István, Vajk
17 °C
22 °C

Hirtelen elkezdtünk gazdagodni

2007.06.17. 08:19
Ha annyi pénzből kellene megélnünk, mint szüleinknek, elviselhetetlennek találnánk. De ez nem volt mindig így, néhány évszázaddal ezelőtt fel sem merült, hogy jobban kellene élnünk, mint felmenőinknek. Steven Landsburg kögazdász professzor erről ír a Wall Street Journalban megjelent írásában.

Jobban vagy rosszabbul élünk, mint négy éve - ez a mondat néhány évszázaddal korábbn még teljesen értelmezhetetlen volt, az emberek nem gondolták azt, hogy jobban kellene élniük, mint néhány évvel korábban. Steven Landsburg közgazdász professzor a Wall Street Journalban közzétett írásában végigjára, az emberi történelemben hogyan alakult az életszínvonal az előző időszakokhoz képest.

Egyre gazdagabbak lettünk

A modern ember százezer éve jelent meg a Földön. A következő 99 800 évben semmi nem történt. Legalábbis semmi gazdasági szempontból is lényeges dolog: voltak háborúk, politikai intrikák, mezőgazdasági találmányok - de egyik sem befolyásolta lényegesen az emberek életszínvonalát. Mai árakra átszámítva csaknem mindenki évi négyszáz-hatszáz dollár körüli összegből élt, ami éppcsak a létminimum feletti szintet jelentette. Igaz, voltak akkor is arisztokraták, akik sokkal jobban éltek az átlagnál, de számukat tekintve elenyészik jelentőségük.

Aztán hirtelen, nagyjából tíz emberöltővel ezelőtt, az emberek elkezdtek gazdagodni. Egyre nagyobb lett az egy főre eső jövedelem, amely évente 0,75 százalékkal nőtt - legalábbis a nyugati világban. Néhány évtizeddel később az egész világra kiterjedt a növekedés. Később még jobb lett: a huszadik század végén már 2,3 százalékkal emelkedett az egy főre eső reálbér. Egy példával illusztrálva ez azt jelenti, hogy ha mi 50 ezer dollárt keresünk, akkor gyerekeink 25 évvel később (ha feltesszük, hogy ugyanebben az ütemben növekszenek a reálbérek) 89 ezer dollárt keresnek majd, az ő gyerekeik pedig 158 ezer dollárt - mindezt mai értéken számolva.

Mohók lettünk

Ilyen jellegű gazdagodás mellett a válságok, megtorpanások jelentéktelennek tűnnek. A harmincas években, a gazdasági világválság idején a jövedelmek a húsz évvel azelőtti szintre estek vissza. Vagyis az embereknek annyból kellett megélniük, amennyiből a szüleiknek, és ők ezt majdnem elviselhetetlennek találták. Az a feltevés, hogy a jelennek jobbnak kell lennie a múltnál, viszonylag új gondolatnak számít. Egyik 18. századi politikustól sem kérdezték meg, hogy "jobban élünk-e, mint négy éve". Egyszerűen azért, mert akkor még fel sem merült, hogy jobban kellene élni.

A keresetek növekedése csak egy eleme a jólét emelkedésének. Száz évvel ezelőtt az Egyesült Államokban hatvanórás volt a munkahét, most 35. Száz évvel ezelőtt a munkások hat százaléka ment szabadságra, most kilencven százaléka. Száz éve egy átlagos háztartásbeli napi 12 órát töltött a ház körüli teendőkkel, mint mosás, takarítás, főzés. Ma kevesebb, mint három órát. A változás a fogyasztási szokások megváltozásán mérhető leginkább. Ha megnézünk egy 2001-es elektronikai termékeket reklámozó katalógust, aligha találunk benne olyasmit, amit megvennénk.