Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Miközben a hazai szénbányászat - néhány bánya kivételével - végnapjait éli, a magas olajárak ismét versenyképessé tehetik a szenet az energiatermelésben. Jó kilátásai vannak az ásványbányászatnak, mert az építőipar és az autópályaprogram növeli lehetőségeit.

A nagyvilágban számos jel utal arra, hogy a szénbányászatnak továbbra is van jövője. Az amerikai energiapolitika deklarált célja, hogy a szén, a kőolaj és a nukleáris energia egyharmad-egyharmad arányban részesedjen az ország energiaellátásában. A Nemzetközi Energia Ügynökség prognózisa szerint 2000 és 2030 között évente átlagosan 1,4 százalékkal nő majd a szénfelhasználás - mondta Szalay Gábor, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium államtitkára, aki a Magyar Bányászati Szövetség konferenciáján a hazai bányászat uniós csatlakozás utáni lehetőségeit elemezte.

Az elkövetkező évtizedekben a világ energiaellátásához hatalmas tőkeigényű fejlesztésekre lesz szükség. Az előzetes becslések szerint 1500 milliárd dollár kellene az infrastrukturális beruházásokhoz és további 4500 milliárd dollár a villamosenergia-ipari fejlesztésekre. Ekkora tőkét csak a magánszektor képes befektetni, amely viszont ragaszkodik a megfelelő megtérüléshez. Ezt akadályozza, ha az államok mesterségesen eltérítik az energiaárakat a tényleges piaci viszonyoktól. Az energiaforrások megválasztásában a gazdaságossági szempontok mellett egyre nagyobb szerepet kap a környezetvédelem is. A helyzet ellentmondásosságát jelzi azonban, hogy például a távol-keleti országok jelezték: mivel erősen függenek a közel-keleti olajszállítmányoktól s annak összes bizonytalanságától, ezért nem tartják valószínűnek, hogy csökkentenék a nukleáris energia szerepét.

A szén is felértékelődőben van. Annál is inkább, mert a szénárak sokkal stabilabbak, mint az olaj- és gázárak. Lengyelországban az erőművek 96 százaléka, Csehországban 72 százaléka működik szénnel, de az Európai Unióban ez az arány 27 százalékra csökkent, és Magyarországon is már 30 százalék alá szorult. Ennek nemcsak környezetvédelmi okai vannak, hanem az is, hogy a kitermelés költségei az uniós országokban három-négyszer magasabbak, mint amennyiért ma a világpiacon importszenet lehet kapni.

Mindez a magyar szénbányászat további visszaszorulásához vezet. A hatvanas években még 30 millió tonnás hazai széntermelés 1990-ben 17,6 millió tonnára csökkent. Akkor 41 bányaüzemben több mint ötvenezren dolgoztak. 2001-ben már csak 11 üzem működött 8300 emberrel, és a termelés 12,8 millió tonnára zsugorodott. A kilencvenes évek elején 35 milliárd forint adóssága volt a hazai bányavállalatoknak, amelyeket akkor együttesen 46 milliárd forintos értéken tartottak számon.