Judit
-2 °C
8 °C

The Chieftains (Írország)

2006.06.07. 09:39

Európa legkelendőbb tradicionális zenéje, az ír az 1960-as években kapott új erőre. A falusi dalok „városi ruhába” öltözve főleg a pubokban kezdtek hódítani gitár, bendzsó és harmonika kísérettel, elsősorban az Amerikából hazatért Clancy Brothers, illetve a Dubliners feltűnésével.

Ugyanekkor – egészen pontosan 1963-ban – jelentkezett a Seán Ó Riada vezette Chieftains is, ám azzal a „szokatlan” törekvéssel, hogy tradicionális hangszerekkel instrumentális zenét játsszon. Ez az autonóm népdalfeldolgozási forma „forradalmi” gondolkodásnak számított, hiszen az ír népzenében akkortájt a vokális forma dívott, ráadásul a Chieftains a pubokkal szemben inkább a koncerttermeket részesítette előnyben. Ez a „kifinomultság” a mai napig a jellemzője maradt, kivált azóta, hogy – a duda, a pikula, a hegedű és a dob mellett – a kelta udvarokban oly népszerű hárfa is elengedhetetlen tartozéka lett a hangzásának.

Ó Riada halála után 1971-ben Paddy Moloney lett a főnök, s nem sokkal ezután vették fel az elévülhetetlen Chieftains 4 című albumot. Ezen szerepelt az a Women of Ireland című dal, mely – mint filmzene – Stanley Kubrick Barry Lyndonjának egyik Oscar-díját hozta. A Melody Maker című zenei lap hamarjában ki is kiáltotta a Chieftanist – a Rolling Stones és a Led Zeppelin előtt – az év zenekarának, s ez a rang kellő lökést adott a társaságnak ahhoz, hogy a félprofi, „szabadidős” tevékenységből a főállású muzsikálásra térjen át.

Az elkövetkező harminc évet újabb filmzenék (többek közt: The Purple Taxi, The Grey Fox, Tristan and Isolde) és Grammy-díjak (An Irish Evening: Live at the Grand Opera House, Another Country, Celtic Harp, The Long Black Veil, Santiago) „nyomatékosították”; 1979-ben, II. János Pál pápa látogatásakor másfél milliós tömeg előtt játszottak Dublinban, négy év múlva pedig – az egyik első nyugati zenekarként – Kínában léptek fel.

Ám a világzene történelmébe korántsem csak aranylemezeivel és díjaival, annál inkább konceptalbumaival és a tradicionális zene határának a tágításával írta be magát a zenekar. Írország zenei nagykövetének (1989-ben kapták e címet az ír kormánytól) a bretagne-i (Celtic Wedding) és a spanyolországi (Santiago) kelta tradíció is komoly figyelmet köszönhetett, de éppily fontos volt a Chieftanis nyitottsága a pop-rocksztárok (Sting, Van Morrison, Tom Jones, Mick Jagger, Sinéad O’Connor és Marianne Faithfull társaságában – The Long Veil) és a különböző nemzetiségű népzenészek (Carlos Núnez, Ry Cooder és a Los Lobos – a Santiago albumon) előtt. S bár a zenekar „nagy öregjei” közül már Derek Bell sem lehet velünk, a Chieftains töretlen legendaként, muzsikus és táncos vendégekkel kibővülve érkezik most hazánkba – első alkalommal.

Paddy Moloney: duda, pikula, harmonika
Sean Keane: hegedű
Matt Molloy: pikula
Kevin Conneff: bodhran, ének

Triona Marshall: hárfa, billentyűs hangszerek
Jon Pilatzke: hegedű, tánc
Clem O’Brien: gitár, vokál
Cara Butler: tánc
Nathan Pilatzke: tánc



Művészetek Palotája