Ilyen menő kerékpárutak épültek 80 éve Budapesten

2015.06.29. 14:01
30 hozzászólás

A budapesti bringautak története a múlt homályába vész, vagy mi. A lényeg, hogy a fene se tudja mikor épült az első, és pontosan hol. Annyi bizonyos, hogy már a háború előtt is rengetegen kerékpároztak a városban.

A legendák szerint például Csepelen, a mai Weiss Manfréd út mentén már a 30-as években is volt bringaút. Olyan, amilyenekért ma Dániát csodáljuk: enyhe eltolással, három szintben zajlott a (gép)kocsi-, a bringás és a gyalogos forgalom. Erről sajnos szinte semmit nem tudunk, az azonban már biztos, hogy amikor 1937-ben át adták a Horthy Miklós hidat (a mai Petőfit), annak mindkét oldalán volt kerékpárút, ráadásul ugyanígy szintben elválasztva a járdától és a kocsiforgalomtól.

És hogy használták-e? Ha hinni lehet a korabeli infografikának, akkor az áthaladó forgalomnak nagyjából a fele (!) lehetett bringás – vagyis annyi, mint a villamosok, teher- és személygépkocsik, valamint az akkor még jelentős lovaskocsik forgalma együtt.

A budapesti Duna-hidak forgalma a háború előtt
A budapesti Duna-hidak forgalma a háború előtt
Fotó: Budapest folyóirat, 1945/2

Amint látszik, a Margit, az Erzsébet és Ferenc József (mai Szabadság) hídon is komoly aránya volt a kerékpáros közlekedésnek.

Aztán jött a szocializmus, iparosítás, miegymás. A háború előtt elkezdett, de csak 1950-ben megnyitott Árpád híd két oldalára még került hasonló kerékpárút, azon kívül nem sok minden bringás infra épült a fővárosban.

A rendszerváltás hajnalán, 1988-ban, amikor talán a legtöbben laktak Budapesten (vagy 2 millióan), összesen 12 kilométer kerékpárút volt a fővárosban. Három helyről szólnak a beszámolók:

  • Ferihegyen a gyorsforgalmi út egy szakasza mentén (ez mára eltűnt),
  • a Kőbányai út mentén,
  • a Kerepesi út és a Veres Péter út mentén (erre hamarosan egy külön posztban térünk vissza).

4 millió magyar kerékpáros

Világszerte újból divatba jött a kerékpár. A megdrágult üzemanyagárak, a nagyvárosi utak túlzsúfoltsága, és az egészséges testmozgásra buzdító felhívások nálunk is megtették hatásukat. Mind többen vannak, akik nem csak szabadidejükben, hanem munkához, hivatalos ügyeik intézéséhez, a vásárláshoz is nyeregbe szállnak. Aki gyorsan, idegeskedés nélkül és olcsón akar haladni, korra és nemre való tekintet nélkül szívesen pattan kétkerekű járműve nyergébe. 

– ezzel a szöveggel kezdődik az az 1983-ban készült oktatófilm, mely leginkább a 4:52-nél megszólaló proto-Szalacsi hebegése miatt vált ismerté. (Elképesztő amúgy, hogy akkoriban milyen lazán és megalázón vettek fel embereket, akár rendőri igazoltatás közben is). Minket azonban leginkább azért érdekel, mert bemutatja, hogyan is kerékpároztak a 80-as évek elején Magyarországon. 

Az eleje amúgy simán lehetne a BicycleDutch egyik videója is, egészen az első kérdésig, mely helyre rakja, hol is járunk:

Őrnagy elvtárs, milyen a kerékpározás helyzete Magyarországon általában?

Még mielőtt azt hinné valaki, hogy a bringasovinizmus melegágya volt a Kádár-kor, tisztázzuk: a videó nagy része arról szól, hogy sok kerékpáros nem ismeri és nem tartja be a szabályokat.

A filmből amúgy kiderül, hogy négymillió kerékpár volt használatban akkoriban Magyarországon és rengetegen jártak vele dolgozni. Ennek tükrében igen csak nehezen érthető, miért nem épült több kerékpáros infrastruktúra.

Na és akkor lássuk miről maradtak fenn képek!

Horthy/Petőfi híd

Bár a Horthy Miklós hídról is szép számmal vannak képek a Fortepanon, olyan, amelyiken látszana a bringaút, sajnos egyet sem találtam. Viszont az újjáépítés után készült fotókon nagyon jól látszik az északi és a déli oldalon kialakított, szinteltolásos kerékpárút.

Már az 1952-es, átadás előtti terhelési próba képein is ott mosolyognak mindkét oldalon:

A Petőfi híd terhelési próbája, 1952
A Petőfi híd terhelési próbája, 1952
Fotó: fortepan.hu / Uvaterv

Alighanem ez 

a legrégebbi fotósorozat, amelyik budapesti kerékpárútról készült!

A terheléspróba többi képét itt kattintgathatjátok végig, többön is látszik a kerékpárút. Csakúgy mint ezen a néhány évvel későbbi képen, az északi oldalon:

A következő évtizedekben is végig ott vannak, csak épp a kerékpárosok hiányoznak róla.

Mivel a városból kiszorították a bringákat, okafogyottá vált a két remek út: nem volt, amit összekössön. 1980-ban aztán meg is szüntették őket, pedig most, amikor ismét fellendült a városi kerékpározás, tök jól jönnének.

Sztálin/Árpád híd

Erről a hídról is tudjuk, hogy két oldalán egy-egy méter széles kerékpárút futott, hasonló, mint a Petőfinél. Hogya az eredeti, harmincas években készült tervekben is számoltak-e már a kerékpárosokkal, azt nem tudni (bár a Horthy Miklós híd példája azt mutatja, hogy valószínűleg igen). Az azonban biztos, hogy amikor átadták 1950-ben, mindkét oldalán egy-egy méter széles bringaút volt a járda és az úttest között, épp úgy, ahogy a két évvel később felújított Petőfinél.

Erről igazán jó képet nem találtam, csak olyat amelyiken felsejlik valami a hídfőre felvezető útszakaszokon. Az egyik a Budai hídfőnél készült 1954-ben (ekkor még Sztálin hídnak hívták, viszont megvolt még valami a régi Óbudából), a másik 1959-ben a pesti hídfőnél.

Mindkét képen úgy tűnik, a fasor és a lámpaoszlopok közt ott a bringaút!

Ha ismertek más réges régi bringautat Magyarországon, osszátok meg velünk, akár itt, akár a Facebookon! A sorozatot hamarosan folytatjuk a Kerepesi úttal.