Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

A kormány felhatalmazása alapján a munkaügyi tárcánál kidolgozták a "hibrid" néven emlegetett önfoglalkoztató munkavállalási forma koncepcióját. A munkaanyagként kezelhető tervezet elkészítését az indokolta, hogy bizonyos szakterületeken - ez elsősorban az ügynököket, az őrző-védőket, az újságírókat érinti - az utóbbi évtizedben elterjedt a színlelt szerződéssel történő foglalkoztatás. Ez a foglalkoztatási forma kiszolgáltatottá tette a munkát vállalót, ugyanakkor a munkaadónak jelentős megtakarítást hozott az, hogy így a bérterheket nem kellett fizetnie. A kormány most úgy döntött: olyan foglalkoztatási forma bevezetését készíti elő, amely ötvözi az alkalmazotti és a vállalkozói munkavállalás előnyeit.

Az új szabályozásnak két alapvető követelménynek kell megfelelnie: a vállalkozási szerződéssel munkát végzők számára garantálja a jogi védelmet, másfelől tegye lehetővé a rugalmas foglalkoztatást. A tervezet kidolgozói fontosnak tartották, hogy elsőbbséget élvezzenek a munkát vállalók egzisztenciális biztonságához fűződő érdekek, óvnak ugyanakkor attól, hogy mindez a munkaviszonyok tömeges átalakulásához vezessen. A szándék a munkát vállaló munkajogi, munkabiztonsági jellegű védelmének biztosítása. (Az ILO a munkavállalói védelem alapjának tekinti a munkához való jogot, a tisztességes díjazást, a diszkrimináció tilalmát, a munkavállalók szervezkedéséhez való jogát.)

A szakemberek ezért olyan szabályozás kidolgozására törekedtek, amely ötvözi a polgári jog és a munkajog bizonyos elemeit. E szerint a - "harmadik- utasnak" elnevezett - foglalkoztatás keretében dolgozó viszonylagos önállóságot élvez. Vagyis a munkát személyesen - tehát nem alkalmazottai, alvállalkozói útján - ellátó munkavállalónak a munkaideje kötetlen, viszonylagos szabadságot élvez tevékenysége szervezésében, megválaszthatja a munkavégzés helyét, s a munkaadó utasítási joga korlátozott. Maga dönt a munkavégzés mikéntjéről, időbeosztásáról. Ilyen foglalkoztatás például a könyvelők, az újságírók, az informatikusok, az orvosok körében célszerű.

A tervezet szerint az önfoglalkoztató tartósan egy munkaadónak dolgozik, megbízási vagy vállalkozási szerződéssel, de alkalmazott közreműködését nem veheti igénybe. A jogviszonyt a kidolgozók a polgári törvénykönyvben vagy külön törvényben nevesítenék. Ebben meghatároznák a szerződés kötelező tartalmi elemeit, közöttük a jogviszony megszüntetésének - például a felmondási időnek -, a szerződésszegés jogkövetkezményeinek szabályait, rögzítenék a munka- és pihenőidőt, a szabadságra való jogosultság szabályait, a díjazást, a kártérítési felelősséget, a munkavégzéshez szükséges eszközök biztosítását, az önfoglalkoztató költségeinek megtérítését.