Túl van a nehezén az európai repülési ipar

2005.01.03. 14:46
Három, különösen nehéz év után az európai repülési ipar már túljutott a nehezén - vélik ágazati elemzők, miközben úgy ítélik meg, hogy a nagy légitársaságok ennek ellenére sem lélegezhetnek fel.
Az állami pénzekből életben tartott olasz Alitalia vagy svájci Swiss az idén is a puszta létért küzd, de a három nagynak, az Air France-KLM-nek, a British Airwaysnek és a Lufthansának sincs receptje az olcsó légitársaságok állandóan növekvő konkurenciájával szemben.

"A következő öt évben azzal számolunk, hogy a verseny az alacsony költségű forgalomban tovább erősödik, hiszen az olcsó légitársaságok nem csak azért olcsók, mert az ellátáson és más szolgáltatásokon spórolnak. Két alapvetően különböző modell áll egymással szemben: az egyik az ingázó utaztatás Európán belül, közvetlen összeköttetésekkel, a másik a hálózattal rendelkező légitársaságok központi csomópontokkal" - mutat rá a Boston Consulting Group repülési szakértője.

Végre növekedés

Az európai repülési ipar - annak dacára, hogy tavaly 11 százalékos utasszám-növekedést könyvelhetett el - továbbra is mélyen veszteséges. A fölös kapacitások és a fapados légitársaságok okozta árnyomás, más oldalról a magas kerozinárak felemésztették a társaságok tartalékait.

A IATA ágazati szövetség 270 tagtársasága számára a tavalyi évre 4 milliárd dolláros összveszteséget vár - igaz, ebben nem csak az európai légitársaságok mínuszai szerepelnek. Ezzel a IATA-ba tömörölt társaságok 2001 óta összesen 35 milliárd dolláros veszteséget termeltek.

A német Lufthansa a tavalyi évre 300 millió dolláros üzemi eredménnyel számol, de a cég vezetője szerint hosszú távon még ez sem elegendő. A IATA vezérigazgatója, Giovanni Bisignani szerint az utazás még sohasem volt olyan olcsó, mint manapság: az elmúlt tíz évben a légitársaságok egy utasra jutó hozama 30 százalékkal esett.

Fapados konkurencia

A nagyok Achilles-sarka továbbra is az Európán belüli forgalom, ahol a fapadosok konkurenciája óriási: sok Európán belüli repülési útvonalat már "átvettek" az olcsó légitársaságok. A séma általában az, hogy ahol egy fapados rendszeres összeköttetést épít ki, a hagyományos légitársaság két hónapon belül utasai felét elveszti, és a vonal működtetése számára veszteségessé válik.

A nagyok erre a helyzetre különbözőképpen reagálnak. A British Airways európai járatait nagyrészt partnereinek engedte át, a Lufthansa ezzel szemben a szélesebb kínálatban látja a kiutat: jobban igyekszik elkülöníteni a minőségi utaztatást és az azzal járó szolgáltatásokat az olcsó repüléstől, az ingajáratokat a hálózati lehetőségeket kínáló utaztatástól.