Szélesedik a vita a stabilitási paktum körül

Azután, hogy Romano Prodi bírálta a paktum merev követelményeit, az elmúlt napokban nyilvánosságra került olasz, spanyol, német és luxemburgi vélemények a vita továbbgyűzűzését jelzik.

Az euró megkérdőjelezhetetlen

Spanyolország miniszterelnöke szerint súlyos hiba megkérdőjelezni azt a stabilitási és növekedési paktumot, amelynek Európa az adócsökkentés lehetőségét és az euró megteremtését köszönheti. Jose Maria Aznar súlyos hibának minősítette Romano Prodi közelmúltban tett kijelentéseit.

"Ha megkérdőjelezzük a stabilitási paktumot, akkor megkérdőjelezzük az eurót" - mondta a miniszterelnök az olasz Il Sola 24 Ore című lapnak. Aznar szerint az európai gazdaság lassú növekedése nem írható a paktum számlájára. Szerinte az igazi hiba az, hogy az EU-ban hiányzik a liberalizáció és intézményi reform iránti elkötelezettség.

Finit inkább az ujjlenyomatok érdeklik

Gianfranco Fini olasz miniszterelnök-helyettes szerint nem csak a stabilitásra kellene koncentrálni. A Times magazinnak adott interjújában a jobboldali politikus kifejtette: Olaszországnak nem a költségvetési hiány 3 százalékos plafonjával gyűlik meg a baja, hanem a hatalmas adósság csökkentésével. A Nemzeti Szövetség - a Silvio Berlusconi vezette jobbközép koalíció "kisebb" szereplőjének - vezetője kritizálta az egységes európai pénznem bevezetését, ám azt nyilatkozta: "Az euró bevetésével már feje tetejére állítottuk a történelmet. Felesleges feltenni ma a kérdést, hogy ez tévedés volt-e vagy sem. Az euró ténnyé vált."

Gianfranco Fini szavaiból egyébként az derül ki, hogy számára a pénzügyi problémáknál is nagyobb gondot okoz a terrorizmus és - részben ezzel összefüggésben - az illegális bevándorlás. Szerinte szigorúbb jogszabályokra van szükség, ezért Olaszország egy olyan új törvényt vezetne be, amely elrendelné nemcsak a bevándorlók, hanem az olaszok ujjlenyomatainak begyűjtését is.

A németek egymással is vitatkoznak

Joschka Fischer német külügyminiszter a belső rugalmasságot hiányolja a paktumból. Szavai szerint ha konjunktúra lesz, akkor nem okoz gondot a megengedett 3 százalékosnál nagyobb költségvetési hiány sem. A Der Spiegelben megjelent interjújából kiderül, hogy a német pénzügyminisztériumban azzal számolnak: az idén az államháztartási deficit akár a 3,5 százalékot is elérheti, majd 2003-ra visszasüllyed 2,5 százalékra.

Ernst Welteke, a német szövetségi jegybank elnöke a Bild am Sonntag-ban ugyanakkor azt fejtegette, hogy nagyon veszélyes dolog kétségbe vonni a paktumot, mert ezzel aláássák az euróba vetett bizalmat. A közös pénznek szerinte ugyanolyan szilárdnak kell lennie, mint amilyen a márka volt. Ehhez stabil árakra és az állami pénzügyek biztos kézbentartására van szükség. Az előbbieket a központi bankoknak kell garantálniuk, az utóbbit a stabilitási paktumnak.

Edmund Stoiber bajor miniszterelnök szintén óvott a stabilitási paktum lazításától, attól tartva, hogy az olaszok adósságpolitikájának másolásával az euró a líra sorsára jut.

A hat német vezető gazdaságkutató intézet közül öt szintén arra hívja fel a figyelmet legújabb, a kormány részére készített prognózisában, hogy a stabilitási paktumot be kell tartani. Csak a Német Gazdaságkutató Intézet (DIW) véli úgy, hogy a megállapodást nem szabad szolgai módon kezelni, az intézet megengedhetőnek tartja a nagyobb rugalmasságot.

Luxemburg a fetisizálás ellen

Prodi először kapott deklaráltan kormányfői támogatást: a luxemburgi Jean-Claude Juncker - aki egyben országa pénzügyminisztere is - az osztrák Der Standardnak azt nyilatkozta: nem kell fetisizálni a stabilitási paktumot a költségvetési fegyelmet illetően, amikor a gazdaság akadozik, és talán megérné eltűrni az államháztartási hiány paktumba foglalt határának időleges túllépését.

Juncker szerint nem lenne sok értelme a négy, deficittel küzdő államot - Németországot, Portugáliát, Franciaországot és Olaszországot - közberuházásai csökkentésére kényszeríteni, visszafogva a gazdasági növekedést, csupán azért, hogy a paktum valamiféle "fetisizált" követelményeit teljesítsék. - Az igazság valahol a két pólus között van: a stabilitási eszme fenntartása és a gazdasági feltételeknek megfelelő ügykezelés között - mondta.

A lazítás lazuláshoz vezet

Az 1997-es paktumban az euróövezeti tagországok kötelezettséget vállaltak - egyebek között - az államháztartási egyensúly megteremtésére. A megállapodás szankciókkal fenyegeti azokat, akik túllépik a költségvetési hiánynak a GDP 3 százalékát kitevő szintjét. Az első lépés a figyelmeztetés, majd jelentős összegű, az adott ország GDP-jének 0,5 százalékát elérő bírságot szabnak ki. Eddig Portugália és Németország jutott el e figyelmeztetés szintjéig.

Az Európai Bizottság a világgazdasági bonyodalmak miatt szeptemberben javasolta az euróövezeti országoknak, hogy az "úriemberi megállapodásukban" szereplő 2004-es határidő helyett 2006-ra hozzák egyensúlyközelbe államháztartásukat. Ez azonban egyes szakértői vélemények szerint visszaütött, ugyanis a most készülő francia költségvetésben már kísérletet sem tesznek a költségvetési szigor érvényesítésére.