Szópárbaj az eurózóna előszobájában

Az euró bevezetésével kapcsolatban már nem csak az inflációs mutató, az államadósság mértéke vagy éppen az államháztartási hiány tényleges, illetve remélt alakulása körül éleződnek ki a politikusok közötti konfliktusok - egyes országokban egyre inkább nyelvi jelleget öltenek a közös pénz körüli viták.

Az Egyesült Királysággal és Dániával ellentétben a tíz, 2004-ben csatlakozott tagállam nem rendelkezik kívül maradási joggal, így idővel kénytelen lesz bevezetni a közös európai devizát - csak az nem egyértelmű egyelőre, hogy hogy is hívják majd ezt a pénznemet. A régi tagországok közül csak Görögországban merült fel korábban, hogy a bankjegyeken a többi tagállam által elfogadott "euro" kiíráson túl szerepeljen a pénz görög írásjelekbe öntött neve is, amit a többi tagország el is fogadott. Csakhogy az újonnan csatlakozók közül egyre többen igénylik, hogy saját helyesírási szabályaiknak megfelelően írhassák le a közös pénz nevét, és ez konfliktust okoz az egység mellett kardoskodó Európai Központi Bankkal (ECB). A legelszántabbak a 2008-as eurócsatlakozással számoló lettek, akik "eiro"-nak neveznék a térség devizáját, ugyanis a lett nyelvben nem lehet egymás mellett az "e" és az "u" magánhangzó. A lett követelés komolyságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az oktatási miniszter kifejtette: a bíróságra is szívesen elmegy az ország igaza érdekében. Hasonlóan harcias a máltai kormányzat is, amely az "ewro" név mellett kampányol, a szlovének pedig "evro"-nak hívnák a közös pénzt. A litván szabályokból az "euras" név következne, míg a magyar helyesírás alapján a pénz neve nem lehetne más, mint "euró". Az eurokraták helyzete azonban nem ennyire súlyos, ugyanis a litván és a magyar jegybank már megegyezett az ECB-vel, így ezen országok nem gördítenek majd akadályt az "euro" név elterjedése elé, bár saját publikációikban saját elnevezésüket használják majd.