A legegyértelműbb jeleket a Google produkálja, a cég részvényeinek árfolyama az alig fél évvel korábbi tőzsdei bevezetéshez képest több mint háromszorosára emelkedett, s a kezdetben még 85 dolláros jegyzés immár a 300 dolláros határt közelíti. A jövőbeli fejlődés ígéretéért cserébe mintha a befektetők nem is figyelnének a megtermelt profitra, az internetpapírok többsége ugyanis ismét nyereségének többszörösén forog. A Google-ért például a tavalyi egy részvényre jutó nyereség 87-szeresét, a Yahoo-ért 85-szörösét, de az e-bay-papírokért is a profit 56-szorosát fizetik ki a befektetők.
Ezenkívül az is közös az internetrészvényekben, hogy valamennyi a lufi kipukkanása után elért mélypont többszörösén cserél ismét gazdát. A helyzet azonban sok tekintetben mégis más, mint az öt évvel ezelőtti időszakhoz képest. A mostanáig fennmaradt cégek ugyanis már egy durva konszolidáció túlélői, napjainkra már pontosan tudják, a talpon maradáshoz nem elég egy jól csengő .com végződésű név, megfelelő kommunikáció és hangzatos ígéretek, nyereségre is szükség van, sőt a gazdálkodásnál figyelni kell a megtérülésre is. (Jól jellemzi a helyzetet, hogy míg a 2000-es csúcsévben, a lufi márciusi kidurranása előtt 17 internetes cég foglalta le a világ legdrágább idősávjában, a Super Bowl alatt a televíziós reklámhelyeket, addig az idén csak három cég érezte úgy, hogy ezt megengedheti magának).
A társaságok pénzügyi háttere is jelentősen megerősödött, az e-bay több mint 2, a Google 2,5, a Yahoo pedig több mint 3 milliárd dollárnyi készpénzzel rendelkezik. A magyar részvénypiacon azonban egyelőre úgy tűnik, a tech-papírok iránt mégsem nőtt meg olyan jelentősen az érdeklődés. Amíg ugyanis a 90-es évek végén a Fotex az internetes áruházának megnyitása hírére 400 forintig szökkent, és az új médiába vetett hit 2600 forint fölé repítette a Matáv árfolyamát, addig manapság már a sárga csekket kiváltó econetes EBPP-rendszer, a látványosan bővülő ADSL-előfizetői tábor vagy a digitális műsorszórás bevezetése sem hozza lázba a magyar tőzsdézőket.