Az év útátadása

• 24118. számú bodonyi bekötõút  - 926
• M35, debreceni elkerülõ  - 441

Az év fegyvere

• T-34  - 1108
• Utcakő  - 872

Az év szökevénye

• Budaházy György, a szélsőjobbos Rózsa Sándor  - 1257
• Natascha, a jó szökevény  - 761

Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Abból indultunk ki, hogy itt állunk a megszorítások közepén, a fűtésszámla nagy, a bérlet drágul, a bérünk befagyott, továbbá nincs baromfiudvarunk, nem vagyunk hivatásos vadászok vagy halászok, sem mindenevők, azaz ételhez csak saját leleményességünk segítségével és mindössze ezer forint árán juthatunk.

A karácsonyi menük két iskoláját követve egy gesztenyés töltött szárnyast és egy halas menüt választottunk. Három fogás, levessel, főétellel és desszerttel. A négyszemélyes ünnepi menükhöz egy-egy üveg bort, illetve a gyerekeknek némi üdítőt engedélyeztünk újabb ezer forintért.

A receptek összeállításánál az egyszerű és olcsó alapanyagokon túl megpróbáltuk valamennyire figyelembe venni az ünnepi jelleget is, bár amikor csak porpudingra futotta a büdzséből, ez már kevésbé volt szempont.

Az A menü hozzávalóit a Tescóban vettük meg, de természetesen mehettünk volna akármelyik a széles néptömegeket olcsón kiszolgáló hipermarketbe. Nyakunkon a megszorításokkal derékig gázoltunk az akciós árukban, utunkat változatos minőségű termékek szegélyezték.

Eredetileg 12 csirkeszárnyat akartunk megtölteni, de a felsőcomb egy százassal olcsóbb volt, és csak a méretei miatt mondtunk le a pulykaszárnyról, aminek kilója ugyancsak ötszáz forint alatt volt. Azt be kellett látnunk, hogy ennyiért nehéz szép combot kapni, és maradtunk a halálsápadt, de csecsemősen dundi tömegbaromfihúsnál.

A legolcsóbb gesztenyepürét 100 forintért, a kis darabka füstölt és a trappistának nevezett ömlesztett sajtot a rendíthetetlen 2000, illetve 1000 forintos áron vettük meg. A kis adag darált disznóhúsból komolyabb választék is volt: a leghússzínűbb darálékra sajnos nem futotta, viszont nem kellett fanyalodnunk a szinte teljesen fehér vágóhídi hulladékra sem: a darált lapockát kilónként 300-ért csíptük meg.

Mindkét menühöz ugyanazt a bort vásároltuk, Albert, a művelt alkoholista tanácsára a Szőlőskert Kft. Gróf Nagyrédei szériájának Chardonney-át, ötszáz alatt igazán gyomorbarát minőség. Vettünk krumplit is, kilóját százért, egy póréhagymát, két tojást és két zsemlét. (A fűszereket adottnak vettük)

Az 1000 forintos képlet valahogy így néz ki (2 forintot - szerencsénkre - a parkolóban találtunk a földön):

1000 Ft = 80 dkg csirkecomb (375), 7 dl tej (119), 2 tojás (44), 80 dkg krumpli (80), 15 dkg darált hús (45), póréhagyma, vöröshagyma (120), 1 pudingpor (49), füstölt, olcsó reszelt sajt (180).

A leveshez a hagymát karikára szeltük, megdinszteltük, majd vízzel felöntöttük, babérlevéllel sóval, borssal ízesítettük, főztük, összeturmixoltuk, aztán sajtot reszeltünk bele, és zsemléből készült sajtos pirítóssal tálaltuk.

A főételt a gesztenyével töltött pulykamellből csirkésítettük, a tölteléket 25 dkg gesztenyemasszából, a 2 dl tejből, a darált húsból, sóból, némi borsból és áztatott zsemléből gyúrtuk, és a fokhagymás tejben áztatott combocskákba töltöttük.

Sajnos a hús a sütés közben inkább barnult, mint pirult, ezt a fémdobozban nevelt, sohasem kapirgált alapanyagra fogtuk. A püré és a porból készült csokipuding egyértelmű, az almát mézen pirítottuk hozzá. A hozzávalókkal, ahol lehetett, spóroltunk az eredeti recepthez képest, a darált hús lefagyasztott maradékából például kiadós fasírtot készítünk majd húsvét táján.

A végeredmény látványra egészen megdöbbentő volt, legalábbis a karácsony 1000 forintból sorozatunk élvezeti cikkeihez képest, az íze azonban nem feledtette a csóró karácsonyt. Az olcsó csirke és puding inkább az íztelen műanyagra emlékeztetett, mint ünnepi vacsorára, épp ezért a menüt végig uralta a hagymaleves hagymaíze, hiába próbáltuk lemosni az iható mátraaljai fehér borok legaljával.

Egy halfogás története

A B menü már az elején komoly problémát vetett fel, nevezetesen, hogy olcsón nemigen lehet halat kapni, ezért fognunk kellett valamit. Mivel nem vagyunk horgászok, felszerelésünk nincs, ezért olyan halat kellett találni, amit egy leszakított ág, egy horog és némi damil segítségével elkaphattunk.

Szerencsére segítségünkre sietett Igazmondó Horgász barátunk, aki a géb nevű, Magyarországon csak néhány éve élő kis halat javasolta, mondván, könnyű fogni, mint a snecit, viszont a húsa sokkal különlegesebb. A halszerzés beszámolója következik.

Mivel a márnává lett géb ugyan nem kevés fáradsággal, de legalább ingyen megvolt, dőzsölhettünk a hozzávalókban. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a keret felét, 479 forintot arra az üveg borra pazaroltunk, amiből a borlevest főztük. Továbbá igazi vaj került a desszertbe, húsos szalonna és petrezselyem a krumplira, citrom szintúgy.

A B menü ezerforintos képlete így nézett ki (egy forintot a magyar Vöröskeresztnek ajánlottunk fel)

1000 Ft = fehérbor (479), két citrom (100), vaj (120), húsos szalonna (150), krumpli (100), petrezselyem (50).

Mindent érdemes előkészíteni, mert a fogásokat forrón kell találni, és mindegyik pár perc alatt elkészül. A halat kifilézzük (nem egyszerű!), a szeleteket olajos, citromos lében fél óráig pácoljuk, majd kevés pirospaprikával elkevert lisztbe panírozzuk, és a tálalás előtt közvetlenül megsütjük. A körethez a karikára vágott burgonyát a szalonnával egy kiolajozott tepsiben megsütjük, a petrezselymet elég a kivétel előtt pár perccel rászórni.

A leveshez felteszünk főni fél liter bort 5 dkg cukorral, szegfűszeggel és citromhéjjal, amikor felforrt, hozzáadunk – 3 deci vízzel hígítva – egy kávéskanál liszttel elkevert tojást.

A citromos puding receptjét Jamie Olivertől kölcsönöztük. Tök egyszerű, pedig sütőben készül, és nagyon finom: 4 dkg vajat elkeverünk 6 dkg cukorral, egy citrom lereszelt héjával és levével, aztán hozzákeverünk egy evőkanál lisztet, 2 tojássárgáját és egy késhegynyi sütőport. A fehérjét habbá verjük, és óvatosan összeforgatjuk a tésztával. Az egészet egy tűzálló tálba tesszük, amit egy harmadáig vízzel töltött tepsibe állítva tolunk be a sütőbe. 20-30 perc alatt kész.

A B menü nemcsak kinézetében, de ízében is kiállta egy karácsonyi menü próbáját, a borleves pedig meglepően jó ízű lett ahhoz képest, hogy átlagos forralt borra számítottunk. Persze nem állítjuk, hogy könnyű a decemberi hidegben halat fogni, de nem árt felkészülni a hét szűk esztendőre, még akkor is, ha most másfél-két évről beszél a kormány.

Nyilván még ezerféle karácsonyi menü készíthető 1000 forintból, ezért várjuk az olvasók ötleteit is, sőt azok között, akik 500 forintból is tudnak háromfogásos menüt készíteni, egy Veres János-emlékplakettet sorsolunk ki.