Mégsem a dollár éve jön?

Az amerikai jegybank szerepét betöltõ Fed múlt kedden rendkívüli ülésen 75 bázisponttal 3,5 százalékra mérsékelte az irányadó kamatlábat a komoly piaci pánik, a recessziós aggodalmak miatt. Jelezte továbbá, hogy szükség esetén kész további megfelelõ lépéseket tenni. Ezzel a lépéssel a Fed irányadó kamatlába (Fed funds rate célérték) 50 bázisponttal az Európai Központi Bank (EKB) irányadó kamatlába (refinanszírozási ráta minimum értéke) alá esett. A rövid távú kamatlábak közötti ilyen irányú és mértékû különbségre - amely többek között a devizapiaci mozgásokat jelentõsen befolyásoló tényezõ - utoljára 2004. szeptemberében volt példa.

Múlt kedden este még száz százalékban hitt a piac abban, hogy a Fed a jövõ szerdai kamatdöntésekor újabb 50 bázispontos kamatvágást hajt végre. A chicagoi határidõs tõzsde csütörtök esti záróárai alapján a befektetõk mintegy 75 százalékos esélyt adtak ezen lépés bekövetkezésének.

Európa kitart?

Az Európai Központi Bank (EKB) felõl már kedden, de az azt követõ napokban is határozott jelzések érkeztek arra vonatkozóan, hogy a jegybank a felfelé mutató inflációs kockázatokat nagyobb súllyal veszi figyelembe a lefelé mutató növekedési kockázatoknál, emiatt a kamatvágás helyett inkább a kamatemelés az esélyesebb lépés. Ezt a piac a következõ hónapokra vonatkozóan még csak-csak elhiszi, de nyártól már inkább arra számít, hogy az EKB is kénytelen lesz "beállni a sorba", azaz csatlakozni a globális kamatmérséklési ciklushoz, a gazdasági növekedési kockázatok miatt.

A határidõs árazások alapján a Fed addigra már 2,25-2,5 százalék körüli, azaz a jelenleginél 100-125 bp-tal alacsonyabb irányadó kamatlábnál járhat, míg az EKB egy 25 bp-os vágáson lehet túl. (Kalkulációnkat a 3 hónapos Euribor futures kontraktusok alapján végeztük, figyelembe véve, hogy a 3 hónapos eurokamatláb az elmúlt évek tapasztalatai alapján közel 20 bp-tal haladta meg az éppen aktuális EKB irányadó kamatlábat). Mindebbõl az következik, hogy a Fed és az EKB kamatlába közötti, jelenleg 50 bp-os pozitív különbség az EKB javára nyár körülre legalább 150 bp-osra tágulhat.

A dollár lehet az új jen

Kitágítva a képet, a dollár árfolyama szempontjából ennél is nagyobb kockázatot jelent az, hogy a Fed mostani kamatvágási ciklusának végére a rövid távú dollár-kamatláb a világ 40 leglikvidebb devizája hasonló kamattartalma közül a negyedik legalacsonyabb lehet - hívják fel a figyelmet a Royal Bank of Scotland elemzõi (csak a japán jen, a hongkongi és a taiwani dollár rátája lehet akkoriban alacsonyabb). Mindezek alapján az RBS szakértõi szerint könnyen elképzelhetõ az, hogy a jen után a dollár válik a világ második legnépszerûbb, a nemzetközi befektetéseket finanszírozó devizává (ún. carry trade finanszírozó devizává). Legkevésbé ez hiányzik most az egyébként is igen gyenge lábakon álló zöldhasúnak - hangsúlyozzák az RBS stratégái.

A jent alaposan megviselte az elmúlt években az egyre népszerûbbé váló carry trade befektetési stratégia, azaz a jenben felvett hitelekbõl magasabb, gyakran feltörekvõ piaci befektetések finanszírozása. Egyes szakértõk igencsak megkérdõjelezték az elmúlt idõszakban, hogy globálisan valóban kimutatható volumenû-e a jen alapú carry trade tevékenység (volt, aki néhány tízmilliárd dolláros hatásról beszélt éves szinten, és voltak, akik több százmilliárdosról).

Az árfolyamgrafikon mindenesetre magáért beszél: 2005 közepe és 2007 közepe között a jen több mint 12 százalékot esett a dollárral és több mint 22 százalékot az euróval szemben. Ezeket a japán gazdasági fundamentumok távolról sem indokolták volna, így bizonyára volt érdemi szerepe a carry trade folyamatnak a jen vesszõfutásában. (Megjegyzendõ azonban, hogy a gyengélkedõ jen sem volt képes érdemi (importált) inflációs nyomást generálni a szigetországban, emiatt a japán jegybank csak igen elnyújtott "kamatemelési sorozatot" hajthatott végre.)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!