Judit
-2 °C
8 °C

Vízizom

2003.08.25. 09:36
Nem is ember, akinek nincsen hétvégi sporthobbija, állat az, ólba való egytestű. A zsírevés, a lobbykert, a családmodellezés és a könyvolvasás lejárt dolgok, aki azzal foglalkozik, az ebben a században él, és nincs is fényképezős mobilja.

Az ezredfordulékony ember jövősportot űz, extrémisztőt és eszközigényest, melynek lényege a halálmegvetés segítségével beszerezhető bátorságélmény. Fontos még, hogy nagy fröccsöntött műanyag izék, speciális karabinerek, azbesztcipő, ütésálló névjegykártya, terepjáró és tubusos tesztoszteron kelljenek hozzá, különben szart se ér az egész. Az alacsony eszközigényű mozgásokat, az odafutást, az eldobást, meg az egymás feldöntését már az ókori görögök is ismerték, és mire mentek vele? Leigázták őket az olaszok, a Forma 1-ben meg évek óta sehol sincsenek.

#alt#A jövősportos ember tehát rafinált halált tervez, majd - az őselemek legyőzésével és az alapvető fizikai törvénytervezetek módosításával - előbb mégiscsak elkerüli, végül pedig elmeséli azt. A legdivatosabb jövősportok mostanság: az irtózatos sebességgel való zuhanások, a magasan vagy mélyen található geodéziai elemek megérintésére tett törekvések, az életellenes eszközök tiltott használatai, valamint az előbbiek extrém kombinációját adó ún. polgárháborúzás.

A közelmúlt héten egy szerkesztett televíziós adás és a hanyagul átsütött sertésfejhús hatására hirtelen felismeréssel a jövősportos generációba pozícionáltam magam. Tekintettel azonban arra, hogy én nem vagyok hajlandó leugrani, de még csak föl sem mászom addig, hogy leugorhassak, és hogy a víz alá én nem megyek, ám ha mégis oda vet a sors, egy percnél nem szokásom tovább maradni ott, valamint hogy polgártársaim jólétét én kizárólag a személyi jövedelemadóról szóló 1995./CXVII. törvényben foglaltak megszegésével veszélyeztetem, újszerű sport után kellett néznem.

Rövid töprengés, a liftajtó becsapódása okozta Richter-skála szerinti 1-es fokozatú rövid törperengés, valamint a "Halálmotívum és misztériumábrázolás a középkori flamand harangöntvényeken" című kisfilm nem elhanyagolható hatására péntek este oda döntöttem, hogy énnekem nem marad más, mint a vegyszeren siklás. Kajakozni fogok tehát a Dunán! Dunánk van, kajakunk viszont nincs. Olyan partnert kellett tehát keresnem, akivel dealt csinálhatok: én viszem a Dunát, ő adja a kajakot.

#alt#Nehéz feladatnak tűnt, de az extrémboltban vásárolt intelligens családi kötelék megmentett. Eszembe jutottak az ún. szüleim, akik sajátosan extrém jövősport-felfogásuknak megfelelően a Dunától igen nagy távolságban található hegy tetejére felvont ún. vikkendházuk kertjében kajakot tartanak szárazon, vélhetően az özönvízre előkészülve. Velük kötöttem tehát alkut, méghozzá igazi Newl Dealt, hála Zrínyi úr, a szomszédos nyugdíjas közgazdász félresikerült vadászkalandjának, valamint szülőanyám magas táplálóértékeinek, melyek a "sörétpörkölt nyulasan" étek elkészítésében is megmutatkoztak.

A keretfeltétek megteremtése után az események extrém gyorsasággal pörögtek. Pár ezer forint gyors eltelefonálása után, extrém igényekkel rendelkező családomat extrém életkorú autónkba helyeztem, hogy egy rövid lefutású helyváltoztatási pszichózison keresztülesve előbb a Duna Plázában kössünk ki - extrém ruházatot vásárlandó - majd ezt és a kígyózó kocsisort követően az előbbi áruházról elnevezett Duna Parton landoljunk.

A kajakot a hegyről lehozni csak egy sziszifuszi képzavarra kötve lehetett. E folyamat során veszedelmes gumipókok kampóival kellett megküzdeni, a kajak súlya pedig kissé kikezdte a fent említett intelligens családi köteléket. A lecipelés fáradalmai között apróbb enyhet Zrínyi úr dáliáinak legitim letaposása hozott.

#alt#Megérkezvén, a parton talált csodás szcéna kárpótolt bennünket fáradalmainkért. Előttünk hömpölygött a Nagy Vegyszer, felette a Végtelen Szmog, a fövenyen hangulatos keresetlenségben elhelyezett zsíros szemetek látványához kedvesen harsogó motorok zaja szolgáltatta a muzsikát, talp alá valónak pedig konzervdobozok és hegyes kavicsok közül választhattunk. A parton éppen kollektív jólétbámulás zajlott: a zsíros szemetek között heverő zsíros szemetek azt nézték, hogy felborulnak-e drága járgányaikkal a vízen sikló zsíros szemetek.

Nem csigázok tovább. Innentől kezdve extrém sportoltunk. Az "aki nem lép vegyszerre_" kezdetű indulót harsogva vízre szálltunk, azonnal extrém módon összevesztünk, hólyagosra égett a hónaljunk, szomjan haltunk, eltévedtünk, szúnyogot ettünk, később beborultunk és meghaltunk, de aztán mégsem, csak a hitelkártyám úszott el, meg nem kapok azóta mms-t, aztán vissza a hegyre, megettük a nyulas sörétet, és mindent elmeséltünk, na az nagyon bejött. A jövő héten megpróbálom a szabadevést. Nyugaton állítólag már nagy divat a Hungry Jumping.

Hajós András