A csúnyák és a drágák veresenye

2009.04.22. 13:40
13 hozzászólás

A japán kerékpárpiac forgalmának 20 százalékát tavaly már az elektromotoros gépek tették ki. A hibridekkel már régen próbálkoznak a cégek, de csak lassan sikerül elfogadtatni a közönséggel, nálunk például még teljesen szűz a terep. Az elekrtomos bringák vonzerejét alapvetően befolyásolják, hogy a tervezők és a cégek a motorra és az elemek teljesítményére koncentrálnak, ezért a végtermék általában nem túl szép, a választék még mindig kicsi, ami van, az viszont eszetlenül drága.

A legújabb, bevezetés előtt álló modell, a Sanyo SPG226 sem egy filigrán darab, csak női vázas kiadásban készül, viszont a motorja a versenytársakhoz képest nagy, 85 kilométeres távon tud besegíteni a tekerésbe. Ráadásul a cég állítása szerint a lejtőkön újratölti az Eneloop akkukat.
 
Japánban elég komoly verseny alakult ki az új termékcsoportra, a Yamaha, a Bridgestone és a Panasonic is előállt már saját hibriddel.
 
 
Nemrég az Egyesült Államokban is belekezdtek a gyártásba. Ott a Schwinn dobott piacra egy új elektromos biciklit. A hatótáv kisebb, mint a japán konkurensé, de a 60 kilométer valószínűleg elég a munkába járáshoz. A bringa utas nélkül 20-22 kilót nyom, amiből 5-öt a csomagtartóként felszerelt motor tesz ki. A Tailwindből vannak egészen jól kinéző darabok is, de szépséghibája, hogy 3200 dollárba kerül, amit ki sem számoltunk pontosan, mert az ár első ránézésre is meghaladja a 700 ezer forintot.
 
 
A Mercedes-Benz kissé régebbi gépe sem tarozik a szép és olcsó bringák közé. A bajokat tetézi, hogy németek AMG nikkel-kadmium motorját 25 km/h körüli végsebességnél leszabályozták, így elég ciki, amikor a többiek egy egyszerű moutain bike-on simán elhúznak a szuperbringa mellett.
 
És akkor még az akkumlátorok és a környezetvédelem viszonyát nem is feszegettük.