Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Lassan több ajándékot kapunk üzleti partnereinktől, pr-cégektől, láthatólag kilométeres viplistával rendelkező magyar multiktól, mint a családtagjainktól. Azonfelül, hogy az évek múltával egyre extrémebb pakkok bontogatása bearanyozza mindannyiunk decemberét, a céges ajándékok áradatából lézerpontosságú képet alkothatunk a gazdaság állásáról és a hazai konzumkultúra azon trendjeiről, amelyek már a leszivárogtak a közép- és nagyvállalatok marketingosztályaiig.

2003-ról például elmondhatjuk, hogy a gazdasági élet szereplői a vártnál optimistábbak (légköbméterre talán még sosem szórtak ennyi ajándékot), a tudatmódosító szerek hatása alatt végzett kreatív munka pedig lassan kezd polgárjogot nyerni, némi meglepetésre leginkább a pénzintézeti szektorban.

A szóróajándék a kommunista időkben egyet jelentett a határidőnapló-kártyanaptár kombóval, ezért a kiterjedtebb magyar családok minden januárban valóságos naptártőzsde keretében passzolták tovább egymásnak a fölös példányokat, megvetve ezzel a fájdalommentes kapitalista átmenet alapjait. A rendszerváltás viszont felszabadította a marketingesek fantáziáját, akik egyre merészebben élnek a lehetőséggel.

Lássuk tehát a fő trendeket, az életből - vagyis közelebbről az Index szerkesztőségébe érkezett csomaghalomból - vett példákkal dúsan illusztrálva.

Éld túl a karácsonyt!

Nézze meg az üzleti partnereinktől kapott ajándékokat.

Többen próbálkoztak a klasszikus téli túlélőkészlet kategóriában. A Morpho Communications igényes kidolgozású, polár anyagból készült sapka-sál-ötujjas kesztyű kombóval jelentkezett, személyre szóló mázas (teaivó?) köcsögöcskét mellékeltek hozzá, plusz egy csomag multivitamin pezsgőtablettát. A kommunikációs cég pesszimista karácsonyi üzenete médiapartnereinek eszerint: küzdj a megfázás ellen amíg bírsz, bár úgyis szánalmas taknyozás lesz a vége. Ez letisztult életismeretről árulkodik.

A kívülállónak úgy tűnik, az adatmentéssel foglalkozó Kürt Rt. tulajdonosa jól áll a száz leggazdagabb magyar listáján, így nem is volt meglepő, hogy a gyanútlan viplistásoknak a napokban skandináv hangulatú, világos fenyőből ácsolt faládikát kézbesített a futár. A bitek bányászai a jelek szerint vonzódnak a rusztikus dolgokhoz: a ládikában szalmába ágyazva egy kis demizsonnyi tokaji bort, két bögrét, egy forraltborreceptet és az életmentő ital elkészítéséhez szükséges összes elképzelhető fűszert - úgymint csillagánizs, fahéj, vaníliarúd, borókabogyó és kardamommag - találtunk.

A téli túlélőkészlet rokonszenvesen minimalista, skandinávosan funkcionális, ugyanakkor magyarosan pajkos értelmezéseként egy kommunikációs cég - a nevét sajnos elkevertük - fémdobozos Johnny Walker Red Label whiskyvel próbálta lekenyerezni szerkesztőségünk felső vezetőit. Szintén ebbe a kategóriába sorolható az a meglepetés, amit megbízható, de neve elhallgatását érthető okokból kérő informátorunk talált egy futárral küldött ajándékcsomagban: az üveg minőségi pálinka mellett öt darab besodort spanglit. Informátorunk egy élelmiszeripari világcég hazai középvezetője.

Egy másik vállalkozás mind a megajándékozott család nő, mind férfi tagjának fel akarta kínálni a túlélés esélyét. Az előbbin egy lekvárral, a másikon két üveg gyümölcspálinkával segítene az életet igazán ismerő cég, amely a három flaskát közös faládába pakolta.

Acidparti a back office-ban

Evidens választás íróasztalra való dísztárgyat küldeni karácsonyra. A bürószex feltalálása óta tudjuk, hogy az íróasztal nem jelent egyet a sivár unalommal. A magyar cégek az idei szezonban szexmentesen is bebizonyították, hogy ez mennyire így van.

Pénzügyi döntéseinél hallgasson néha a tudatalattijára, vagy fogyasszon enyhe hallucinogéneket. Amúgy is, mi a vagyon? Illékony semmi, szalmaláng, egy meghatározhatatlan, kicsit tuttifruttis illat emléke, pár egyes meg nulla egy nagy, fekete vincseszteren, ahonnan bármikor törtölheti egy gömbvillám - suttogta a fülünkbe az OTP "William S. Borroughs"-különdíjas szóróajándéka, a hitelkártyát formázó illatgyertya. A meghökkentő tárgy párban érkezett a szerencsésekhez kisöccsével, a prózaibb külsejű, banklogós gyertyával.

Másik, luxuskategóriás ajándékával a legnagyobb hazai bank megmutatta, hogy milyen eredménnyel járhat, ha egy fél tucat iparművészt bezárunk egy nemes anyagokkal és jó gépekkel felszerelt műhelybe, majd napokig csak folyékony LSD-t adunk nekik táplálék gyanánt. A kartondobozban lapuló fantáziaszett a csomag felbontása után azonnal üt: el sem lehet képzelni, hogy milyen célra szolgálhatnak a polírozott, barna fából és csillogó, organikusan dagadozó fémelemekből konstruált, tenyérnyi vagy annál kisebb tárgyak. Na jó, az asztali óra szerepe egyértelmű, bár az már David Lynches borzongást keltett bennünk, hogy az időt nem lehet beállítani rajta. De mi az a lapos izé, ami első blikkre tükörként csillogó hamutartónak tűnik, de hiányzik az egyik oldala? Egyik világlátott riporterünk szivartartóra tippelt, egy másik kokainőrlő alapzatra, de a szettben nem volt sem szivarvágó, sem a veszélyes drog fogyasztására szolgáló csövecske. Találtunk még a díszdobozban egy fekvő hasáb alakú dolgot, a tetején vékony, hosszanti vájattal. Ebben az OTP partnere maximum platina fogpiszkálóit tárolhatja, esetleg a konkurencia kísérleti modelljeiről készült mikrofilmeket. A lebukás kockázata azonban igen nagy, mert az ajándékot az iroda minden látogatója kézbe fogja venni, és értetlenül forgatja.

Meggyalázott kőzet

Klikk a képre!

A savas asztali dísz kategóriában indult az Elender Rt. a "Nem is olyan száraz tudomány a geológi" fantázianevű órájával: vékonyra csiszolt achátdarab, a számlapjára a trafikokban kapható, fröccsöntött fantasykardok és -koronák aranyosan csillogó plasztikalapanyagából álmodott mutatókat az ismeretlen dizájner. A divatos szereld össze magad felfogás jegyében a szerencsés VIP-ek a meggyalázott kőzetet saját kezűleg rögzíthetik a faalapzatra. Egy filmes cégtől kaptuk a csapót formázó, ázsiai eredetről árulkodó asztali órát. A számokat a fikció szerint krétával firkantotta rá az asszisztens.

Praktikum és szórakozás mindenek felett

Azért az ember néha elhagyja az íróasztalát.

Ha sűrűn tesz így, érdemes autós cégekkel jóban lennie, tőlük ugyanis áradnak a praktikus izék. A Totalcar jóvoltából csodálhattuk meg az autószakos riportereknek küldött, összerakható hólapátot. A Citroen a gyerekeken át akarja megfogni az üzletfeleket, ezért vonzó óriásmatchboxot csomagolt a zacskóba. A Volkswagen nem aprózta el, ők a legendás svájci óráscsalád nevét viselő, Multivan márkájú sportórával lepték meg az újságírókat. A Kia egy önmagáról elnevezett gyertyával és egy illóolaj-párologtatóvá alakítható mécsestartóval jelezte, hogy nem hagyta hidegen a feng shui divatja. A Volvo várakozásainkkal ellentétben nem egy impozáns gyűrődőzónát küldött, hanem bögrét. A bögre egyébként a jelek szerint messze a legnépszerűbb kiegészítő a műfajban.

Úgy tűnik, hogy a Microsoft marketingesei is a gyermek nevű biztonsági résen át támadnak. Az óriáscég már a szóróajándék méretével is igyekezett elrettenteni az esetleges konkurenciát, amennyiben egy középtermetű fajkutya elhelyezésére is alkalmas ládában küldte ki a meglepetést. Ami egy jó nagy, távirányítós terepjáró.

Praktikus örömet akart okozni a Sziget Kft. az ajándék Swatch órákkal, illetve az a névtelen korporáció, amely furcsán fallikus olajos-ecetes üvegcsékkel kopogtatott.

Szintén bevált műfaj a céges cd. Annyira, hogy komolyabb vállalatoknál tekintélyes készletek halmozódhatnak fel belőle. Bizonyítja ezt a TV2 példája: a kereskedelmi csatorna nem elég, hogy Charlie-cd-t adott ajándékba nem annyira fontos beosztásban ülő szeretteinek, de a borítón egyszerű matricával takarta le a fedélre nyomtatott régi logót. A költségkímélő trükk a celofán eltávolításának pillanatában lepleződik le. Karácsonykor valamiért a sokadvonalbeli sztárok a befutók a marketingeseknél. Régi ismerősként öleltük ezért meg a Benkó Dixieland Band Christmas Time című válogatását, rajta a Sweet Little Jesus, Born in a Manger-rel, amit az utolsó munkanap bejglimámorában Manager-nek olvastunk elsőre, de csalódnunk kellett.

Édi

A természetközeli-szoftbahiás-környezettudatos trend mellett tovább él az édi-aranyos vonal is. Az Est Média például tigrismintás zoknival és jegyzetfüzettel csalt könnyeket a szemünkbe, egy azóta elfelejtett nevű vállalkozás pedig punkfrizurás banánra emlékeztető, huszonkettes méretű posztómamusszal érvelt amellett, hogy az üzlet nem puszta ráció.

A töméntelen szóróajándék megtekintése alapján végül leszűrtük, hogy a magyar gazdaság nem is áll annyira csehül, mint azt a huhogók állítják. Marketingmenedzsereink az európai nyitás jegyében hasonló arányban favorizálják az alkoholista, a pszichedelikus, a környezettudatos, a barkács- és az infantilis szubkultúrát. Ha ez így lesz jövőre is, senkinek sem lesz szüksége az Index céges ajándékára, a kínai jóskönyvre, hanem biztos lehet benne, hogy 2004 decemberében már saját achátlapos vekkere mögül nézheti a szomszédos kolléga határidőnaplóba integrált napelemes számológépét.

Jó bejglizést.