Mától megszűnt a gulden

Nem véletlen, hogy a hollandok siettek a legjobban: korábbi kutatások kimutatták, hogy az eurózóna lakói közül ők fogták fel a legkevésbé érzelmesen, hogy 700 éve használt pénzüket le kell cserélniük.

Drágulni fog minden?

A váltás miatti legerősebb félelem Európában az, hogy rejtett áremelésekhez vezet a kerekítések miatt. Bár a holland kereskedők túlnyomó többsége azt állítja, nem emelt, a statisztikai hivatal felmérése szerint a lakosság kétharmada ezt nem hiszi el nekik. A BBC amszterdami tudósítója ugyankkor arról számolt be, hogy heti zöldségszámlája hirtelen 10 eurónak megfelelő összeggel ugrott meg. Ennél konkrétabb tapasztalatok leszűréséhez azonban nyilván még jó néhány hétre lesz szükség.

Nem is akartak játszani

Az átállás Hollandiában gyors és sima volt, mindössze néhány olyan eset történt, mint az első januári hétvégén tapasztalt váratlan euróérme-hiány, amikor a kormányzat kénytelen volt hirtelen nagyobb mennyiségű érmét veretni. Kevésbé volt komoly az amszterdami repülőtér ismert kaszinójának a gondja: a játékterem vezetői rájöttek, hogy sokan csak pénzük átváltása miatt vásároltak zsetont, ezért kénytelenek voltak a szerencsejátékok világában szokatlan "tranzakciós díjat" bevezetni.

Nem szeretnek filléreskedni

Szakértők szerint az okozhat még kellemetlenséget, hogy a különböző államok euróérméi a hátoldal eltérő ábrája miatt különböző súlyúak, így nem biztos, hogy a különféle áruautomaták képesek lesznek mindegyiket elfogadni.

A hollandoknak most vissza kell szokniuk a filléreskedésre, hiszen a gulden váltópénzét már 15 éve kivonták a forgalomból. A Központi Bank bejelentette, hogy a kereskedőkre bízza, üzletükben elfogadják-e a kisebb - egy és két eurócentes - érméket. A gulden április elsejéig költségmentesen, 2002 végéig pedig kezelési költség ellenében váltható át euróra.

A franciák is utálják a centet Az európremier első négy hete arról tanúskodik, hogy a franciák különösebb lelki komplexusok nélkül mondták fel a több mint hat évszázados hűséget a franknak - írja az MTI. Az 1 és 2 centes euróapró iránt ugyanakkor növekszik az ellenérzés. A vásárlók túl kicsinek és esztétikailag kevéssé vonzónak találják a pitykeszerű vörösréz váltópénzt, kifogásolják azt is, hogy a levegőn hamar oxidálódik, sőt, nyomot hagy a vásárló tenyerén, ha sokáig szorongatja. A kereskedők is ódzkodva fogadják el, egyesek lefelé, a többség - természetesen - inkább felfelé kerekíti az egy centre végződő árakat. Egy friss felmérés szerint a megkérdezettek 44 százaléka szívesen megszabadulna a nehezen kezelhető aprópénztől. Laurent Fabius pénzügyminiszter viszont úgy foglalt állást, hogy az euróapró értéket képvisel és nem lehet kivonni a forgalomból, mert az óhatatlanul inflációs hatással járna, áremelkedést generálna. A fogyasztói érdekképviseleti szervezetek osztják ezt a véleményt.