1. Kezdjük egy idilli képpel. Bárányfelhők, napsütés. Lelkes kiskorúak agyagoznak a Mogyorók Házában, mintegy harmincan. Nagy a nyüzsgés, inspirációban nincs hiány, sőt, eleddig altruista gyermekekben is felbuzdulni látszik a versenyszellem. A művek hosszú, tömött sorokban lepik el a kiállítás helyszínét, a lépcsőt: három év körüli szöszke kiscsaj zsűrizi spontán módon, de elszántan és szisztematikusan a felhozatalt. A megadott téma: Nálatok vannak-e állatok?

Az „állat” kifejezés nem értendő túlságosan szigorúan, pl. egy egészen kulturált hóember bővíti a kategóriát. De tekintsük át néhányat a korrekten betartott irányelvek alapján realizált alkotásokból is: jól megtermett, morzsányit agresszív egér, rózsaszín gyöngyös kígyó, decens kacsacsőrű emlős, egy szűkebb birka-klán.

2.Kezdjük egy idilli képpel. Katolikus templom, Taliándörögd. Bent egy hetven éves néni a rozsdás, arasznyi templomkulccsal, kint Gombóc névre hallgató kutyája. Kegyelmi zóna. De, és itt jön a nem várt fordulat – sőt még a címhez is vissszajutunk - deus ex machina-ként, saját jelentőségének teljes tudatában, sörösdobozt lóbálva érkezik hősünk, kamerák helyét keresve bőszen. Komoly ember, szerepazonos, nem hátráltathatja semmi. Egy apró bibi van, ki kéne ugye jelölni a territóriumot, ki az Úr a házban?!

A körbepisilés már passé, rafináltabb eszközök szükségeltetnek. Van itt szemetes?-mordul a nénire, és tényleg, micsoda templom az, ahol nincs, érezzük. Szegény néni csak áll, orra előtt a hadonászó fontos ember a kiürült sörösdobozzal. Ránéz, szelíden elveszi tőle. Végülis, mi más lenne egy hetven éves ember, egy büszke és boldog Völgy-polgár feladata.