Ferenc, Olívia
-4 °C
4 °C

Munkavállalási lehetőségek és korlátok az unióban

2003.03.21. 10:16
Eltérő álláspontot képviselnek a tizenötök abban a tekintetben, hogy megnyitják-e munkaerőpiacukat a magyar alkalmazottak számára, vagy sem. Korlátokat legfeljebb hét évig állíthatnak, ám az ötödik év után már csak a munkaerőpiac komoly zavarása esetén gátolhatják a munkaerő szabad áramlását.
Átmenetileg, legfeljebb hét évig (2+3+2) korlátozhatják az uniós tagállamok a magyar munkaerő piacra jutását - ez a megállapodás született a csatlakozási tárgyalásokon. Ezen időszak első két évében a tagállamok továbbra is saját nemzeti joguk rendelkezéseit alkalmazzák. Ezt követően az Európai Bizottság felülvizsgálja a tagországok munkaerőpiacát, amely ha kedvező képet mutat, az átmeneti időszak lerövidülését is maga után vonhatja.

Azon régi tagállamnak, mely a két évet követően is fenn akarja tartani az újonnan csatlakozókkal szembeni korlátozásokat - például munkavállalási kvótát alkalmaz -, ezen szándékáról értesítenie kell az Európai Bizottságot. Ha viszont nem él ezzel a lehetőséggel, úgy a harmadik évtől a nemzeti jog helyett a szabad munkaerőmozgás biztosított. Az ötödik év vége után már csak a munkaerőpiac komoly zavarása esetén tartható fenn további két esztendőre a nemzeti szabályozás.

Az Egyesült Királyságban és Spanyolországban könnyű lesz munkát vállalni

A csatlakozási tárgyalások zárószakaszáig jobbára kisebb államok nyilatkoztak - írek, dánok, hollandok, svédek - arról, hogy megnyitják munkaerőpiacukat. Tavaly decemberben két tagállam csatlakozott ehhez a csoporthoz: az Egyesült Királyság és Spanyolország. Ennek nagy jelentőséget tulajdonítunk, mert a brit nyitásban Magyarország kezdeményező szerepet játszott, de ennél fontosabb, hogy angol nyelvű, nagy tagállam nyilatkozott kedvezően - fogalmazott Iván Gábor, a Külügyminisztérium főosztályvezetője.

Örvendetes, hogy a brit és ír térségben a magyarok könnyen vállalhatnak majd munkát, ám kis különbség azért van a két ország között: az íreknél ugyanis előreláthatóan még munkavállalási engedély sem kell. Ezzel szemben a briteknél valószínűleg regisztrálniuk kell magukat a magyar munkavállalóknak. A munkavállalási engedély kiadása várhatóan automatikus lesz, ugyanakkor erről végleges információk még nincsenek.

Spanyolország csatlakozásunk pillanatától szintén kész megnyitni munkaerőpiacát, ennek részletes kidolgozását a spanyol fél nemrég kezdte meg a nemzeti jogban. Valószínűsíthető, hogy ott is csak regisztrációs célt szolgál a munkavállalási engedély. Míg egyébként a britek az összes újonnan csatlakozó felé, addig Spanyolország egyelőre csak Magyarországgal közölte munkaerőpiac-nyitási szándékát - mondta Iván Gábor.

A kétoldalú megállapodások alapján Magyarország az uniós munkavállalókkal szemben ugyanazokat a korlátozásokat alkalmazza, mint az adott uniós tagállam a magyarok viszonylatában. A magyar korlátozások nem lehetnek szigorúbbak a mostani feltételeknél, amelyeket most megengedőnek lehet minősíteni. EU-s országból jövő első számú vállalati vezetőknek nem kell munkavállalási engedély, a kulcsszemélyzet pedig automatikusan megkapja azt - emlékeztetett a főosztályvezető.

A magyarok tíz százaléka fontolgatja

A velünk együtt csatlakozó országok felé nyitjuk munkaerőpiacunkat, az új tagok egymás közti viszonylatában szabad munkaerőmozgás lesz azzal a feltétellel, hogy fenntartjuk a védintézkedés lehetőségét. A harmadik országokból jövő munkavállalókkal szemben a mostani szabályozáshoz képest nem szigorodik a feltételrendszer, vagyis ők továbbra is munkavállalási engedéllyel dolgozhatnak.

Sem a munkaerő-áramlás iránya, sem annak mértéke nem jelezhető megbízhatóan előre. Az azonban bizonyos, hogy a migrációs potenciál - ami azt mutatja, hogy száz főből hányan fontolgatják a külföldi munkavállalást - mostanra jelentősen, a kilencvenes évek 4 százalékáról az utóbbi években 10 százalék körüli értékre emelkedett. Ennek valószínűleg a közelgő uniós csatlakozás is az oka; belépésünket követően csökkenni fog a migrációs potenciál. Azonban ez a mutató is csak várakozást jelent a megkérdezettek részéről. Nem biztos tehát, hogy ők a külföldi munkavállalásra vonatkozó terveiket valóra is váltják - hangsúlyozza Hárs Ágnes, a Kopint-Datorg kutatója.

A magyar munkavállaló nem igazán mobil

Hogy Magyarországról nem várható tömeges munkaerő-kiáramlás, azt több tény is alátámasztja. Egyik ezek közül a kapcsolati háló, ami az úgynevezett láncmigrációt generálja. A kapcsolati háló ereje a magyarok esetében nem számottevő, mert eleve kisszámú magyar él az uniós tagállamokban más, most csatlakozó államokhoz - mindenekelőtt Lengyelországhoz - képest. Ha a külföldön munkát vállalni szándékozók mozgósítják is kinti ismeretségeiket, vagy eljutnak hozzájuk információk a külföldi lehetőségekről, akkor sem nő nagymértékben az EU-ban a magyar munkavállalók száma - mondja Hárs Ágnes.

Másik lényeges elem a hazai munkavállalók mobilitása. Köztudott, hogy a jobb munkalehetőség érdekében nemhogy ország-, hanem még megyehatárok átlépésére sem igen hajlandóak a magyarok.

Keveset költeni, a jövedelmet hazahozni

A külföldön munkát vállalni kívánó honfitársaink zömmel a rövid ideig tartó munkavállalást, ingázást részesítik előnyben, ezért az ilyen típusú munkaerő-áramlással kell inkább számolni. Az ilyen munkavállalók számára nem a nemzetközi mérce szerinti bérek, hanem a hazai megélhetési költségekhez viszonyított jövedelmek a fontosak. Ők azok, akik a lehető legkevesebbet költik el külföldön, és keresetüket hazahozzák.

A munkavállalók nemzetközi migrációját elsősorban a béraránytalanságok okozzák. Amíg a magyar bérszínvonal valutaárfolyamon számolva mintegy 15 százalékát teszi ki az EU átlagának, és a vásárlóerő okozta országok közötti különbséget figyelembe véve is mindössze 30 százaléka az EU-átlagnak, a bérek közti különbségek egészen biztosan indukálnak migrációt - állítja a kutató.

Németországban és Ausztriában - a külföldön munkát vállaló magyarok két legkedveltebb célországában - az átlagkereset vásárlóerő-paritáson számolva háromszorosa a hazainak. Hogy ez mennyire vonzó egyes munkavállalói rétegeknek, másoknak pedig nem, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a kormányközi egyezményekben foglalt munkavállalói kvótákat (ilyen kvótát Németországgal és Ausztriával kötöttünk) bizonyos esetekben rendre kitöltik a magyarok, más esetekben meg nem. Nem szabad szem elől téveszteni ugyanakkor azt sem, hogy a bérszínvonal-különbségek az EU egyes tagországai között is tekintélyesek lehetnek, mégsem generáltak nagymértékű munkaerőmozgásokat.

A migrációnak ugyanis gazdasági és nem gazdasági korlátai is vannak. Ezek olyan mikrogazdasági tényezők, mint például az életkor, szakképzettség, családi állapot, vagy rugalmasság, mozgékonyság. Egy munkavállaló a migrációra vonatkozó döntését legtöbbször nem egyedül, hanem a család bevonásával hozza, főleg akkor, ha családfenntartóról van szó. A kutató szerint a magyar munkavállaló a többi újonnan csatlakozóhoz képest inkább abban az esetben megy külföldre, ha ott szakmai, gyakorlati tudásra tehet szert, amit aztán itthon próbál meg kamatoztatni.