A szerb származású Gradimir Smudja képregénye ugyanis nem egyszerűen csak végigvezet a világhírű, posztimpresszionista festő életútján. Hanem bevezeti a gyerekeket a művészek bohém életmódjába, a kurvázásba, italozásba és verekedésbe is.

Nem lesz a hamburger mellett

Az egész könyv ártatlanul kezdődik. A wannabe festő, Van Gogh kétségbeesetten és hiába keresi saját stílusát a pezsgő párizsi utcákon. Vagy nem jut eszébe semmi, vagy kortársainak stílusában fest közhelyes képeket. Hányattatásai addig tartanak, míg társául szegődik egy macska, Vincent.

Az aranyos kisállat megjelenése érthető, minden gyerekeknek szóló rajzfilmben és képregényben kell lennie egy később gyorséttermi menük mellé csatolható figurának.

Happy Vincent menü azonban sosem lesz. A macska ugyanis nem csak kíséri a nagy festőt, nem csak viccel a nagy képek születése közben, hanem ő maga a főszereplő. Van Gogh furcsa csavarral mindvégig megmarad tehetségtelen alaknak, aki helyett Vincent festi a zseniális képeket.

Ezt tulajdonképpen még megmagyarázhatjuk a gyereknek. A macska a megszemélyesített tehetség, az ösztönös zsenialitás, ami a maga természetes módján, a karmaival karistolva teszi az unalmas képeket kavargó, zaklatott festményekké.

A nagyobbaknak megmutogathatjuk a Van Gogh-képek jellegzetességeit is, hiszen a kockák mindegyike eredeti módon a festő stílusában készült, úgyhogy a jellegzetes motívumok szinte észrevétlenül másznak bele a gyerek fejébe.

Na de hogyan magyarázzuk el, amikor Vincent éjszakánként kiszökik kurvázni a közeli bordélyba? Vagy amikor egymás után csavarja el macska-, ember-, sőt elefántlányok fejét? Vagy amikor úgy berúg, hogy négykézláb mászik haza?

Lehet, hogy mi értettük félre a könyvet, és valójában olyan felnőtteknek készült, akik szívesen olvasnak bugyuta rímekbe szedett történeteket? A Vincent és Van Gogh egyébként remek munka, de egyelőre még kutatják, kik számára.