Az Európai Bizottság eredetileg már 2005-től felszabadította volna a teljes piacot. Végül öt évet, vagyis 2007-ig szólóan csupán a lakosságnak kell várnia, a cégek már 2004 júliusától szabadon megválaszthatják energiaszolgáltatójukat.
A szabad piac problémái
A megegyezés fő ellenzője Franciaország volt, amely a korábban is kevés hajlandóságot mutatott az EU-szabályok alkalmazására, csaknem monopóliumhelyzetben tartva ezzel az állami tulajdonban lévő Electricite de France-t (EdF).
A változtatás útjában állt az a sokak által megfogalmazott félelem is, miszerint egy liberalizált piac a szolgáltatással kapcsolatos problémák megsokszorozódását jelenti majd. Ezeket a félelmeket a nagy-britanniai tapasztalatok táplálják, ott ugyanis a magánosítás óta a szolgáltatók az ügyfél megkérdezése nélkül lopják egymástól a klienseket.
Nagy-Britannia egyébként régóta rossz szemmel nézi, hogy az alacsony kamatozású állami kölcsönből élő francia EdF sorra felvásárolja a darabokra szakadt brit szolgáltatókat, hasonlóan a német, olasz vagy spanyol piacon végrehajtott akcióihoz.
Német lobbisiker
A francia kormány egy előzetes, 2006 januárjában elvégzendő bizottsági tanulmány eredményeitől akarta függővé tenni az egyezmény elfogadását, a tanulmány a liberalizált piac hatásait vizsgálta volna. A bizottság viszont ebben a kérdésben nem hajlott a kompromisszumra és határozottan tartotta magát a 2007-es határidőhöz.
A németek sikeresebben lobbiztak. Nekik sikerült egyelőre megakadályozni az energiát termelő és értékesítő tevékenységek szétválasztását. Ebben a kérdésben egy 2006-ban elvégzendő hatástanulmány értékelése után fognak véglegesen dönteni.