A magyarok a kormány elleni lázadással ünneplik az 1956-os forradalom 50. évfordulóját; az olasz kormány hitelminősítése Botswana szintjére süllyedt. Mi hozza össze a a két hírt? - teszi fel a kérdést a Times publicistája, Anatole Kaletsky. A válasz: az Európai Unió gazdaságpolitikája.
A Kelet- és Dél-Európában zajló események annak tudhatók be, hogy az Európai Unió demokratikus országok szövetségéből olyan szupranacionális pénzügyi birodalommá válik, amelyben az EU polgárait érintő legfontosabb döntések nem esnek demokratikus ellenőrzés alá, állítja a Times szerzője a héten megjelent cikkében.
Magyarországon azért törtek ki az utcai harcok egy hónapja, mert Gyurcsány Ferenc miniszterelnök nyilvánosan elismerte, hogy hazudott "reggel, éjjel meg este", a választás végeztével pedig természetszerűleg úgy érezte, hogy a Brüsszelnek tett ígéretei sokkal fontosabbak azoknál, amelyeket a magyar szavazóknak tett.
Semmi esély az euróra
Az ebből eredő, két év alatt az ország GDP-jének 7 százalékát kitevő költségvetési lefaragások durván azzal egyenértékűek, mintha Nagy-Britannia egyszerűen felszámolná állami egészségügyi szolgálatát, írja a Times, és emlékeztet arra, hogy Magyarországnak anélkül kell eleget tennie a Maastrichti Szerződés feltételeinek, hogy beengednék az eurozónába.
"Magyarországnak vagy bármely az unióhoz újonnan csatlakozott országnak szinte semmi esélye arra, hogy az előre látható jövőben beengedjék az eurózónába" - írja Kaletsky, aki szerint jó példa erre Litvánia és Észtország, amelyektől a "lehető leggyengébb indokokkal" tagadták meg nyáron a csatlakozást. A döntés azt jelenti, hogy az új tagországoknak anélkül kell a Brüsszelben és Frankfurtban megszabott gazdaságpolitikát folytatniuk, hogy élvezhetnék a közös valuta nyújtotta szerény előnyöket.
A Maastrichti Szerződés másodosztályú polgárokká változtatta a kelet-európaiakat, állítja a Times publicistája, és ennek jósolhatóan csúnya következményei tapasztalhatók most Európa keleti végein. Kaletsky reméli, hogy Európa polgárai észreveszik: valami rohad abban a politikai rendszerben, amely mindörökre a világgazdaság lassítósávjában hagyja őket, és amelyet semmilyen demokratikus folyamat nem tud megváltoztatni, függetlenül attól, hogyan szavaznak az emberek.