Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Amikor az idestova másfél éve húzódó világgazdasági lassulásról, illetve annak következményeiről beszélünk, rendszerint az elsők között merül fel a vállalatok profitabilitásának kérdése. Az üzleti bizalom hanyatlása és a befektetői kedv visszaesése okozta keresletcsökkenést, lévén annak alapja a vállalatok többsége számára külső körülményként adott, a legtöbb szektorban csak a költségek lefaragásával lehet kompenzálni. Nem véletlen, hogy az elmúlt hónapokban egyre-másra láttak napvilágot az elbocsátásokról szóló hírek. A hanyatló konjunktúra azonban egy kevésbé egyértelmű, közvetett hatáson keresztül is befolyásolja a gazdasági teljesítményt. A bizonytalanság, a munkafeltételek előnytelen változása ugyanis a foglalkoztatottak lelkiállapotára is jelentős hatást gyakorol, csökkentve munkakedvüket és fokozva a betegségekre való hajlamukat. Ez pedig számukra idegi kimerültséget, nemzetgazdasági szinten pedig gyenge hatékonyságot és több milliárd dolláros kiesést eredményez.

A probléma nemcsak az Egyesült Államok, de az eurózóna munkaerőpiacát is sújtja. Az itt készült felmérések tanulsága szerint az európai munkaerő egynegyede szenved a stressz okozta ártalmaktól. Becslések szerint az ebből adódó megbetegedések, a munkakedv hiányából adódó hatékonyságvesztés évente 20 milliárd eurós kiesést okoz a kontinens vállalatainak.

A probléma súlyára való tekintettel az Európai Unió - Anna Diamantopoulou bizottsági tag és Pat Cox parlamenti elnök támogatásával - az idén nyáron kampányt indított a folyamat megfékezéséért. Felméréseik szerint minden harmadik, azaz közel 40 millió európai alkalmazott érintett a kérdésben. Tapasztalataik szerint a nők érintettsége meghaladja a férfiakét. A probléma forrását a bizonytalanság mellett a legtöbb esetben a saját munkaterület feletti befolyás hiánya, illetve az esetek 55 százalékában a munkaidő változtathatatlansága jelenti. A brit szakszervezetek kongresszusának vizsgálatai szerint évente több ember válik a munkahelyi stressz és egyéb üzemi balesetek áldozatává, mint például a HIV-vírusnak. Számításaik szerint az üzemi balesetek, azbesztmérgezés és a túlterheltségből adódó megbetegedések nagyságrendileg évi 10 ezer alkalmazott haláláért felelősek. A probléma jelentősége tehát megkérdőjelezhetetlen. Ennek ellenére akadnak olyan vélemények, melyek szerint annak súlya valójában nem akkora, mint azt az említett tanulmányok lefestik. A kevésbé pesszimisták szerint annak megítélését, hogy egy munkavállalót mennyiben érint a stressz, számos külső torzító hatás nehezíti meg. Tapasztalataik szerint például korántsem mindegy, hogy a helyzet feltérképezésére hivatott vizsgálatokat a hét melyik napján végzik a kutatók. Állításuk szerint ugyanis hétfőn és szerdán minden alkalmazott a szokásosnál terhelőbbnek érzi a munkahelyi légkört, míg a többi napokon ez a hatás nagyságrendekkel kisebbnek bizonyul.