Ferenc, Olívia
-4 °C
4 °C

I. Miksa császár megdicsőülése

2005.07.12. 16:22
Nem bízta a véletlenre saját megdicsőülését I. Miksa császár. Kortársai szerint az uralkodó többször hangoztatta, hogy aki életében nem állít emléket magának, azt a halálakor felhangzó harangszóval együtt el is feledik. Ennek megfelelően a császár maga is megpróbálta saját érdemeit megörökíteni: a megoldás pedig oly hatásosra sikeredetett, hogy a diadalát ábrázoló fametszetek csaknem félezer évvel későbbi bemutatása a nyár egyik múzeumi szenzációját jelenti.

A tárlat október 9-ig tekinthető meg a Szépművészeti Múzeumban.

Illusztráció

I. Miksa biztosra ment. Korának legnagyobb német művészét, Albrecht Dürert és más jelentős mestereket, közöttük Albrecht Altdorfert és Hans Bugkmairt bízta meg, hogy az Európában mindössze néhány évtizede elterjedt technika, a fametszet segítségével reprezentatív és monumentális emlékművet készítsenek. Az emlékmű formáját pedig - antik példák nyomán - diadalkapuban és diadalmenetben jelölte meg. A császár titkos tanácsosának lediktálta azokat a szövegeket is, amelyeket aztán a nagynevű mesterek illusztráltak. Mindezek eredménye a sokszorosított grafika történetének legnagyobb méretű, mintegy 3,5 x 3 m-es, 36 lapból összeállított fametszete, az I. Miksa császár diadalkapuja, továbbá a több mint 50 m hosszú, 139 lapból álló fametszetsorozat, az I. Miksa császár diadalmenete. E két sorozat együttesen I. Miksa császár diadala címen vált ismertté.

Illusztráció

A diadalkapu eszmei koncepciójának kidolgozását I Miksa udvari történészére bízta, így az egyébként magyar felmenőkkel bíró Albrecht Dürerre és Jörg Köldererre a művészi megformálás maradt. A kapu háromdimenziós illúzióját keltő ábrázolás képmezői a császár családfáját, az általa birtokolt területek címereit mutatják be. A kapun szövegekkel kísért jelenetek idézik fel életének epizódjait, például sikeres csatáit, és nyomon követik az uralkodó politikai pályafutását. A gazdagon díszített, monumentális diadalkapu megalkotásában Düreren kívül Albrecht Altdorfer, Wolf Traut, Hans Springinklee és néhány más művész is részt vett. A kiállításon látható alkotást bécsi Albertinából kölcsönözte a Szépművészeti Múzeum.

Illusztráció

Az I. Miksa császár diadalmenete a diadalkapuhoz hasonlóan a császár tetteit és élettörténetét volt hivatott ünnepelni és nagy példányszámban terjeszteni. A sorozat legszebb darabja Dürer nyolc fametszetből összeállított és 1522-ben önállóan kiadott - így a kiállításon külön bemutatott - 2,3 m széles és fél méter magas Nagy diadalkocsija, egy tizenkét ló által húzott fogat ábrázolása, amelyen az ünnepelt császár ülő alakját allegorikus nőalakok veszik körül. A többi lapon, amelyek zöme id. Hans Burgkmair műve, az uralkodó hadjáratait és életének epizódjait megörökítő különféle felvonuló lovasok és gyalogosok számos csoportja látható.

Az 1514-ben megkezdett munkálatok a császár 1519-ben bekövetkezett halála miatt sosem készültek el teljesen: a felvonulók által vitt táblákra nem kerültek fel a tervezett szövegek, és a diadalmenet magyarázó szövegeinek szánt képmezők is üresen maradtak. A nálunk hiányzó lapok közül a legszebbeket a bécsi National Bibliothekből kérte kölcsön a múzeum.

Illusztráció

I Miksa jó kommunikátorként azt is tudta, hogy nem elég saját diadalát megörökíteni, a dicsőségét hirdető alkotásokat a lehető legszélesebb szélesebb körben terjeszteni is kell. A császár diadalát bemutató alkotások a propaganda területén is úttörő elképzelést valósítottak meg. Miksa császár (1486-tól német király, 1493-tól haláláig, 1519-ig német-római császár) volt az első uralkodó, aki felismerte az akkoriban Európában mintegy száz éve létező sokszorosított grafikai eljárásban, a fametszésben, valamint a mindössze fél évszázada feltalált könyvnyomtatásban rejlő lehetőségeket annak érdekében, hogy széles közönség előtt népszerűsítse politikáját, saját személyét és az uralkodása során elért eredményeket. A tervek szerint több száz példányban nyomtatott sorozatokat feltehetően a császári udvarral kapcsolatban álló diplomatáknak, jogászoknak, tanácsadóknak és bankároknak szerette volna szétküldetni.

A diadalkapu és a diadalmenet teljességében mindeddig nem szerepelt magyarországi kiállításon, csupán egy-egy részletük. Együttes bemutatásuk egy izgalmas reneszánsz koncepciónak a korszak legnagyobb német grafikus-művészei által kivitelezett, szokatlan és látványos megvalósításával ismerteti meg a látogatót.