Összeomolhat az egészségügy az ipari országokban

2006.06.26. 16:01
Magyarországon 16 év alatt 16,6 százalékkal csökkent az állam hozzájárulása az egészségügyi kiadásokhoz. Az OECD szerint mindenhol még jobban csökkenteni kell az állam hozzájárulását.

Az egészségügyi kiadások erőteljes növekedése az 1990-2004 közötti időszakban veszélybe sodorta az ipari országokban az egészségügyi biztosítási rendszer finanszírozhatóságát - állapította meg a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tanulmányában. Az összes egészségügyi kiadás Finnországot kivéve valamennyi OECD-tagországban meghaladta a bruttó hazai termék növekedési ütemét.

Magyarország az átlag alatt

Az OECD átlagában ezek a kiadások a GDP 8,9 százalékát tették ki. Az élen az USA, Svájc és Németország állt a GDP 15,3, 11,6 és 10,6 százalékának megfelelő egészségügyi kiadással. Az OECD átlaga alatt állt Magyarország 8,3 százalékkal, alacsony a GDP-hez viszonyított kiadások aránya Szlovákiában (5,9 százalék), Írországban (7,1 százalék), Lengyelországban (6,5 százalék) és Csehországban (7,3 százalék) is.

Az egy főre eső egészségügyi kiadás az OECD-államokban átlagosan 2550 dollár (vásárlóerő-paritáson), Magyarországon ennél kevesebbet, 1323 dollárt költenek egy évben az emberek egészségügyre. A kiadás az USA-ban a legnagyobb (6102 dollár) és Törökországban a legkisebb (580 dollár).

A legtöbb OECD-tagországban többnyire a költségvetés finanszírozza az adóbevételekből (átlagban 73 százalékban) az egészségügyet, de a jelentés megjegyzi, hogy ez az arány több közép-európai ország, így Lengyelország, Magyarország vagy Csehország esetében csökken, mivel itt az arány korábban magas volt. Magyarországon 1990 és 2004 között 16,6 százalékkal csökkent, Lengyelországban 23,1 százalékkal, Csehországban 8,2 százalékkal.

Gyógyszerre kevesebbet

Gyógyszerre is kevesebbet költünk, mint a 393 dolláros OECD-átlag. Magyarországon évente 308 dollárt adnak ki az emberek erre a célra - ennek az állam átlagosan 62 százalékát finanszírozza (az OECD-ben átlagosan 61 százalékát).

AZ OECD tanulmányának végkövetkeztetése az, hogy ha nem csökkentik az országok az egészségügyre fordított kiadásokat, akkor a jelenlegi biztosítási rendszerek működőképessége csak abban az esetben tartható fenn, ha emelik az adókat, vagy a költségvetés más kiadásait csökkentik, esetleg növelik az emberek hozzájárulását az egészségügy finanszírozásához.