Tisztelt Naplóm!

Azt mondták a Magor-boltban, hogy a mangalicapálinka nem okoz másnaposságot. Hej, tódítottak a testvérek, nem is kicsit. Mégsem haragszom, tanulnunk kell a zsidóktól. Reményteli boldog új év virrad Magyarhonra. Áprilisban lerázzuk a kommunista rabigát, és Orbán Viktor vezetésével újra felébred a Haza! A Magyar név megint szép lesz, méltó régi, nagy híréhez!

Szoktak szólni az Index-fórumban a cionisták, hogy a Magyart kisbetűvel kell írni. Hát juszt se írom kisbetűvel, csakazért se. És ha tavasszal eljő a győzelem napja, csupa nagybetűvel írjuk az égre: HAJRÁ MAGYARORSZÁG!

Kedves naplóm!

Délután ötkor ébredtem, vagyis egy órával ezelőtt, rémes fejfájással és borzfingszagú szájjal. Arra még emlékszem, hogy reggel tízkor Alföldi Albertet utánozom egy magatehetetlen lányokból álló társaságnak a Moszkva téri szobornál. Ha jól számolom – persze, hogy is számolhatnám jól – öt házibuliban jártam az éjjel. Fejfájás ide vagy oda, elképesztően izgalmas év vár ránk, azt hiszem. Felkelés után azt mondtam a tükörképemnek: Andor, 2006-ban észnél kell lenned, most az alkotmányosság alapértékei kerülhetnek veszélybe!

Írtam tegnap, hogy nem szégyen tanulni a zsidótól, ha győzni akarunk. Nagy örömmel látom, hogy Viktorék mindent megtesznek a diadalért. Hozzám is eljutott a Magyar Vizsla! Hú, ezzel aztán megmarkoltuk a büdös prolik tökét! Nagyon frankó anyag, ez porig égeti a tolvaj Gyurcsányt és sleppjét, ráadásul Kádár primitív népe nem is sejti, hogy honnan származik!

Profi a kampányunk, Viktor nagyon jó formában van, és a többiek is. Deutsch-Für Tamás szinte minden reggel ott van a Nap-keltében, kérlelhetetlen logikával semmisíti meg a komcsik hazugságait. Az utcákon pedig húszméterenként ott sötétlik a komor valóság: rosszabbul élünk, mint négy éve. A szociknak esélyük sincs, örülhetnek, ha húsz százalékot kapnak.

Áprilisban választások lesznek, ahol eldől, kap-e a még egy esélyt a progresszív politika, vagy jönnek a barnaingesek. Naplóm, neked bevallom, nagyon félek az utóbbitól! Semjén Zsolt állítólag kétezer fős, bárhol bevethető testőrséget képeztetett ki az ősi magyar harcművészet, a baranta mestereiből. Ezek egy hüvelykujjmozdulattal képesek lebénítani egy baloldali szarvasmarhát! Rettentően hasogat a fejem.

Ajjaj, kedves naplóm! Írtam a profi kampányról és a kitűnő ötletről, hogy független ingyenújsággal döngöljük agyagba a komprádor kormányt. Alábecsültük az ávósok aljasságát: ezek egyszerűen ellopták a postáról Rogán faxát! Még szerencse, hogy megszakítottam a kapcsolatot a balos ismerőseimmel, most hallgathatnám a kajánkodásaikat. Ahhoz értenek, máshoz se.

Nagyon megkönnyebbültem, kiderült az igazság a kínos Vizsla-ügyben: egy arra ténfergő nyomdásznak tettek szívességet a fiúk, így keveredtek gyanúba. Magunk közt szólva, kedves naplóm, ezt persze nem hiszem el, de legalább van jóhiszemű Magyarázat. A többi a sajtónk dolga.

Viktor bedobta a 14. havi nyugdíjat! Ezzel megpecsételődött a komcsik sorsa. Eddig az elbutult nyugdíjasok tartották őket hatalomban, ha ezek most átszavaznak, akkor nekik végük. És át fognak szavazni, ha pénzszagot éreznek. Aztán persze nem kapnak egy büdös fillért se, de nem baj, ezek nem fogják felszedni a kockakövet. Nyilvánvalóan végighazudjuk ezt a néhány hónapot most, ügyesen. Nyert ügyünk van.

Elmúlt a fejfájás, átmentem a szomszédasszonyhoz, visszaadni az ünnepekre kölcsönkért Farkasházy Tivadar-kötetet. Azt mondja a Juli, hogy a ruszkik azért zárták el majdnem a gázcsapot, mert tavaly novemberben Áder János egy orosz delegáció szeme láttára elevenen felfalt egy kubai csecsemőt. Nem tudom, hihetek-e a Julinak, a sztori mindenestre nem tűnik abstart lehetetlennek.

Ezek a szemétládák az ÉS-nél rászálltak Szabó Istvánra. Egy eleven Oscar-díjasra! – Méghogy ügynök! Nekem, bevallom, az a kurvára gyanús, aki nem volt ügynök. Vajon hogy sikerült megúsznia? Ki vagy mi állt azok mögött a „gerinces” melldöngetők mögött, akik még ezt is kibekkelték? Az a tervem, hogy köröztetni fogok egy beszervezési nyilatkozatot, hogy azt minél többen aláírják a demokrácia védelmében. Egy normális országban ilyet nem lehet csinálni egy Oscar-díjas, érzékeny művészemberrel! Feszítsük ki az esernyőt, hullik a barna eső!

Ó, a fűzfán fütyülő rézangyala, az bassza meg. Most meg ez a hekkerkedés vagy mi. Nehéz ügyek ezek. Mert ugye miért is ne törhetnénk be a mocskos kommunisták szerverére? Örüljenek, hogy nem lógnak lámpavason. De hát ma még nem lehet ezt kimondani. Mindenesetre remélem, Magyarország erkölcsi többsége nem akad fenn ilyen apróságokon. Ahol vágják a fát, ott hullik a forgács.

Élesedik a kampány. A fideszesek meghekkelték Hiller Pista számítógépét, aztán vádaskodni kezdtek. Ma olyan pólóban mentem dolgozni, amire azt a Révész Máriusz-mondatot írtam fel, hogy „felszólítom Hiller Istvánt és az MSZP-t, hogy hagyjanak föl a weboldalunk elleni támadásokkal!” A fele társaság dőlt a röhögéstől, a másik fele valami olyasmit csempészett a szendvicsembe, ami Pokorni Zoltán összetört szemüvegére emlékeztetett. Rettegek, hogy nehogy célba érjen az „ellenzék” negativista gyűlöletkampánya! Annyira féltem a bimbózó demokráciát ezekről a polgárinak csúfolt – neked ki merem mondani – náciktól, hogy ezennel megfogadom: ha Gyurcsány Ferenc és a progresszió nyer a választásokon, nővé operáltatom magam! NEKEM EZ SEM DRÁGA, ha cserébe nem jön vissza O.V.!

Csudálatos volt a Fidesz forradalmi ünnepsége, voltunk vagy félmillióan a Dózsa-szobornál. Tetszik nekem, ahogy Viktor lehajol a kommunisták elhajított, megtaposott szimbólumaiért, mert tudom, hogy az ikonokkal jönnek majd a régi párttagok is, és velük a győzelem. Filip, ez a nyalka huszárrá érett ifiúr nagyon találóan kiegészítette a 12 pontot egy tizenharmadikkal: Orbán Viktor személyében új miniszterelnököt! Úgy legyen, úgy leszen!

Reggel a Hetekért nyúltam a reggeliző asztalnál, amikor felborítottam a kávéscsészémet. Szentségelve odanéztem, de elállt a lélegzetem: az abroszon a kávéfolt Bolgár György sziluettjét rajzolta ki! Behívtam anyámat, aki kivágta, és keretbe foglalta az arcképet.

Igen, Viktor, ezt vártuk tőled régóta! Hogy a se íze, se bűze tisztviselők, „szakértők” között megjelenjen egy Hozzád fogható karizmata, aki nem fél kimondani a súlyos erkölcsi igazságokat, aki célokat mer kitűzni elénk. MIKOLA ISTVÁN egy percig sem kertelt, odavágta a sivalkodó baloldal képébe: húsz évre akarunk berendezkedni! Legalább húsz év kell ahhoz, hogy helyrehozzuk az ötvenéves bomlasztást. Mit is mondott Antall József a halálos ágyán? „Keresztény Magyarországot akartam, mert annak van jövője.” Mikola István most elővette a padláson rejtegetett lovagi páncélt. Persze vonyít is a libsi-bibsi média, tudják jól, hogy az erkölcsi mérce előtt nem állhatnak meg!

Mikola jól odalépett a metélt pöcsükre ezeknek a patkányoknak! Körbeóbégatják az országot szokásuk szerint, megy az ajvékolás teljes gőzzel. Pedig a nemzet orvosa nem mondott újat, csak ki merte mondani, amit mindenki tud: hogy a technozene bűn, és hogy férfiembernek tangabugyi nem való. Az meg teljesen világos, hogy a szinglik egyszerűen gyávák elkötelezni magukat, és feláldozzák a nemzet gyarapodását a fűvel-fával kefélésért. Fekélyek a hazának testén, és még a szájuk is jár! Na de majd kapnak a nyakukba kurvaságadót és erkölcsrendészetet, még az idén!

Gyurcsány kihajtotta az utcára a fogatlan komcsikat. Örülnek, mint majom a farkának, hogy egyszer nekik is összejött egy pár tízezres gyülevészet. Hadd örüljenek, mi legalább látjuk a Hír TV képein, mennyivel különbek vagyunk az alkoholtól püffedt arcú proliknál. A mi méltóságteljes, milliós találkozónkhoz képest persze nem volt az semmi se: egyet fújunk, és eltűnnek nyomtalanul. Már levegőt vettünk, egy hét se kell, és ereszd ki begyem a friss fuvallatot!
A gyűlés óta folyton a Kormorán dalát dúdolom, ami Viktorról szól:

Az légy, ki sose fél – ki a szívek melegét
összegyűjti két karjába, mit nem téphet senki szét.
Választott, ki a múltat magában oldja fel,
őrző, ki érzi a hajnalt – tudja, ébredni kell.

Ki szívét osztja szét, ő lesz a remény -
Ki szívét osztja szét, az élet csak övé -
Ki szívét osztja szét, követik, merre jár,
hegyeken és tengereken túl értik majd szavát!

Laura, akivel a Demos Magyarország egyik könyvbemutatóján ismerkedtünk meg (naná, hogy ő kezdeményezett: odalépett hozzám a hidegtálas pultnál, és minden bevezető nélkül azt mondta, hogy olyan újhelyiistvános az alsó ajkam, hogy okvetlenül meg kell tudnia, mi a keresztnevem. Azt hazudtam, hogy Dr. László Győző, a Fiatal Baloldal etikai és egyeztető bizottságának tagja a tejtestvérem, és hogy mindkettőnket Kósáné Kovács Magda szoptatott), szóval a szexi Laura a következő viccet küldte el ma emailben:

Orbán Viktor és egy bomba nő egy fülkében utaznak a vonaton. A nő könyvet olvas, egyszerre csak elneveti magát és fülig elpirul.
– Min teccik mosolyogni? – kérdezi Orbán Viktor.
– Azt írja – mondja a nő –, hogy a cigányok fasza a legvastagabb a világon, az olaszoké meg a leghosszabb.
– Engedje meg, hogy bemutatkozzam! – mondja Orbán Viktor. – Teknővájó Benito vagyok.

Muhaha. :-DDD Állati vicces csaj, fel is hívom, a hétvégén úgyis baromi jó program van: FIB-es tekeverseny lesz Rácalmáson, utána diszkó. Imádom a fiatal baloldali társaságot, őket nem zavarja, hogy túlkoros vagyok. Bezzeg a cserkészlányok rám hívták a körzeti megbízottat. Hitlerjugend, én mondom!

Most hallottam, hogy a minap nem lett volna rekordárvíz, ha Orbán Viktor anyja és Révész Máriusz 1998 és 2002 között nem vásárol fel törvénytelenül ártéri földeket egy zsidó árvaháztól Komárom-Esztergom megyében. Ez annyira felzaklatott, hogy négy órán keresztül kellett teljes hangerővel Koncz Zsuzsát és Bródy Tinit hallgatnom, hogy lenyugodjak.

Zavarbaejtő volt ez a televíziós vita. Nem tartom kizártnak, hogy Viktornak, ahogy négy évvel ezelőtt is, valakik kábító injekciót adtak be előtte. Az igazán elszomorító azonban nem az ő viselkedése volt, ó nem. Az ejt kétségbe, hogy ez a pofátlan pojáca, ez a magatartászavaros majom, ez a penetráns piperkőc miniszterelnök lehetett ebben az országban két évig. Talán jobb is, hogy Viktor nem ment bele az adok-kapokba, így megmutatkozott előttünk teljes pompájában az ŐRÜLT. Tulajdonképp mindegy, mit mond ilyenkor a kihívója: az őrültnek mennie kell. Holnap Magyarország seggbe rúgja.

Megint hallottam az Áder János-os, elevenen felfalós sztorit, de ezúttal zsidó csecsemővel!

Ha a szerelmében csalódik az ember, legfeljebb kicsavarja a kezéből a fakanalat, és szétveri a fején. Ha a hazájában csalódik, mit tehet? Előkeresi a mangalicapálinkát, ami szilveszterről maradt. Nem érdemel ez a nép se Viktort, se Fideszt. Mire jó a demokrácia, ha nincs a népnek esze és erkölcse?

Haha, muhaha! Úgy tűnik, mégse tér vissza a Felcsúti Duce! A választások első fordulóját kiütéssel nyerte az európai értelemben vett baloldal. Reggel egy antik, csapzott KISZ-tagkönyvvel találtam magam félreérthetetlen helyzetben. Aztán eszembe jutott, hogy ha ez így marad a második körben is, már nem sokat fickándozhat az, amit a slágerszerző annak idején „a ceruzámnak” nevezett. De Vitányi Iván ősz hajára mondom, nem sajnálom.

Csak most tértem magamhoz a különféle szeszes italok által okozott jóleső mérgezésből. Győzött az őszinteség koalíciója, a magyar nemzet a második menetben is elutasította a gazdasági válság rémével fenyegető, hm, „ellenzék” hazugságait. Méghogy rosszabbul élünk! Én nyertem egy rokonszenves, fiatal, dinamikus kormányt, és veszteni fogok egy péniszt. Igaz, cserébe nagyobb dudáim lesznek, mint Radulovics Bojánának.

Bevégeztetett. Nem reméltem persze már, hogy megfordul a végzet. Magyarország ennyit érdemel. Nem zavarta az se, hogy közben kiderült: a költségvetési hiány az egyetlen, ami dübörög ebben az országban. Mennék hidat foglalni, de nincs most hívó szó sem, Viktor sem kiált választási csalást. Bár úgy volna! Bár kiderülne, hogy nem ekkora kurva ez az ország! A tragikum legmélye, hogy hat százalékkal bent van az SZDSZ. Mikolát hibáztatják sokan, de nincs igazuk. Az Igazság sohasem hibás. Egyszerűen nem sejthettük, hogy ennyire felhígult a Magyarság. Buzik, drogosok, pedofilok százezrei vertek itt tanyát. Mert hagytuk.

Megtörtént a műtét, az orvosok szerint jól is sikerült, én nem tudom, másnap reggel mindesetre egy ismerős, középkorú férfi ült lovagló ülésben a mellkasomon, és különös, rugózó mozgást végzett. Fókuszáltam, és kiderült, hogy Kovács László az, mire az örömtől elájultam. Ja, az új nevem Aranka, próbáld megszokni, kedves naplóm. Egy ideig nem fogok írni, annyi az utókezelés, de azt tudnod kell, hogy nem hiszek a gazdaság helyzetét borúsan lefestő halálmadarak hangjának.