Minden hatodik ember nyomorog

A fejlődő országokban a nyomorban - azaz kevesebb mint napi 1 dollárból - élők száma 1981 és 2001 között 1,5-ről 1,1 milliárdra csökkent - derül ki a Világbank pénteken nyilvánosságra hozott jelentéséből. Az arányt tekintve jobb a helyzet, hiszen míg 1981-ben a fejlődő országok népessége 39,5 százalékának jutott napi 1 dollárnál kevesebb, addig 2001-ben a ráta már csak 21,3 százalék volt.

A változások azonban időben és geográfiailag is nagyon eltérők. A négyszázmilliós csökkenésből 280 millió az 1981-től 1990-ig tartó időszakra esett, azóta lassult a folyamat. A legdrámaibb változás Kínában ment végbe, ahol a vizsgált időszakban - amikor az egy főre jutó GDP az ötszörösére emelkedett - a szegények száma közel a kétharmadával, 212 millióra csökkent.

Ellenkező folyamat játszódott le Kelet-Európában és Közép-Ázsiában, itt a szocialista tervgazdaságok bukásáig szinte nem létezett szélsőséges szegénység, ám 1999-ben már 30 millió ember, az összlakosság 6,2 százaléka élt a küszöb alatt - igaz, a következő két évben fordult a trend, és a szám 18 millióra, a ráta pedig 3,7 százalékra mérséklődött. Lényegesen többen vannak ugyanebben a régióban azok, akik naponta kevesebb mint 2 dollárból kénytelenek élni: 1981-ben 8 millióan tartoztak e kategóriába, 2001-ben már 93 millióan, ami az összlakosságon belül 1,9, illetve 19,7 százalékos arányt jelent.

A húsz év alatt folyamatosan romlott a helyzet Latin-Amerikában és a karibi térségben, valamint Fekete-Afrikában, ezért a Világbank a segélyek növelésén és az adósságelengedésen túl sürgeti a világkereskedelmi liberalizációt is, különösen az agrárszubvenciók leépítését a gazdag országokban, mivel a fejlődő világ szegényeinek 70 százaléka a mezőgazdasági exporttól függ.