Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Világ cikkek
Az unió a mostani adóemelkedéssel a 2001-re jellemző szint körülre tornászta fel magát. Ebből az egyes országok nagyon eltérő mértékben vették ki a részüket.
A legnagyobb emelkedés három olyan országban történt, amely 2004-ben csatlakozott az EU-hoz. Ciprus 2,1, Málta és Lengyelország 1,5-1,5 százalékponttal növelte GDP-arányos adóterhelését. Az átlagot azonban bizonyára sokkal inkább befolyásolta a jóval nagyobb gazdaságnak számító Spanyolország 1 százalékpontos terhelésnövekedése, illetve a francia mutató 0,8 százalékpontos emelkedése.
A skála másik végén szintén található három 2004-es csatlakozó: a szlovén, az észt és a szlovák állam 0,5 százalékponttal mérsékelte az adóterhelést. Náluk csak Ausztria mutatott fel nagyobb mértékű csökkenést (0,8 százalékpont).
Trend nélküli Magyarország
Magyarország a 2000-2005 közötti időszakban nem mutatott különösebb trendet, az Eurostat adatai szerint szűk sávban 38.6 és 39 százalék között ingadozott az adóterhelés mértéke. Ezzel egyébként hazánk a középmezőnyben található, igaz, a 2004 óta csatlakozott 10 ország közül csak Szlovénia előzi meg.
1995 óta egyébként kevés ország mutatott látványos változást. Ezek között van a már említett Ciprus és Málta, ahol jelentős emelkedés volt megfigyelhető – igaz, a szint még így sem magas. A leglátványosabb változást nem ők produkálják, hanem Szlovákia, ahol 10 év alatt több mint 10 százalékponttal mérséklődött az állam mérete.
Ezen a listán Magyarország a negyedik, bár itt is meg kell jegyezni, hogy a GDP-arányos adóterhelés 3.1 százalékpontos mérséklődése igazából a 90-es évek második felében történt, a tízéves periódus második felében nem figyelhető meg változás. Vagyis a számok igazolni látszanak azt a vélekedést, hogy a magyar adórendszerrel nem az a gond, hogy túl sokat von el, hanem a marginális, illetve bizonyos területeken a fajlagos terhelés a magas, így egy adóreformnak is erre érdemes koncentrálni.
Az adószinttől független a versenyképesség
Az adatokból kiderül, a kelet-közép-európai országok nem igazán képeznek homogén csoportot. Szlovénia az adóelvonási rangsor felső harmadának alján található, Szlovákia pedig csak Romániát és Lettországot előzi meg. A balti országokban hagyományosan alacsony az adóterhelés, ilyen szinten csak a már említett Szlovákia, illetve Írország található.
A másik végletet szintén egy északi országcsoport, a skandináv államok jelentik. Különösen Svédország és Dánia lóg ki a sorból, amiből egy érdekes következtetés is adódik. Az európai versenyképességben nem játszik nagy szerepet az adóterhelés mértéke. Az egyik oldalon az észtek és az írek, a másikon pedig a svédek és dánok szolgáltatnak jó példát arra, hogy az átlagtól jelentősen eltérő elvonások mellett is lehet sikeres egy ország.
A következő években bizonyára nem folytatódik az adóterhelés trendszerű csökkenése. Az uniós gazdaságban nagy súlyt képviselő Németország idei áfa-emelése várhatóan nyomot hagy az összesített mutatón. Ugyanakkor a kedvező konjunktúra és az uniós költségvetési szabályok középtávon újra hozhatnak némi csökkenést.
Magyarország esetében kissé cifrább a helyzet, de alapos meglepetés érhet minket, ha azt gondoljuk, hogy a kiigazítás drasztikusan átalakította az állami újraelosztás modelljét. Valójában hajszálnyi elmozdulások történnek csupán: a konvergenciaprogram adatai szerint (melyek nem teljesen konzisztensek az Eurostat friss adataival) 2005 és 2001 között összesen 0.6 százalékpontnyi változás lesz a GDP-arányos adóterhelésben. Elnézve az elmúlt évek szlovák vagy észt fejleményeit, ez szinte elhanyagolható változásnak tűnik.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
