Tűrürü-rű-rürrürű

2003.09.08. 10:24
Ezt a cikket nem az Index szerkesztősége készítette. Bővebben a PR cikkről, mint hirdetési formátumról itt olvashat.
Az emberiség történetének kezdetével egyidős az emberiségnek azon igénye, hogy elmenjen máshová, mint ahol éppen van. Az elmenésnek ezen ősi vágyát az emberi telhetetlenség motiválja. Már őseink is érezték, hogy nem akarnak ott maradni, ahol úgy érzik, mindjárt meghalnak, hanem inkább még ugyanúgy élni akartak, mint addig.

Mai ésszel persze felfoghatatlannak tűnik, hogy miért akart elmenekülni a kardfogú tigris elől az ősember, amikor végül kis idő múlva úgyis kihalt. Azt a rongyos pár évet amúgy is eszetlen meneküléssel töltötte. A kardfogú tigris igyekezetét sem értjük, hiszen végül ő sem futott be túl nagy karriert. Szépen higgadtan átmehettek volna a Természettudományi Múzeumba egyből, ahol egyébként is kikötöttek.

#alt#Vagy ott volt ez a jégkorszak. Hát, hogy az elől hogy menekültek?! Képzeljék kérem, ezek annyira elkezdtek fázni, hogy teljesen átköltözött mindenki máshová. Egészen odáig költözködtek, ahol meleg nem lett, de mivel ott már voltak mások, ezért azokat megölték, hogy elférjenek a helyükön. Ez egy teljes értelmetlenség volt, mert akkor ezek szerint a jégkorszakba azok haltak bele, akik a melegben voltak.

Nem csak ilyen időjárási okokból rohangált az emberiség a földgolyón. A tudomány a meteorológiai motiváción felül még a következő késztető tényezőket különbözteti meg:

  • meteornitológiai (nagy madár elől menekülés, víz alatt, lásd még "hermannautika"),
  • meteorvosi (berúgtak, és másnap elindultak gyógyfűért, de nem volt, továbbmentek),
  • meteortopéd (egyik lábuk rövidebb volt és csak srégen tudtak menni a földgolyón),
  • meteorv (hátulról nekik gurult egy meteor és minduntalan előre lökte őket).

Ám a nagy helyváltoztatásoknak néha egészen blőd okai is voltak. Kevesen tudják, hogy az amerikai kontinens benépesedését egy téves jóslat okozta. Egy közép-szibériai transzvesztita sámán (a későbbi transzvesta szüzek őse) identitászavarból kifolyólag nem kancatejből, hanem kancaondóból készült kéjitaltól transzba esve jósolt. A törzs ősidők óta a Szőrös Herring keresését tekintette léte értelmének. A sámán tévmámorában rossz irányt mutatott, s a Szőrös Herring helyett így a Berring Szoros nyomára bukkantak. (Azt mondjuk soha nem értettem, hogy miért kell mindjárt átmenni egy szoroson, ha az ember rábukkan, és ha már átment rajta, miért muszáj rögtön benépesíteni a szoros túloldalán talált kontinenst?! Ha én találnék egy kontinenst, akkor szépen körülnéznék, köszönnék illedelmesen az arra járóknak, azután hazamennék. Maximum egy fényképet készítenék a mobilommal, esetleg egy kávét is meginnék, de nem népesednék be semmiképpen.)

A Föld totális benépesedésével sem szűnt azonban meg az emberiség mobilitás iránti vágya. Mondhatnánk úgy is, hogy az ember rákapott az izgés-mozgásra, nem tud a fenekén ülni. Az emberiség manapság három okból megy el máshová, mint ahol éppen van:

  • túl sok a pénze,
  • túl kevés a pénze,
  • hív a vasút vár a MÁV!

#alt#Ha az emberiség egyszer csak úgy dönt majd, hogy többé nem megy sehova, annak csakis a vasúti közlekedés lesz az oka! A vasút bizonyára nagy találmány, de ahogyan a kommunizmus, papíron működik csak jól. Megértjük Petőfi lelkesedését, kit a váci viszonylaton megcsapott az ihlet, mára azonban nekünk ebből annyi maradt, hogy kizárólag a legvégső esetben vagyunk hajlandóak vonattal utazni!

Ott van mindjárt a jegyvásárlás. Soha nem fogom megtudni, hogy miként kell jegyet kérni úgy, hogy a néni ne haragudjon meg rám és a mögöttem álló sor se nézzen hülyének? Soha nem fogom azt sem megérteni, hogy miért van sor, ha több ablak van, mint jegyvásárló? Meggyőződésem továbbá, hogy az a kis ablak direkt van olyan alacsonyra tervezve, hogy nekem meg kelljen hajolni a vasúti hierarchia előtt. Nincs megalázóbb, mint hétrét görnyedve kiabálni_

A vonaton kénytelenek vagyunk embertársainkkal együtt lenni, s ez bizony rossz. A vasúti személyzet egyenruhája katonai jellegű, az ellenőrtől pedig akkor is félünk, ha van jegyünk, mert mi van, ha ott a kis ablaknál valamit rosszul mondtunk? A lyukasztótól nekem kasztrációs szorongásom van, s bár türelmes ember vagyok, viszonylag kevés ideig vagyok képes pályaudvarok és régi mozdonyok képét nézegetni. Nem tudok ülve aludni. Nem tudok hülyeségekről beszélgetni, és nem szeretem hallgatni sem, ahogy mások hülyeségekről beszélnek. A büfékocsi messze van, a WC-re pedig csak tornászok és szaglószervi fogyatékkal élők (orrtalanok) mehetnek.

#alt#Összességében bízom abban, hogy az emberiség helyváltoztatási igényeinek kielégítésére nemsokára feltalálnak valami teleportálós dolgot. És akkor akár a Marson is ott teremhetek egy szempillantás alatt. Ugyanakkor Magyarország ismeretében abban is biztos vagyok, hogy előtte kénytelen leszek háromnegyed óráig sorban állni, hogy végül hétrét görnyedve egy résnyire nyitott ablakhoz járulhassak, s enyhén remegő hangon, rongyos pénzecskémet szorongatva így szóljak: csókolom, nem tudom akkor most az 15.32-es van-e még, mert odakint nincs kiírva, viszont a menetrend szerint az gyors, deviszont 15.37-es, és akkor most az ugyan az?!

Hajós András
Ezt a cikket nem az Index szerkesztősége készítette. Bővebben a PR cikkről, mint hirdetési formátumról itt olvashat.