Vilma
-7 °C
4 °C

Palánkság

2003.08.11. 09:13
Kapcsolódó cikkek (1)
Engem mindig elég könnyű volt átverni. Áltiban az egyik osztálytársamnak elhittem, hogy az "aksi taksi, buksi taksi" csehül annyit jelent: egy taxi, két taxi. Egy másiknak pedig azt, ... ..

hogy tud keletnémetül. Felsőbb osztályaim egyikében vettem két forintért egy kb. öt centis rézdrótot, mert állítólag volt benne áram. Gyuri barátomnak nyolcadikban bedőltem, hogy a Brigittával lehet egyet csókolózni 10 forintért. Bepróbálkoztam, egy pofonig jutottam, igaz, az legalább ingyen volt.

A középiskolában már egy fokkal dörzsöltebb lettem, de azért ott is voltak baklövéseim. Négy éven át gondoltam úgy, hogy az érettségi előtt el fogom veszíteni a szüzességemet. És arról is meg voltam győződve, hogy én vagány vagyok. Ebbéli súlyos tévedésemre akkor ébredtem csak rá, amikor márciusban a patinás iskolaépület díszerkélyén töltöttem egy fagyos órát, mert én oda "vagányul" kimásztam, hogy ellógóm a matekot, de a padomon hagytam az összes cuccomat, amitől nemcsak igazolatlan hiányzás lett belőle, hanem intő is. Ráadásul miközben mozdulatlanul gubbasztottam egy korinthoszi oszlopfőn, ugyanúgy végig kellett hallgatnom az egész órát, mintha bent lettem volna...

#alt#
Ahol sohasem hibázom.....
Ifjú férfiként már tudtam, hogy hiszékenységemre a gyógyírt az objektív megfigyeléseken alapuló, és a kérlelhetetlen logika szűrőjén áteresztett valószínűség számítások jelentik majd. Ennek megfelelően egy hétig lődörögtem a Váci utcában, mielőtt a baljós külsejű pénzváltótól sok ezer forintért megvásároltam egy adag - egydolláros bankjegybe csavart - WC papírt. Ez súlyos bérvágás volt. Ezek után megpróbálkoztam az úgynevezett józan paraszti észre hagyatkozni. A kifejezés egyik része még ment volna, de józan nem sokat voltam akkoriban.

Menekülő útvonal gyanánt testi erőm hatékony fejlesztése mellett döntöttem. Beláttam, ha hülyébb nem is leszek már, butábbra még verhetnek. Gyúrni kezdtem hát, s a szótlan vasrudak, a csillogó fémtárcsák, a férfias maroklásra termett szivacsfogantyúk és az arnoldposzterek neonfényben úszó pincevilágában átmeneti rejtekre leltem kínzó ÍQ problémáim elől (vagy az rövid I-vel van?!). Férfias elhúzódottságomnak azonban hamarosan véget kellett vetnem, a teljes szakszerűtlenségből kifolyólag ugyanis majdnem egy életre tönkretettem az izületeimet, s rá kellett döbbennem: eszetlenül fekvenyomni sem lehet.

Mindezeket csak azért meséltem el, hogy legutóbbi esetemet Önök jól értsék, s bár távol álljon tőlem, hogy szánakozásukra apelláljak, kirívóbb szellemi baleseteim elregélésétől nyájas olvasói megbocsátásukat tán mégis remélhetem.

#alt#Az történt ugyanis tegnap, hogy éppen egy kiemelkedő fontosságú üzleti eseményen vettem részt, amikor megcsörrent a T610-esem. A kiemelkedő fontosságú üzleti esemény nálunk annyit tesz, hogy a hozzám hasonlóan kiemelkedő képességű társaimmal együtt elmegyünk valakihez kiemelkedő mennyiségű pénzt kunyerálni, s az elképzelt kiemelkedő siker érdekében magunkat kiemelkedő értékeket létrehozni képes személyekként igyekszünk feltüntetni. Ezen üzleti diskurzus (ursus diskette, lat.) halk morajából emelkedett ki tehát telefonom hangja, s én ettől rettenetesen röstelltem magam(sich röstellen, ger.). Zavartan fogadtam a hívást, melyet egy angolnak hallatszó hölgyi hang kezdeményezett, aki Evelyn-nek mondta magát és Ántrással akart beszélni az Emil Rulez együttesből.

Bunkóságomat ellensúlyozandó, kifogástalannak szánt (jingle bell, eng.) angolsággal közöltem vele, hogy én nem érek rá, és kértem, hogy fél óra múltán hívjon inkább fel. Elégedetten tettem le a telefont, arra gondolva, hogy üzleti partnereim most meggyőződhettek határokon átívelő képességeimről. A következő pillanatban azonban már tudtam, hogy minden bizonnyal pályafutásom legnagyobb baklövését követtem el!

Evelyn ugyanis Londonból, az MTV zenetévé ottani központjából hívott. Akkor utoljára. S én attól tartok, hogy jelentéktelen közép-európai együttesek udvariatlan énekeseit onnan nem törekszenek minden erővel visszahívni. A szomorú jelen legalábbis ezt igazolja, ma sem tudom, mit akarhatott, s bele se merek gondolni, hogy mit rontottam el.

Most pedig kérem, fogják egymás kezét, és énekeljük együtt: hívj fel Evelyn, ó könyörgöm, hívj vissza (I just call to say, eng.)!

Hajós András

Oszd meg élményeidet!

Oszd meg nyári élményeidet más utazókkal is, tölts fel beszámolót, fotókat!

Felfedeznéd Portugáliát?

Itt a remek alkalom, hogy megismerd. Beszámolók, fotók - böngéssz!