Goto10

1.

---

utca
Esti képek egy belvárosban. Munkából, sorban állásból hazafelé tartó emberekkel telnek meg az utcák. Egy nagyváros központjának keresztmetszetét látjuk, öltönyös tisztviselők, szolid alkalmazottak kéregető koldust kerülgetnek, fiatalok felszabadultan szórakozni indulnak. Megtelnek a kocsmák és a sörözők előtti terek, a közlekedés felgyorsult és szakadatlan kavargásában jól irányzott, kiszámolt lépésekkel igyekeznek az emberek minden irányba, kisebb torlódások alakulnak ki az utakon, dudaszó, káromkodás, villamosok csörgése, buszok zúgása tölti be a levegőt.
A fényreklámok láthatóvá válnak, miként a taxik szabadjelzései is, felkapcsolják a közvilágítást, a virágosok vödreikből a járdára locsolják a használt vizet, szabadidőruhás emberek kutyát, gyereket sétáltatnak. Egy szóval beesteledik, mint minden normális nap második részében. Néhány jelenet azonban kiválik az esti tablóból.

újságos
Újságos előtt kisebb sor, a vevők gyorsan kérnek valamit, az újságos hátranyúl, végigfuttatja kezét a lapokon, kiválasztja a megfelelőt, kezébe nyújtja azoknak, akik kezüket nyújtják, a visszajáró csilingel a kis üvegtepsiben.

bolt
Egy szupermarket utcára nyíló raktárának kapuja különösen forgalmas, mivel hűtőautó érkezett hússal. Fehér ruhás bolti dolgozók cipelnek nagy fehér és kék ládákat, egyikük egy guruló fogason fél disznókat tol be épp.

polgári lakás
Nagy polgári lakás korszerű, de nem modern berendezéssel, visszafogott, rendes szobabelsőkből áll, a konyhában középkorú nő vesz le egy gőzölgő edényt a tűzhelyről, az ebédlőbe viszi, ahol éppen átsétál egy férfi alsónadrágban, ingben vállára vetett nadrággal. A nő leteszi az asztal közepére az ételt, még kimegy valamiért, a férfi egy kényelmesebb nadrágban tér vissza, az ing rajta maradt. Mindkettőjük arca kifejezéstelen, motorikus mozdulatokkal közlekednek. Egy kisfiú bukkan fel egy szobaajtó mögül, anyja és apja asztalhoz ülnek. Kinéznek a kisfiúra: "Jössz?" A kisfiú komoly képpel nemet int, és visszahúzza fejét.

kis park
Sötétség lepi el a nagy fákkal szegélyezett játszóteret, egyesével és kettesével felvonuló kutyások sétálnak lassan, gyakori megállásokkal. A kutyafuttató mögött biciklis húz el, egy néni nézi, kutyája egy fát szimatol körül. A közeli padon kopasz, edzőruhás fiatal barátnőjével üldögél, mellettük sör, kóla és mobil, a kopasz átkarolja a lány vállát, a lány iszik a sörből. A kopasz a kólát markolja meg, húz belőle, aztán a földre rakja maga mellé, keze visszafele lány szoknyája alá csúszik be, gyengéden végigsimítja a lány combjának belsejét.

irodaház
Hosszú padlószőnyeggel borított folyosók, króm-, acél- és üvegbirodalom, de kissé éltes már. Egy nagyobb helyiségből az utolsó előttiként távozó alkalmazott, egy szőkített, testesebb, korosabb nő még visszaszól: "Viszlát!" Az utolsó dolgozó, aki még nem ment el egy puhány, kissé borostás és kócos alak, a nyomtatónál áll, amikor kollégája kimegy, fejével biccent, a nő fenekén feszülő szoknyáját kíséri kifelé tekintettel, a nő megáll, és visszanéz, a férfi felpillant, farkasszemet néznek, a nő elindul, üres tekintettel várja a liftet, majd beszáll.
A printer kilöki az utolsó oldalt, a férfi összegyűjti a paksamétát, nem messze lévő asztaljához siet, lerakja olvasgatni kezdi, leteszi, körülnéz, majd izgatottan a monitorra mered, gépelni kezd.

autóbelső
Új, nyugati autó belseje, öltönyös férfi vezet, nyakkendője meglazítva, kis pocakja van már. A férfi mellett egy nő ül, fiatalabb a férfinál, klasszikus yuppie-pár. A nő dühösen az ablakon bámul kifelé, a férfi arcán fölényes mosollyal, de ingerülten magyaráz.
Teljesen értelmetlen dologról vitatkoznak. Annyira elfajul a vita, hogy a parkolás kész kabaré lesz a férfi kapkodó kormánymozdulataival és a hangos szóváltással. A nő hirtelen kiszáll.

biciklis
A kis park mellett elsuhanó biciklis hosszú, parkoló autók sora mellett száguld el, kinéz a kis parkra balra, szembogara találkozik egy pillanatra a kutyát sétáltató öregasszonyéval. A bicikli tovább suhan az autók hosszú sora mellett, a közelben az előbbi metálszürke autó parkol be, egy nő ugrik ki belőle, és nekiiramodik.

polgári lakás
A kisfiú épp az ajtót csukja be belülről, a saját szobájából. A szőnyegen játékok össze-vissza, és egy nagyobb terepasztal, körbeérő vonatsínnel. A sínek mellett hatalmas könyv, körülötte cowboyok és indiánok műanyag figurái. A kisfiú beleolvas a könyvbe, majd igazít a színen, egy barna hajú fiúbabát szed elő körülményesen, ruhája megegyezik a fiúéval. A könyvbe néz, egy indiánt arrébb tol, majd a fiúbabát a sínre köti. Olvas egy részt, igazít a köteleken. A térdein arrébb csúszik a vonatot indító trafóhoz, rákapcsol, a kisvonat elindul, a kanyarból kifordulva egyenesen a sínre kötözött baba felé száguld, a kisfiú szeme megtelik könnyel, majd szemeit behunyja.

hálószoba
Egy kövérkés férfi, fekete, hiányos bőrruhában pózol kezében egy üveg vermuttal, egy guminőt fogdos. Nyálazza a száját, látjuk, hogy nagy randi ez neki. Majd rádől a plasztiktestre.

autóbelső
A férfi a kocsiban a kiszálló nő után bámul, csapkodja a műszerfalat, el akar indulni, de annyira nehezen tud kiállni, hogy feladja. Ül egy ideig, dobol az ujjával, majd a kocsiajtó felé nyúl, hogy kivágja, és a nő után menjen.

újságos
Újságos utolsó vevője egy öregebb úr, már kiszámolta a pénzt, gyorsan a lerakja, az újságos kinyújtja az újságot.

irodabelső
Az irodaházi alkalmazott pornót néz az interneten, sorra ugrálnak fel az ablakok, kigombolja nadrágját, kicsit ideges, mindig körbenéz, hátha látja valaki. Kicsit bénázik, mivel ugyanazt a kezét használja kielégítésre, mint navigálásra az egérrel, ezért kapkodnia kell öle és az egér között. Mozgása a csúcs után lassul, gyorsan összekapja magát, feláll, inge nincs betűrve, homlokát végigsimítja, majd elindul kifelé. A folyosón odafordul egy kávéautomatához, bedobja az aprót, de az alul kiesik, erre beleüt a digitális kijelzőbe, majd kiszedi az érmét, és ismét bedobja, ami újra kiesik, amit megint kiszed, bedob, és ez így megy tovább a végtelenségig.

utca
A városban minden megáll. Autók, emberek, kutyák, villamosok. A biciklis a nyitott kocsiajtó előtt éppen, az öreg hölgy a vizelő állásba merevedett kutyájával. A nő egy nagy irodaház előtt, a kisfiú kisvonata a halálra ítélt fiúbaba előtt, az újságos keze az újsággal. A hűtőautóból kipakolók a húsokkal, a parkban ülő pár. Csak az alkalmazott ismétli meg a kávéautomata előtt rendre ugyanazokat a mozdulatokat.

2.

---

sikátor
Néhány perc múlva, egy szűk utcában éles fény támad, szikrák pattannak ki egy növekvő füsttömegből. Aztán oszlani kezd a köd, és két szerzetesruhás alak rajzolódik ki a sötétből. Kezükben kábel, egyiknél egy laptop, arcukon hegesztősisakhoz hasonlatos maszk. Koszos, olajos ruhájukon alig kivehetők a színek. Térdelnek, kezüket összekulcsolják, felfelé néznek. Néhány pillanat múlva feltápászkodnak, maszkjukat leveszik.
A testesebb, alacsonyabb alak (M) egy szerkezetet vesz elő, míg a másik nyúlánkabb, gyorsabb mozgású (T) a hátizsákjában kotorász.

M - Aha megvan. Bemértem a hibaforrás koordinátáit. Egy emberi szimuláció. Itt van a hibanapló, elemezze.
T - (átveszi a szerkentyűt, a képernyőjét nézi) Igen. Programhiba, egy végtelenített ciklusba keveredett a számolás. A program fagyott le tőle. Ki kell olvasztani.
M - Helyes, na és hogyan? És lehetőleg ne szlengben beszéljen a vizsgagyakorlatán.
T - Tehát a szimulált világ programjának futásába egy olyan utasítás került be tévesen, amely önmagát ismételteti, ezért állt le minden. A legkönnyebb feladat, mesterem. Megkeressük ezt az izét, és továbblendítjük, a "világ nem áll meg" alapon.
M - Avasson be az izé fogalmába.
T - Szimulált ember, vagyis önmagát tanító program. A képmásunk.
M - Rendben, rendben. Veszélyforrások a korrekció során?
T - Lebegőpontos művelet esetén, a párhuzamos programok lefutása sérülhet, ezért, mielőtt megkérdezné, a végtelenüzenetet az aktuális számolásban kell hagyni, oly módon, hogy egy visszajelzést programozunk be, miszerint az utasítás sikeres volt.
M - Induljunk. Még egyszer: most próbáljon meg komolyan viselkedni, éles gyakorlaton van, maga a főszereplő, és nem egy számtanfeladatot kell megoldania.
T - He... Dehogynem. (legyint, pakol) Mehetünk.

Elindulnak, elemlámpáik erős fénysugara felkúszik a csupasz tűzfalakra. Eltűnnek egy vasajtó mögött. Csövek között, egy alagsorban botorkálnak tovább, majd egy első emeleti lakás ablakán keresztül másznak ki az utcára. Teljesen másként közlekednek, mint ahogy ebben a világban szokás. A fiatalabbik beszélni kezd.

T - Hihetetlen ez a mocsok, és a kosz. Nehéz elhinni, hogy mindig minden ilyen szarul sül el.
M - Hogyan?
T - Hát ezek a kísérleti világok. Nem különböznek sem egymástól, sem a miénktől, a valóditól. Mintha ez lenne a normális. És persze az is. Ez a normális.
M - Ugyan. A kísérlet épp arról szól, hogy megkeressük a hibát...
T - Évtizedek óta azt keressük. Tudta például, hogy ma már több százmilliárd szimulált emberrel teletömött világok is vannak? Többször lejátszódott teremtések és világvégék. Mindig ugyanaz az eredmény, azaz semmi. Káosz és ugyanaz, néha még önmagukat is kiirtják. Na, mit írnak a lapok?

újságos
A két alak az újságosbódéhoz ér, a fiatal gyors mozdulattal kikapja a megdermedt újságos kezéből a lapot.

M - Hé-hé, azonnal tegye le. Ezt nem lehet csinálni.
T - Jó, jó. (nem teszi le, olvasgatja tovább) Nahát. Csak keresem a messiást (gúnyosan mosolyog), hátha itt van már, és előállt a megoldással.
M - Tegye le (kikapja a kezéből a lapot, és visszagyűri az újságos kezébe, ezalatt a tanítvány tovább megy, érdeklődve, kíváncsian.)

háztető
Egy kapualjba érnek, belépnek, majd egy emeletes ház tetején tűnnek elő ismét. Fentről az egész város látszik, persze nem mozog semmi. A két alak beszélget, a tető pereméhez érnek ez alatt, ahol megkezdik a leereszkedést.

M - Miért ilyen kiábrándult maga? Én, én elcsüggedhettem volna az évek során, mégsem tettem. (a dialógus közben ereszkednek)
T - Nem ábrándultam én ki semmiből. Csak értelmetlen ez az egész. Na persze, mint szakma nem rossz.
M - Na látja! Meg aztán ki tudja. Lehet, hogy van értelme, csak mi nem értjük...

polgári lakás
Bemásznak egy ablakon, egy fürdőszobába jutnak. Az ajtón kilépve pedig a polgári lakás ebédlőjébe, a vacsorához. A férfi és a nő mozdulatlanul, hideg arccal ülnek az étel felett.

T - Van értelme, csak mi nem értjük? Na ez jó. "Isten útjai kifürkészhetetlenek?" Ezt akarja mondani? Pont egy univerzumszimulációs szakember? Maga egy isten, ha úgy tetszik! Jó ez a kaja. (belekóstol az ételbe, nagyot csettint)
M - Ne nyúljon semmihez! Jól tudja a szabályt: tilos a kísérletet bármilyen módon külsőleg befolyásolni.
T - Nem maga mondta az előbb, hogy hmm... hagyjuk. Arra menjünk, ott nyílik tovább a folyosó. (a kisfiú szobájának ajtajára mutat, belépnek)

A kisfiú könnyes, lecsukott szemmel ül a játék előtt. Keze a trafón. A mester óvatosan átlépdel a játékok között, a tanítványa leguggol a kölyök mellé. Lassan kezére teszi a sajátját, majd átállítja a trafót, és megpaskolja a kisfiú fejét. Kimásznak az ablakon, újra az utcán vannak.

T - Na ott tartottunk, hogy kifürkészhetetlen, el nem érhető az a cél, ami miatt működtetjük ezeket a világokat, szimulálunk, hogy saját problémáinkat megoldhassuk?
M - Gondolkozott már azon, hogy lehet, hozzánk is járnak karbantartók felülről? Minket is szimulálnak, valami eredmény kiszámítására futtatnak minket?
T - Tanár úr, már megint ugyanaz. (papot utánoz, mintha a szószéken állna) Figyelnek minket testvéreink! Bűneink megbocsáttatnak az utolsó napon, amikor az ötödik hekker feltöri a hetedik kódot, leomlik a tetriszbabilon, és az elektronok átmennek protonba, és viszont. A legendás kalandjátékban a messiás végigjátssza az utolsó pályát is, majd átírja magát a halhatatlan igazságosztónak, és mindenkivel leszámol az utolsó nagy játékban, amire mindenkinek kötelező lesz rákapcsolódni.
M - Ugyan, nem erről van szó... De van, vagy lesz valami a végén, ha eljutunk odáig. Valami szép (érzelmeskedik). Ha sikerülnek a kísérletek valamelyik szimulált világunkban, az emberiség problémája megoldódik!
T - Hah. Tudja, mit gondolok? Egy egyenlet ismeretlenének értéke akkor is ugyanannyi, amikor már kijött a végeredmény. Pontosan ugyanannyi, mint amikor még ismeretlen volt. Ugyanaz. Az egyenlet ugyanaz, az egyenlőség nem változott.
M - Na jó, jó, de akkor mégis miért oldjuk meg?
T - Na, ez az. Maga tudja? (ránéz a mesterére, az egy ideig nem szól)
M - Hát..., hát maga most azért, hogy átmenjen a vizsgán. Gyerünk tovább.

kis park
A kis parkba keverednek, sötét van, az öreg elől megy céltudatosan, tanítványa hátul meg-megáll, nekiiramodik. A sötétben felrúgja az öregasszony pisilni készülő kiskutyáját, ami a padon ölelkező pár lába alá gurul.

biciklis
A két karbantartó kilép az úttestre, ahol a száguldó biciklista előtt elkerülhetetlenül ott a nyitott kocsiajtó. Az öreget természetesen nem érdekli a dolog, a tanítvány viszont megnézi a jelenetet. Már épp odamenne, hogy bezárja, amikor kaján mosollyal mégis nyitva hagyja: "Ha mindegy, akkor mindegy, öregem!" Veti oda a kerékpárosnak, és mestere után iramodik.

bolt
A bolt raktárosai közé érnek, a tanítvány nem bír magával és hátára emel egy fél disznót, persze vigyáz, az öreg ne vegye észre. Így másznak be egy földszintes lakás ablakán, ahonnan a hálószobába jutnak, ahol gumijátékszerével a kövér pasas játszadozik. Az öreg összevont szemöldökkel megy tovább "Melléktermék! A kísérlet mellékterméke! Vagy maga megoldás!" Mondja gúnyosan a tanítvány, majd, hogy az öreg ne lássa, a gumibabát a fél disznóra cseréli ki.

3.

---

irodaház
Elérnek az irodaház elé. Az üvegajtó előtt a barátja kocsijából kiszállt nő, az öreg megnézi, tetszik neki, de gyorsan megkerüli. Visszanéz a tanítványra, aki lemerevedett a nő előtt.

M - Itt vagyunk. Meg ne próbálja!
T - Ugyan. Én? Egy szép szomorú nőt? Miért vidítanék föl?
M - Azért, gyerünk befele. (elindul, eltűnik a fotocellás ajtó mögött) Ne avatkozzon bele. Honnan veszi, hogy magára van szüksége?
T - Csak rá kell nézni. (közel hajol hozzá, hosszan megcsókolja) Ne félj csibém, elviszlek innen. suttogja: "Kiírom a programodat, te leszel a képernyővédőm."

A tanítvány is besiet, bent az irodaház folyosóján utoléri mesterét. Megérkeznek az alkalmazotthoz, aki még mindig ugyanazokkal a mozdulatokkal veszi ki, és teszi be újra a pénzét. A karbantartók lepakolnak drótokat, konzolokat vesznek elő. A fiatal leveszi csuháját, alatta póló, rajta felirat: "No Future!"

M - A neheze most jön. Innentől csak akkor szólok közbe, ha már minden mindegy. Csinálja!
T - Tehát ennek a szimulációnak a programja futott bele egy végtelenciklusba. Legelőször kapcsolatba lépek vele, behatolok a rendszerébe.

Néhány drótot ráragaszt a férfi tarkójára, és ütögetni kezdi a billentyűzetet. A dolog hosszabb ideig tart, miközben az alkalmazott a lehető legfurcsább helyzetekbe kerül.

T - Meg kell keresni a hibát, ez eltarthat egy ideig. Rengeteg felhalmozott emlék között..., asszociációs láncok, na most? (felnéz, az öreg is figyel; a fickó tátogni, majd üvölteni kezd, fejét az automatába veri)

M - Héhé, mi a francot csinál?
T - Fogalmam sincsen, mindent úgy csináltam, ahogy a nagy könyvben... Nézze. (odanyújtja a konzolt a mesternek, a fickó közben üvölt, és ütlegeli a gépet)
M - Hmm..., ez tényleg nem működik. Zűrzavar.
T - Akkor nincs más hátra. Újrainstallálom.
M - Engedélyezem.

A vizsgázó pötyög. A férfi összeesik, embrionális pózba vágja magát, és bömbölni kezd. Olyan, mintha egy perc alatt felnőne, totyog, gügyög, majd felegyenesedik, és csöndben megáll az automata előtt: "Anya, anya!" Mondogatja csendesen, arcán könnyek peregnek lefelé.

T - Minden kezdet nehéz, főleg, ha nem először teszi az ember. Szedelőzködhetünk, ezt megjavítottuk. (összepakolnak)
M - És a megelőzés?
T - Oh persze. (leguggol, matat, de nem látni, amit csinál) Akkor induljunk is.

Felveszik a maszkokat, letérdelnek, a tanítvány megkezdi a visszaszámlálást: "Öt, négy három..." "Közepest kapott" - nézz az öreg a tanítványra. Lassan füsttel telik meg körülöttük a levegő.

4.

---

összes eddigi helyszín
Elindul az utcán élet. A két karbantartó által bejárt helyszínek újraélednek: A megcsókolt nő pislant egyet, ajkát bizonytalankodva megnyalja. Felocsúdik, és mintha tudná, mi történt, berohan a fotocella mögé a karbantartók után. A biciklis nekicsapódik a kocsiajtónak, lerepül a bicikliről, az autóból kipattan a férfi, káromkodik. Az öregasszony kutyája levizeli a pár lábát, és a kopasz kóláját, a kisfiú villanyvasútja hátrafele indul el, a kisfiú kinyitja a szemét, és bámulja a csodát. Az ebédlőben szülei, mintha mi se történt volna, folytatják az evést. A gumibabával szórakozó férfi, folytatja az aktust, amikor lenéz, észreveszi a fél disznót. Felüvölt kirohan a szobából. Kis idő múlva nyílik az ajtó, és kéjes vigyorral ráugrik a nyers húsra. Az öregúr folytatja a megkezdett mozdulatot, elveszi az újságos kezéből a lapot, de észreveszi, hogy teljesen gyűrött, dühösen behajítja a bódé ablakán.
A karbantartók hatalmas füstfelhőben készülnek az indulásra az irodaház folyosóján, amikor a megcsókolt nő tűnik fel a folyosó végén. Kiált, a tanítvány kinéz a füstből, elmosolyodik, majd eltűnnek.
A kávéautomata előtt a férfi megdöbbenve áll, fogja fájó fejét, majd észreveszi a zaklatott nőt, aki abban a pillanatban szertefoszlik. A férfinak ez sok, kezében az érmét a gépbe akarja dobni, de látja, valaki kiragasztott egy üzenetet: "A GÉP NEM MŰKÖDIK!" Megfordul, és fájó homlokát masszírozva visszaindul az irodahelység felé.