Klimt, Schiele, Kokoschka és a dualizmus művészete

Bécsben 2003 februárjától divatba jött a magyar művészet. 2003. február 9-én kiállítás nyílt a belváros közepén az egyik legszebb egykori barokk főúri otthonban, a Harrach-palotában a bécsi Collegium Hungaricum, azaz a Magyar Kulturális Intézet és a Kunsthistorisches Museum szervezésében, "Az áttörés kora. Bécs - Budapest a historizmus és avantgárd között" címmel, amely - mindannyiunk örömére - szenzáció lett az osztrák fővárosban. A Nemzeti Galéria és az Iparművészeti Múzeum legjelentősebb műveit állította ki, melyet még 26 magyar múzeum egészített ki, köztük természetesen az ország első múzeuma, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Budapesti Történeti Múzeum, valamint 8 osztrák múzeum, mint Bécs városának múzeuma a Wien Museum (régi nevén Historisches Museum der Stadt Wien) és az osztrák művészet képtára, az Österreichische Galerie Belvedere.

A téma az egykori két birodalmi főváros, Bécs és Budapest művészeti kapcsolatai, az azonosságok és különbségek bemutatása, az építészet, képző- és iparművészet folyamatainak és eredményeinek ismertetése 1873-tól az 1920-as évekig. A kiállítás a magyar művészet átütő sikerét hozta, egyrészt azért, mert mintegy 1/4-3/4 volt az arány (a kiállított 650 műből 450 magyar volt), hazánk művészete javára, másrészt azért, mert a bécsi közönség, amely jól ismeri a saját kultúráját, keveset tud(ott!) a szomszédos Magyarországról.

Nem jobb azonban a helyzet nálunk sem. Még az igencsak hozzáértő látogató is főleg Klimt, Schiele és Kokoschka nevét és műveit ismeri. Most közel 400 osztrák művet mutatunk be, így alkalma lesz a magyar közönségnek is felfedezni rengeteg nagyszerű alkotást.

A kiállítás minden tekintetben különleges és egyszeri, megismételhetetlen lesz. Egyrészt azért, mert egyszerre három helyen (egymáshoz mégis közel, egy épületben, egy udvarból nyílva) mindhárom intézmény profiljának megfelelő témában mutatja be a korszakot: a Budapesti Történeti Múzeum Bécs Budapest nagyvárossá válását, építészetét és, iparművészetét, az Országos Széchényi Könyvtár a társadalmi és művészeti életet, irodalmat, zenét és színházat, a Magyar Nemzeti Galéria már bezárt kiállítása pedig a képzőművészetet, mutatta be. De mind a háromnál egy gondolat azonos: a XIX.-XX. század fordulóján minden megváltozott. Véget ért egy korszak és áttört egy új. Az emberek életmódja, amely évszázadok óta szinte változatlan volt, a technikai fejlődés eredményeinek hatására gyökeresen átalakult a XX. században, s ezt a félelmetes változást érezték meg a művészek, és kerestek merőben új kifejezésmódot. A három kiállítás a modern művészetnek ezt, a kortársak számára sokszor felháborító áttörését mutatja be, a lehető legtágabb formában: festmények, freskóvázlatok, grafikai alkotások, szobrok, ruhák, jelmezek, ékszerek, kerámiák, bútorok, díszlettervek, egykorú fényképek, kéziratok, újságok, könyvek segítségével.

Részletesebben az egyes kiállításokról:

Budapesti Történeti Múzeum - Azok a boldog békeidők

1873 fontos évszám mind Bécs, mind Budapest történetében. Ebben az évben rendezett Bécs világkiállítást, és született meg Budapest a három Duna-parti kisváros, Pest, Buda, Óbuda egyesülésével. A művészet ugyanakkor nem követi a politikai határidőket, az I. világháború előtt, az 1910-es években megindult művészeti forradalom túlélte az Osztrák- Magyar Monarchiát. A Budapesti Történeti Múzeumban túlnyomó részben a korszak elejének, a historizmusnak színpompás, burjánzóan díszített alkotásai és hasonlóan díszes, de a funkció fontosságát hirdető szecesszió építészete és iparművészete látható.

A látogatót egy nagyméretű Than Mór kép fogadja a morvamezei/marchfeldi csatáról, amelyen Habsburg Rudolf IV.(Kun) László magyar király segítségével legyőzte ősi ellenségét, Ottokár cseh királyt. A kép üzenete 1872-ben, készülésének idején egyértelmű volt - az osztrák-magyar kiegyezést jelképezte - magyar szemmel: a Habsburgok a magyar király segítségével szerzik meg hatalmat. A kép "párdarabja" az osztrák Carl Blaas festménye, amely az osztrák Hadtörténeti Múzeum számára készült, és az asperni csatát ábrázolja. Ez volt az egyetlen csata, amelyet Károly főherceg vezetésével az osztrákok megnyertek Napóleonnal szemben. Néhány héttel később Wagramnál csúfosan kikaptak, de a kép a győztes emlékét idézi. A kép az 1873-as világkiállításon ki volt állítva, éppúgy, ahogy Munkácsy Köpülő asszony című képe, vagy a gyönyörű Székely Bertalan képek. Válogatás látható a világkiállítás számára gyűjtött néprajzi anyagból, ami a Néprajzi Múzeum első gyűjteménye lett, és a világkiállításon vásárolt iparművészeti tárgyakból, amelyek a későbbiekben az Iparművészeti Múzeum törzsanyagát képezték. Az 1873-as kiállítás mellett az 1885-ös budapesti Országos Kiállítás, valamint az 1896-os millennium tiszteletére rendezett kiállítások fényképeit, kiállítási anyagát, és plakátját tekinthetik meg a látogatók.

Az 1867-ben a kiegyezés látványos jelképeként magyar királlyá és királynévá koronázták Ferenc Józsefet és Erzsébetet, melynek ősi tradíciókat követő, színpompás jeleneteit Székely Bertalan négy vázlatán csodálhatjuk meg. A koronázást a nemesség színe javának felvonulása követte, hasonlóképpen 1896-ban, és majd 1916-ban, amikor IV. Károlyt koronázták magyar királlyá. Reprezentatív koronázási öltözékeket, köztük az akkor 4 éves Ottónak a koronázás alkalmával viselt ruháját láthatják a látogatók a vitrinekben. Itt kapott helyet a magyar korona üvegből készült másolata is.

1879-ben, a császári pár ezüstlakodalmára Bécs ünnepelt festőfejedelme, Hans Makart tervezett és rendezett a lebontott városfal helyén kiépült Ringstrasse-ra egy történelmi díszmenetet, amelyen a bécsi polgárok úgy érezhették, hogy jelmezeikben néhány órára visszatértek a múltba. Makart olajvázlata, és több viselet idézi fel a látványos menetet. Itt az ideje, hogy újra felfedezzük a nyolcvanas évek stílusának nevét adó művész színpompás, a XVII. századi Rubens képek festőiségét idéző műveit, szembeállítva 1916-os koronázást a fin de siecle egyik legnagyobb mesterének, Rippl Rónai Józsefnek lángoló, expresszív alkotásával, de méginkább Oskar Kokoschka avantgárd plakáttervével, amit a Ferenc József 60. uralkodása tiszteletére rendezett díszmenetéhez készített. Így fedezhetjük fel valóban, hogy milyen változás történt néhány évtized alatt.

A következő nagy blokk Budapest és Bécs nagyvárossá válásával foglalkozik, egykori látképek, városképek, fényképek, térképek, és az új épületek tervei fogadják a látogatót. A historizmus stílusa az ún. Gesamtkunstra, összművészetre törekedett mind Bécsben, mind Budapesten, amelynek szép példái elevenednek meg számunkra az Heinrich Ferstel, Friedrich von Schmidt, és tanítványaik, Ybl Miklós, Steindl Imre, Schulek Frigyes bécsi és budapesti, épületterveivel, Hans Makart, Lotz Károly, Munkácsy Mihály, freskóterveivel együtt. A korszak legnagyobb osztrák építészének, Otto Wagner korai, historikus remekművét a Rumbach utcai zsinagógát Budapesten csodálhatjuk meg. A bécsi Stadtbahn megállóinak tervezőjének későbbi szecessziós és modern műveinek vázlatait és épületének makettjét a kiállításon láthatjuk, a modern építészet és művészet "atyjának" Adolf Loosnak sok vihart kiváltó, ma is a Hofburggal szemben álló házával együtt.

Ez az iparművészet nagy korszaka. A XIX. század közepétől egyre erősödtek azok a törekvések, amelyek a mindennapok kézműves, és főleg gyáripari tárgyait művészi színvonalúvá kívánták emelni. 1864-ben alapították az osztrák Iparművészeti Múzeumot, 1867-ben a bécsi iparművészeti iskolát. Programmá vált az a törekvés, hogy a múlt művészete emelje fel a ma művészetét. Ez a törekvés hozta létre a magyar Iparművészeti Múzeumot és iskolát is. A 1903-ban megalakult a bécsi iparművészeti iskolán végzettekből a Bécsi Mühely - azaz a Wiener Werkstätte, egy olyan művészi szövetkezet, amely a mindennapok tárgyait a funkciót követve tudatosan tervezte, létrehozva egy sajátos osztrák stílust, ugyanakkor a mai design alapjait. Az áttörés itt is megtörtént - a túldíszített, néha giccsbe hajló tárgyak helyett a funkció, forma és anyag szépségét hordozó, sokszorosítható darabok jelentek meg és váltak ma már féltett műkincsekké.

Országos Széchényi Könyvtár - A tegnap világa (Stefan Zweig)

Stefan Zweig öngyilkossága előtt megírta visszaemlékezését "A tegnap világá"-ra, megörökítve egy, a biztonságon, kiszámíthatóságon alapuló, szabályokat követő eltűnt világot, középosztály erkölcseit, ahol az ideál a kötelességteljesítő, felelősen és sokat dolgozó, családjáért élő ember, az egyik legfontosabb fokmérő a kultúra ismerete és szeretete, s az irodalom, színház, képzőművészet figyelemmel kisérése hozzátartozik a mindennapokhoz.

A kiállítás felidézi a "tegnap világát" az Erzsébet császárné köré gyülekező nem hivatalos "gödöllői udvart", a bécsi Ringstrasse korzóját, a függönyökkel, dísztárgyakkal zsúfolt pompás historikus enteriőröket és kávéházakat, és igyekszik mindabból a kultúrából, ami egykor olyan fontos volt, felvillantani, valamit a ma embere számára. A két város operabemutatóit, a Burgtheater és a Nemzeti Színház előadásai, a Népszínház, és az osztrák-magyar monarchia sajátos műfaja, az operett megszületését és diadalmenetét.

Az évszázadok óta zenei központ Bécs mellett Budapestnek fel kellett építenie a maga zenei életét, amelyért a legtöbbet Liszt Ferenc tett, de hogy ez sikerült, azt Bartók Béla és Kodály Zoltán nemzetközi elismertsége bizonyítja. A modern zene Bécsben is áttört, mi jelezhetné ezt szemléletesebb, mint az osztrák zene nagy modern mesterének Arnold Schönbergnek a festménye, (néhány évig ugyanis festett, és s ezen a téren is kiválót alkotott!) a másik úttörő zeneszerzőről, Alban Bergről. A színház és zene témáját a leginkább az irodalom kapcsolja össze, a bemutatott könyvek, folyóiratok azonban maguk is iparművészeti alkotások, s ugyanakkor sok szállal kapcsolódnak a másik két helyen rendezett kiállításhoz.

A kiállításhoz közel 500 oldalas, színes sok képpel illusztrált katalógus készül, melynek tanulmányait magyar és osztrák ismert kutatók írták a legfrissebb kutatások alapján. Ezekből megismerhetjük azt az ellentmondásos, baráti, vetélkedő, egymást segítő és egymást lenéző, a másikat lehagyni akaró sokrétű kapcsolatot, amely a közös birodalom két vezető városát a múlt századfordulón jellemezte, amelynek ma is sok maradványa él a városképekben, épületekben, de a lelkekben is.

Társrendezők: Collegium Hungaricum, Bécs
Wien Museum, Bécs - a BTM társmúzeuma
Kunsthistorisches Museums, Bécs
Österreichische Galerie Belvedere, Bécs

A kiállítás támogatói: - Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma
- Nemzeti Kulturális Alapprogram
- Budapest Főváros Önkormányzata
- Bundesministerium für Bildung, Wissenschaft und Kultur Österreich
- Bundesministerium für auswärtige Angelegenheiten Österreich
- Osztrák Kulturális Fórum
- ESMA Kft.
- nők lapja c@fe
- radiocafé 98.6
- epiteszforum.hu

A kiállítás helyszínei:

Budapesti Történeti Múzeum
1014 Budapest, Szent György tér 2., Budavári Palota "E" épület
www.btm.hu
további információ: 225-78-16

Országos Széchényi Könyvtár
1014 Budapest, Szent György tér 2., Budavári palota "F" épület
www.oszk.hu
további információ: 224-37-43

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!