Kiskarácsony

Kegyelemteljes vérengzés Nyékládházán

2004. 12. 01., 11:27 | Frissítve: 2004. december 01., szerda 14:53

Ádventkor már sűrűn csattognak a kések, a disznóölés karácsonyi szezon egyik kiemelt programja. Minden társaságban kering néhány falusi legenda, ami közeli-távoli ismerőssel esett meg: a legelterjedtebb a PB gázzal elkábított, majd pörköléskor felrobbant hízó esete, de gyakran előfordul a pörkölés közben magához térő, rohangálni kezdő, pajtát, szénaboglyát, tyúkólat felgyújtó, bosszúálló sertés apokaliptikus elemeket is hordozó története is. Bodi, aki egy személyben a magyar vidék Stanley-je és Livingstonja, oszlatni próbálja a véres homályt.

A disznóölés minden híreszteléssel ellentétben nem az esemény napjának hajnalán kezdődik, hanem majd egy évvel korábban, amikor a kismalacot kiválasztják az állatvásárban, és felrakják a malacszállító utánfutóra, vagy bedobják egy ezerkettes Zsiguli csomagtartójába. Hátralévő életét ezt követően jobb esetben a egy klasszikus deszkaólban éli le, rosszabb esetben az új gazdája összehaverkodik vele, vakargatja a hasát, megtanítja focizni, esetleg szarvasgombát keresni, de ez a szerencsétlen pára végzetén mit sem változtat. Leglúzerebbek a kambodzsai vízi falvakba született disznók, egész életüket egy víz felett imbolygó ketrecben élik le, majd egy hordágyszerűségre erősítve, nem ritkán párosával kismotoron viszik őket levágni.

Zutyukám, Juhász, és a vörösök

Nézegesse megrázó felvételeinket!
Nagyapámék általában december elejére teszik a disznóölést, de a Jani, a miépes böllér szigorú időbeosztása ezt nemritkán módosítja. Jani állítólag Nyékládháza legjobb böllére, munka közben keveset iszik, viszont nagy hátránya, hogy sokat beszél, fél óránál tovább csak a bal fülére nagyothalló nagyapám bírja ki mellette, de azt is csak úgy, hogy mindig igyekszik Jani jobb oldalán maradni. A disznóölésre a hajnali kezdés miatt előző nap meg kell érkezni. Ha vonattal érkeztem, mindig leteszteltem az állomás melletti Sarki Kocsmát, ahol még négy éve is 50 forint volt a friss, csapolt Borsodi. Különben Nyékládháza, az ötezer fős település most ősszel lett város, az avató ünnepségen a frissen festett hajú Bogád kollégának újdonsült villatulajdonos honvédelmi miniszterünk megjegyezte, Zutyukám, itt a vörösöket nem szeretik.

Jani most sem robban fel

Hivatalos és zugdisznók
Hivatalos szemszögből nézve kétfajta disznó létezik, amelyiket regisztrálták a SENYAR-ba (Sertések Egységes Nyilvántartó Rendszere) és amelyik ebből kimaradt. Az utóbbiak az önkormányzati zugdisznók, más néven gazdisznók, általában ők a klasszikus disznóölés alanyai. Érdekes adalék, hogy az önkormányzati zugkannal búgatni tilos. Ha a disznók jogainál tartunk, a Mezőgazdasági Biztonsági Szabályzat megemlékezik a mesterséges spermavételezésről is, szó szerint idézve: "a kanok fantomra ugratása során, az ugratóhelyiségben tilos a hangoskodás, a gyors mozgás, továbbá az állat nyugalmát zavaró tevékenység. Ondóvételkor úgy kell elhelyezkedni, hogy az oldalra lecsúszó kan a munkavállalóban kárt ne tegyen."
Jani, a miépes böllér már hajnali ötkor megérkezik. A Fekete István-novellákkal ellentétben a disznóölés hajnalán nincsen halálos csönd, a tyúkok ugyanolyan vehemenciával tépik egymást a bedobott kenyérhéjért, mint máskor, a szerencsétlen disznó is csak akkor kezdi sejteni, hogy készül ellene valami, amikor kirángatják az ólból. Az elmaradhatatlan reggeli pálinka után hányingerrel küszködve szoktam nézni, ahogy Jani a disznót főbe lövi valami valószínűtlen, acélcsőből összeeszkábált disznóölő pisztollyal. Utána következik a vérvétel, a majd a pörkölés. Jani szerencsés alkat, hogy még nem robbant fel, ugyanis a pörkölő csövén nincs biztonsági szelep. Én a mutatványt általában illő távolságból figyelem, ha Jani hagyja, de általában nekem kell megfordítani a kormos tetemet. Utána következik a mosdatás, langyos vízzel és ronggyal. Közben már a konyhában Nagyanyám süti a hagymásvért, de reggeli előtt még végig kell nézni a disznó szétbontását.

A blöki és az orrocska

A beleket Nagyapám akkurátusan bedobja a csirkéknek, akik legnagyobb döbbenetemre tépik egymást értük, valaki mesélte, hogy a csirkebelet is ugyanígy megeszik. A hurkát és kolbászt már előre vásárolt tisztított bélbe töltik. Nagyapám nem hagyja abba a horrorshowt, a disznó orra hegyét levágja, és odadobja a kutyának aki láthatóan nem tud mit kezdeni a bio -kabátgombbal. Az éhség nagy úr, egy újabb pálinka feledteti a hajnali sokkot. Hagymásvér-reggeli után kezdődik az abálás, darálás és töltés. Jani a pörkölőt tűzhellyé alakítja, egy óriás üstben fő a disznó feje, az abálni való szalonna, és a hurkának való. A kolbász lelkét képező nyers húst darálás és fűszerezés után illik mindenkinek megkóstolni. Ez egyfajta orosz rulett: vagy lenyelünk néhány horgasfejű galandféreg-petét, vagy nem. Ez az állatka állítólag több méteresre is megnő a gazda bélrendszerében, és csak a László kórház segíthet.

Nagyapa és az élet örök körforgása

Mire a hurka- és kolbásztöltés végére pont kerül, megfő a friss húsból készült disznótoros pecsenye, és húsleves. Bármilyen meglepő, a nyers hús látványától az ember megéhezik, bármit látott előtte, ugyanez tapasztalható egy proszektúra-bemutató után is. Jani, a miépes böllér nagyon profi, délután egy órára eltünteti a disznóölés nyomait, ebéd utánra már csak a kóstoló szétosztása marad a rokonoknak. A füstölést néhány nappal később a Nagyapám intézi egy festőlétrából és műanyag fóliából összeeszkábált alkotmány segítségével, miközben lélekben már készül malacot venni az emődi állat és kirakodóvásárban.

hirdetés
hirdetés