A nyugdíjasok miatt csökken a jólét

Azokban az országokban (elsősorban Japánban, az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában), ahol a világ vagyonának nagy része felhalmozódik, a népesség gyorsan öregszik. Húsz év múlva a népesség átlagos életkora Japánban 50, Olaszországban 51 év lesz, hét, illetve kilenc évvel magasabb, mint most.

A 80 év felettiek aránya ezen időszak alatt 2,5-szeresére emelkedik, részben a kisebb születésszám, részben a magasabb várható élettartam következtében. A fejlett gazdaságokban az egy családra jutó gyermeke száma átlagosan mindössze 1,2-1,6, az ötvenes években jellemző 46 éves várható élettartam pedig 66 évre emelkedett – hívják fel a figyelmet a tanulmány szerzői.

Ötven fölött nem spórolunk

A tapasztalatok szerint 50 év felett a lakosság megtakarítási rátája csökkenni kezd, a nyugdíjas években pedig nem ritka a korábban felhalmozott vagyon felélése sem. Az elöregedési tendencia folyamán a "megtakarító" és a korosodó háztartások aránya csökken (ennek jelei Olaszországban és Japánban már mutatkoznak), ami a megtakarítási hajlandóság csökkenéséhez vezet. A távol-keleti ország esetében például a 70-es évek közepe óta a 25 százalékról 5 százalék alá süllyedt a megtakarítási ráta.

A tanulmány számításai szerint mindennek az a következménye, hogy a világban 31 000 milliárd dollárral kevesebb pénzügyi megtakarítás keletkezik a háztartásoknál, aminek jelentős hatása lehet a vállalati beruházásokra, és végeredményben a gazdasági növekedésre. Még az Egyesült Államokat sem menti meg, hogy ott a bevándorlás miatt némiképp kedvezőbbek a demográfiai trendek. A baby-boom generáció nyugdíjba vonulása és a magas folyó fizetési mérleg hiánya miatt jelentős tőkeimportigény ugyanis ott is rontja a helyzetet.

Az egyelőre nem világos, hogy a visszaeső pénzügyi megtakarítások pontosan milyen hatással járnak. Egyes vélemények szerint elkerülhetetlen a pénzügyi eszközök árainak emelkedése. Mások viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy a megtakarítások csökkenése automatikusan a keresleti oldalra is hatást gyakorol (szűkül a jelzáloghitel-piac, visszaesnek az infrastrukturális állami beruházások), igaz, többek szerint a gyorsan növekvő feltörekvő piacok pótlólagos kereslete és a fejlett országokban az egy munkásra jutó tőkeállomány növelésének kényszere miatt keresletcsökkenésre nem kell számítani.

Ugyanakkor a tanulmány szerzői abban biztosak, hogy a magas költségvetési hiányú országokban kamatemelkedés megy végbe, ami kiszorítja a magánberuházásokat.

Mi lehet a megoldás?

A tanulmány meglehetősen pesszimista a megoldási lehetőségeket illetően. A szerzők szerint azok a klasszikus eszközök, amiket emlegetni szoktak nem sokat érnek. A bevándorlás, a nyugdíjkorhatár emelése, a gyermekvállalásra ösztönzés és a gazdasági növekedés élénkítése csak mérsékelt eredményekre vezet.

Az emigráció nemzetgazdasági szinten elhanyagolható mértékben változtatja meg a megtakarítók és az idősebb korosztályok arányát, a gyermekvállalást ösztönző eszközök pedig nem csak gyengék, de a hatásuk nagyon késleltetett is. Valamivel több sikerrel kecsegtet a nyugdíjkorhatár emelése, de a szerzők számítása szerint az erre legérzékenyebb Japánban is csupán 25 százalékkal mérsékelné a megtakarítások visszaesését. Ahol az idősebb korosztály kevésbé vagyonfelélő (vagyis a megtakarítások alakulása kevésbé korfüggő), ott a hatás jóval kisebb.

Hasonlóképpen visszafogott eredménnyel kecsegtet a gazdasági növekedés dinamizálása (igaz, arra nem is tér ki a tanulmány, hogy ezt miként lehetne elérni). Ez ugyanis a tapasztalatok szerint sokkal inkább a fogyasztást növelné, mintsem a megtakarításokat.

Az egyetlen megoldást az jelentheti, ha a kormányzati és a lakossági megtakarításokat növeljük, és azok hatékonyabb tőkepiaci allokációjával növeljük a hozamait. Ehhez javítani kell a pénzügyi közvetítés hatékonyságán, növelni kell a versenyt és ösztönözni a beruházásokat – szól az ajánlás, igaz, azt a tanulmány nem részletezi, hogy reális lehet-e a pénzügyi eszközök kívánatosnak tartott (átlagosan) egy százalékpontos értéknövekedése.

Túlzottan vészjósló?

A tanulmányt ismertető Portfolio.hu elemzői ugyanakkor kiemelik: noha az írás érdekes gondolatokat fejt ki, a riasztó eredményeket egyelőre nem igazán igazolja az élet. A már zajló elöregedési folyamat mellett egyelőre a világpiacot inkább a túlzott likviditással szokták jellemezni. Vagyis a helyenként már meginduló lakossági megtakarítás-csökkenés (amit Japánban például szívesebben vezetnek vissza a deflációs környezetre, mintsem a demográfiai okokra) egyáltalán nem okoz általános tőkekínálat-visszaesést.