Látjuk őt karddal, körzővel, hegedűvel, de valódi arca láthatatlan.
Egy szellemi arcmás, az életmű-üzenet virtuális megjelenítése, a Nagy Tudós nevével összefonódott Nagy Gondolat egyszerre emblématikus és érzékletes ábrázolása foglalkoztatott, amikor egy animációs filmetüd rajzolásába kezdtem.
Bevezetésképpen két mondat arról, miért választottam - pályám során először - a lézer technikát az animációs filmezéshez. A vizuális művészet gazdag eszköztárának eredetét alig-alig tartjuk nyilván, a megfésült fény (Jánossy Lajos szavaival), azaz a lézer esetén viszont nyilvánvaló az eredet, a természettudomány ajándéka ez a művészetek számára. Filmemben a lézersugár által rajzolt vonalak talán e két diszciplína szétválaszthatatlanságát is jelképezik majd.
A továbbiakban a forgatókönyvet idézem: Egy lézersugár által vetített pont - akár egy távoli csillag pulzál, nőni kezd, forgó térgeometriai ábrává duzzad.
Bolyai Farkas szavai jutottak eszembe, amelyeket János fia születésekor írt: "... én is elindítottam egy új planétát erre a világra, de sem pályáját, sem középpontját meghatározni nem tudom."
A forgó objektum fokozatosan változtatva formáját a különböző platoni testek alakját veszi fel: ikozaéder, dodekaéder, oktaéder, kocka, tetraéder.
A szépséges mértani testekben lakozó szimmetriák a tudomány és a művészet figyelmének gyújtópontjában álltak az ókortól a modern időkig. Szimbólumai voltak a világegyetemet éltető harmóniának, a bolygóknak, az elemeknek, a szabad művészeteknek. A Bolyai-díj átadásakor gondoljunk arra, hogy a különböző tudományágak jelképeinek is gyakorta választották éppen ezeket a szabályos testeket.
Az utolsó test egy ponttá zsugorodik, újabb pontok és egymást metsző vonalak jelennek meg körülötte. A vonalak megnyúlnak és egy szabályos háromszög oldalait jelölik ki.
Pont, egyenes, háromszög - megszületik az ősi mértan, amelyet Euklidesz írt le, s amelyről kétezer éven át hittük, hogy az egyetlen lehetséges geometria.
A síkbelinek érzékelt háromszög oldalai meghajolnak, kihasasodnak és a Bolyai-geometriából ismerős téri felületté torzul a képlet.
A Bolyai János által kigondolt abszolút geometriát legérzékletesebben azokkal a háromszögekkel lehet ábrázolni, amelyekben a szögek összege meghaladja a száznyolcvan fokot.
A "Bolyai-háromszög" az alkotók által kijelölt gömb felületén körbefordul... és amikorra újból elénk kerül, fokozatosan kitűnnek a szerkesztő-vonalak és "elfogy" a gömb is. A háromszög "átlényegül" egy perspekivikusan távolodó úttá, az út mellett futó formák mozgása azt az illúziót kelti, mintha a kamera az úton haladna.
Talán érezhető a rajzoló szándéka: a geometria éteri tisztaságát és a realitást "összekeverni". Fölhívni a figyelmet arra, hogy több értelme is lehet annak, amit látunk, és gyakran nehéz dönteni, hogy a valóság vagy az illúzió köti le inkább a figyelmünket.
A távolban, a horizont mögül egy fa sziluettje emelkedik ki. Egyre közelebb érvén a fához, egyre több részlet látszik. A lombkoronában a szabályosan rendeződő gyümölcsök 13 négyzetrácspontot jelölnek ki.
Olyan konfigurációt látunk, amelyet Bolyai-négyzetnek is szoktak nevezni. Az elnevezés alapja egy anekdota, mely szerint Bolyai János, aki kitűnő vívó is volt egy párbajsorozatban egy lovasezred 13 tagjával végzett. Az átszúrt szívű huszártisztek az ábrázolt rácspontok szerinti szabályos elrendezésben hevertek a mezőn, miközben hősünk 13 hegedűdarabot játszva konstatálta a feladvány hibátlan megoldását.
A "gyümölcsök" megmozdulnak, forogni kezdenek egy ovális pályán a középső alma körül, amely növekedni kezd. Kozmikussá tágul a képlet: bolygó pályákra asszociálunk.
A Bolyai-geometria és következményei a leglátványosabb eredményeket a csillagászat területén hozták. Kozmikus méretekben az euklideszi törvény, mely szerint két pont közt az egyenes a legrövidebb, már nem érvényes többé.
A bolygók elfogynak, a középső planéta megnő, a belső formák egyre inkább a földi kontinensek sziluettjét mintázzák. Európa felé közeledünk. Magyarország helyén egy asztallap kiemelkedik a földből, fölnő, miközben a háttér elenyészik. Az asztalból egy könyv emelkedik ki.
A könyv. Temészetesen Bolyai Farkas Tentamen című művére tessenek gondolni a három függelékkel, melyek egyike az elhíresült Appendix. Vagy jusson eszünkbe róla Székely János szép patetikus szonettkoszorúja, a Bolyai hagyatéka: "Ím itt az írás, mely sosem fakulhat, mert vérrel írták mindenegy sorát."
A kinyíló könyv egy lapja lassú méltósággal átfordul, a kisimuló oldalon egy felirat látszódik: "SEMMIBŐL EGY ÚJ MÁS VILÁGOT TEREMTETTEM"
A nevezetes mondat, a magyar tudomány talán leghíresebb szállóigéje, Bolyai János apjához írott levelének részlete. Eredeti helyesírással: "...semmiből egy ujj más világot teremtettem..." A százszor idézett mondatot Babits így költi tovább: "... a semmiből alkottam új világot, / mint pókhálóból sző kötélt a rab. / Új törvényekkel, túl a szűk egen, / új végtelent nyitottam én eszemnek; / király gyanánt, túl minden képzeten / kirabolván kincsét a képtelennek ..."
A temesvári levél betűi kitűnnek, csak a középső betű, az O kezd el növekedni, testté, gömbbé, bolygóvá formálódik. Már megszületése pillanatától folyamatosan pulzál, forog és mozgás közben változtatja az alakját is.
Betű és bolygó; mikrokozmosz és makrokozmosz egyetlen formába zártan. Szőjük-e tovább az elkezdett gondolatfonalat: kvantumkozmológia és Este a székelyeknél....
A forgó objektum fokozatosan a különböző tudományágakat jelképező platoni testek alakját veszi fel. ikozaéder, dodekaéder, oktaéder, hexaéder, tetraéder....
... és az önmagába visszakanyarodván újra elkezdődő film maga is a végtelenség illúzióját kelti.
Orosz István
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
