Miklós
-7 °C
4 °C

Mindenki lop, amennyit tud

2006.07.11. 12:54
Az elmúlt években egyre több nagy értékű csalásra, lopásra és más vállalati visszaélésre derül fény. Bár az elkövetőek többsége alkalmazott vagy középvezető, a legkomolyabb károkat a felsővezetők tudják okozni. A megelőzés fontosabb az utólagos nyomozásnál - állítják a kockázatkezeléssel, a csalások felderítésével és megelőzésével foglalkozó szakértők, akik szerint térségünkben teljesen más a légkör, mint Nyugaton.

Egy szlovákiai vállalatnál egy később rendőrségre került lopási ügy kivizsgálásánál az üggyel foglalkozó szakértőknek gyanús lett, hogy a cég építőipari beruházásainál tartósan visszaélések vannak. A cég három topmenedzserének egyikéről gyanították, hogy érdekeltsége van abban a cégben, amely gyakran tendereztetés nélkül nyer el munkákat, vagy amelyre a tenderen nyerteseket cserélik le különböző szerződésszegések és szabálytalanságok ürügyén.

Száznyolcvanmillió korona

A szakértők két hónapig vizsgálódtak, interjúkat készítettek nemcsak a közvetlen cégvezetés tagjaival, hanem a középvezetőkkel és az alkalmazottakkal is. Bár ez idő alatt sem sikerült bizonyítékot találniuk semmire, a folyamatos vizsgálódásoknak és kontrollnak meglett az eredménye: a következő évre az építési és fuvarozási költségek 180 millió koronával csökkentek, ami csaknem 30 százalékos megtakarítást eredményezett.

A példát Nagy Sándor, a Deloitte prágai irodájának munkatársa mesélte az Indexnek, aki a régióban - Magyarország, Csehország és Szlovákia - kockázatkezeléssel, vállalati csalások felderítésével és megelőzésével foglalkozik. Mint mondta, ez is nagyon jó példa arra, hogy az ilyen eljárásoknak akkor is komoly a hasznuk, ha - a nyugati országok tapasztalataival szemben - az ügyek ritkábban látnak napvilágot, és az elbocsátáson túl általában jogi következményük sem lesz.

Más légkör

Más a jogi, jogalkalmazási környezet, más a légkör - indokolta Nagy és magyarországi kollégája, Szendrey Attila a különbségeket. Egy csehországi bírósági ítéletre hivatkoztak, amikor a tulajdonosok a cég igazgatósági tagjai ellen indítottak eljárást, ám a bírák szerint az igazgatóság tagjai még a saját aláírásukért sem voltak felelősek, mert "csak aláírtak papírokat, amelyeket eléjük tettek".

A mi régiónkban ugyanolyan gyakoriak lehetnek a csalások, mint Nyugaton, ráadásul ebben a térségben azokat a közösség - adott esetben egy munkahelyi kollektíva - sem ítéli el úgy, mint a fejlettebb, nagyobb piaci hagyományokkal rendelkező országokban. "Ötven évig hozzászoktunk, hogy minden közös, így nem baj, ha a miénk is; ezt nem lehet 15-16 év alatt megváltoztatni" - érvelnek a szakértők, példaként említve a közvélemény szemében inkább virtusnak tartott, mint elítélt adóelkerülési technikákat.

Fejétől bűzlik

Elönti a bűn a német cégeket
A Deloitte-hoz hasonló eredményeket mutatnak a KPMG németországi tapasztalatai: drámaian elterjedt a gazdasági bűnözés, ennek nyomai minden második nagyvállalatnál fellelhetők - írta nemrégiben a Világgazdaság. A jelenség a jövedelmek széles körben észlelt esésére, illetve az erkölcsi normák relativizálódására vezethető vissza, utóbbi a globalizáció "mellékterméke". Ráadásul minden, hivatalosan jelentett és regisztrált esetre öt olyan gazdasági bűncselekmény jut, amely nem kerül nyilvánosságra. Az esetek többségét ugyanis a vállalatok eltussolják, hogy ne csorbuljon a hírnevük.

A vállalatoknak kárt okozó csalások és visszaélések mintegy nyolcvan százalékát belsősök reszvételével követik el, a maradék húszszázaléknyi kár ered csak külsős visszaélésekből. A vállalatok minden szintjén jelentkezhet ez a probléma - vagyis mindenki azzal él vissza, amivel tud, azt lop, amit tud -, de jellemző, hogy a felsőbb vezetők visszaélései erősítik a dolgozók hajlandóságát is a csalásokra.

A felsővezetői vállalati visszaélések ritkábban fordulnak elő, mint a középvezetői vagy alkalmazotti csalások, ám azoknál természetesen jóval nagyobb kárt tudnak tenni. Az, hogy az észak-amerikaihoz vagy a legutóbbi, koreai Hyundai-botrányhoz hasonló ügyekről a régiónkban nem hallottunk, a szakértők szerint nem azt jelenti, hogy nincsenek is ilyenek, csak éppen nem vagy ritkábban jutnak ki a nyilvánosság elé. Általában eltussolják a dolgot házon belül, és a vétkes megússza elbocsátással, különösen, ha nincs a bíróság előtt is megálló bizonyíték.

Politikuslebuktatás

Egyre több kísérlet van arra, hogy az ilyen trükközéseknek elejét vegyék. Szlovákiában bevezették azt a lehetőséget, hogy ha egy állami vállalatnak beszállító cég vezetőitől a beszállítást intéző közép- és felsővezetői pozícióban dolgozó köztisztviselők juttatást - általában tíz százalékot - kérnek, a kenőpénz megfizetésére "kötelezett" vállalkozó elmehet a rendőrségre, ott bekamerázzák-bemikrofonozzák, amivel megteremtik a lebuktatáshoz szükséges bizonyítékokat.

Az elmúlt években már több ilyen esetben buktattak le megvesztegetésre játszó köztisztviselőket. Ezek az ügyek utána a híradókba is bekerülnek, ami Nagy szerint kellő visszatartó erő lehet a későbiekben. A szakértők szerint összességében sem javítja a helyzetet, hogy a politika és a gazdaság ebben a régióben szorosan összefonódik. Ez lehet az egyik oka annak, hogy a Transparency International-felmérésekben ez a térség csak a középmezőnyben szerepel. Bár a helyezések évről évre javulnak, Szendrey és Nagy egyetért abban, hogy ezen még jócskán lehetne javítani.