai stabilitása, illetve annak hiánya okozta, hanem a tőkepiaci befektetők egyre erősödő érdeklődése a kakaó iránt - mondta Sánta Sándor, a Stollwerck Budapest Kft. ellátási lánc igazgatója. A kakaópor világpiaci ára az idén jelentős mértékben csökkent: míg tavaly az ipari kakaópor kilogrammonkénti felvásárlói ára 1,5-1,7 euró körül alakult - sőt tavaly év elején még 2,0 euró felett mozgott -, ma 1,2-1,0 euró.

Ehhez képest a kakaómassza és a kakaóvaj világpiaci árai éppen ellentétesen mozognak. A kakaóvaj tavaly 2,8-3,0 euró volt kilogrammonként, és idén 3,7-4,0 euró körüli érték várható. A kakaómasszánál ennél mérsékeltebb a változás, a tavalyi 1,8-1,9 euróról mintegy 2,0-2,1 euróra való szerényebb emelkedés prognosztizálható. Sánta szerint a végtermékekben, a csokoládéban tükröződő árváltozás attól is függ, hogy a gyártók mekkora készleteket halmoznak fel vagy éppen milyen beszerzési politika mellett döntenek.

Azaz a kockázatokat is magában rejtő, rövid távú vagy az inkább biztonságra törekvő, hosszú távú lefedettséget tekintik elsődlegesnek. Az alacsony infláció, az erős piaci verseny, illetve az uniós csatlakozás óta bővülő import nem teszi lehetővé, hogy a hazai termelők a megnövekedett alapanyagköltséget a késztermékek áraiba átültessék, ezért más területen kell csökkenteniük a költségeket - tette hozzá a szakember.