Az elmúlt 60 év legsúlyosabb válságával áll szemben a világ

A jelenlegi helyzetre pillantva azt mondhatjuk, hogy a jó hír - ha van olyan - az, hogy elkerültük a pénzügyi katasztrófa bekövetkezését - írja Olivier Blanchard. Az IMF vezető közgazdásza úgy véli, hogy az október óta bejelentett számos, főként amerikai kormányzati intézkedés (likviditásjavító lépések, elértéktelenedett eszközök megvásárlása) megvalósítása távol áll a tökéletestől és korai még győzelmet hirdetni - számol be a Portfolio.hu.

Blanchard írásában megjegyzi, hogy miközben a fejlett országokban mérséklődött a pénzügyi válság ereje, addig a feltörekvő piacokat komolyan "beborította" a krízis. Bár államcsőd még nem következett be közöttük, sok ország a "sudden stop" jelenségével, vagyis a hirtelen termeléscsökkenéssel, valamint a devizákra nehezedő nyomással, és pénzügyi zavar veszélyével áll szemben.

A rossz hír azonban az, hogy a fejlett országokban meghozott intézkedések ellenére a válságnak súlyos és mély reálgazdasági hatásai vannak. Az egyik legfontosabb eleme a válságnak, hogy az üzleti szféra és a fogyasztók egyaránt elveszítették bizalmukat - foglalja össze a neves közgazdász.

Az elmúlt két hónapban összeomlott a bizalom az egész világon - állapítja meg Blanchard. Éppen ezért az IMF novemberben a jövő évi növekedési prognózisok felülvizsgálatára kényszerült: ezek alapján 2009-ben a fejlett országok összesített GDP-je zsugorodni fog, és csak 2010-ben jöhet ismét pozitív gazdasági növekedés a világ ezen részéről. De a feltörekvő országok kétszámjegyű növekedési adatai is igencsak távol kerültek - vetíti előre az IMF szakembere.

Blanchard azonban írásában egy nagyon komoly kérdést is feltesz: mennyire lehet biztos az IMF előrejelzésében? A válasz: nem túlságosan, ugyanis számos felfelé és lefelé mutató növekedési kockázat van jelen. Ebben a helyzetben a döntéshozók és részben az IMF feladata egyszerű Blanchard szerint. Egyrészt, el kell oltani a tüzet: fel kell ismerni és végre kell hajtani azokat az intézkedéseket, amelyek mérséklik a válság okozta veszteségeket. Másrészt, gyógyír lehet a proaktív szemlélet: lehetőleg el kell kerülni azt, hogy a jelenlegihez hasonló helyzet még egyszer előforduljon.

Mit kellene tenni most...

Az állami kiadások növelése ilyen körülmények között - mivel számos ország esetében már elfogyott a monetáris politika mozgástere a zéró kamatszint közeledtével - központi szerepet kell kapjon. A cél Blanchard szerint az, hogy az állami gazdaságélénkítő csomagok el kellene érjék a globális GDP 2 százalékát.

... és ha a válság enyhül?

A jövőbe tekintve, a válság enyhülésekor a kormányzatoknak két fő kérdéssel kell foglalkozniuk - hangsúlyozza Olivier Blanchard. Az egyik, hogy a válság csillapodásakor a kormányok költségvetési pozíciója drasztikus változást fog mutatni: a rövid távon megugró kiadások hosszabb távon magasabb adósságszinthez vezethetnek. A másik fontos kérdés a jövőben az lesz, hogy az egyes kormányok hogyan tudják majd kezelni jelenlétüket a pénzügyi szektorban (mint ismeretes számos pénzintézetet államosítottak).

Emellett további kihívást jelent a pénzügyi felügyeleti rendszer megújítása. Blanchard szerint a Valutaalap rendelkezésére álló források bővítése is fontos feladat.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!