Ha Pesten lehet bringázni, Szentendrén miért nem?

2016.01.25. 18:25
40 hozzászólás

Budapesten óriási változások zajlanak, és bár nem mindig építenek könnyen használható kerékpárutakat és sávokat, a szándék egyértelmű. Ha Szentendréig tekerünk, még jobban értékelni fogjuk a fővárosi folyamatokat, ott ugyanis még mindig olyan a helyzet, mintha a hetvenes években járnánk. A Közútkezelő fél a balesetektől, ezért riasztja el a bringásokat?

A cím persze hatásvadász, hiszen Szentendrén igenis lehet kerékpározni. Csakhogy olyan korlátozásokkal, nyakatekert kerülőkkel, szinte biciklizhetetlen utcákra kényszerítve, hogy elveszi az ember kedvét. 

Aki Pestről kerekezik, és simán elsuhant a Nagykörúton, átment a Lánchídon, egészen a békásmegyeri városhatárig legálisan végighajtott a négysávos Szentendrei úton, ahol pedig 70 km/óra a megengedett sebesség, döbbenten tapasztalja, hogy ugyanennek az útnak a szintén négysávos folytatásán, Szentendre területén, már tilos. Holott szélesebb az út, és 50 a limit. Hogyan jusson el olyan turisztikai célponthoz, mint a Skanzen, vagy a Pilis felé, a papréti úthoz, Pilisszentlászlóhoz, a Dömörkapuhoz?

A Duna-menti Eurovelo nemzetközi kerékpáros útvonalon érkező külföldiek pedig nagy szemeket meresztenek, mikor a Pomázi útnál lépcsős aluljárón vonszolhatják át a túratáskákkal felpakolt, gyerek-utánfutós biciklijüket, mert a Magyar Közút Zrt. (MK), többszöri kérés ellenére, nem szüntette meg a tiltást egy egészen rövid szakaszon, a csomópont területén, hogy zöld lámpára simán, az autóforgalom zavarása nélkül át lehessen biciklizni.

Ám az ő alkalmi problémájukat is jelentősen felülmúlja a 27 ezres település polgáraié, akik lakhelyét egy „városi autópálya” szeli ketté, afféle Berlini-falként elvágva egymástól a kiterjedt lakóövezetet és a központot, ahol hivatalok, üzletek, iskolák és a közösségi élet egyéb színterei találhatók. Abszurd, hogy

a kerékpárüzlet és szerviz nem közelíthető meg vagy hagyható el biciklin – el tudják képzelni ugyanezt autóval, autószalonnal és autójavító-műhellyel?

Pedig Szentendre amúgy szinte predesztinálva volna a „bringabarát település” címre. Szomszédos Budapesttel, ahol az ország legtöbb sportkerékpárosa él, a Dunakanyar kapujának számít, ideális kirándulócél és közbenső állomás. Zegzugos központjának hangulatos, de sikátorszerűen keskeny, az idegennek átláthatatlanul szövevényes utcácskáit autóval jobb elkerülni, a parkolás szerencsejáték, a távolságok viszont nem nagyok. Így mi sem természetesebb, mint hogy sokan inkább bringáznának a helyiek közül.

A Duna-korzót, kocsival vesszőfutás felkeresni, viszont biciklivel leugrani egy fagyizásra kész élvezet. Azaz, csak lenne, ha nem kéne brutálisan rázós, és nedves állapotban veszedelmesen csúszós, ráadásul néhol jócskán meredek kockaköves labirintusban tévelyegni – pusztán csak azért, mert a logikus útvonalról, a 11-esről ki vannak tiltva a biciklisták.

E visszás helyzetnek történeti oka van. Amikor a 70-es évektől kezdve nálunk is beindult a motorizáció, no meg a kiskert-parcellázás, nyaralóépítés, a városon a Dunakanyar felé átvezető régi út egykettőre elérte kapacitásának határát. A korabeli szemléletnek megfelelően építettek hát egy négysávos autóutat – még ha nem is ez a hivatalos besorolása, de a „traktornak, lovas kocsinak, kerékpárnak behajtani tilos” táblák de facto azzá teszik –, hiszen az autózás lázában égett mindenki, a biciklista pedig egy alsóbbrendű kaszt cselédlépcsőre űzött tagjának számított.

Azóta azonban nagyot változott a világ, elég csak a fővárosban körülnézni, hogy lássuk, mennyire. Ha viszont Szentendrén nézünk körül, mintha időgép repített volna vissza néhány évtizednyit. Nemcsak a város határában van Skanzen, hanem maga a város is az: múltidéző közlekedési bemutató park, már csak a lóvasút hiányzik. Logikus a kérdés:

miért akadályozzák Szentendrén azt, amit Budapesten előmozdítanak? Ott nem ketyeg az óra, nem lapozzák a naptárt?

Oldják már fel végre a kerékpározás tiltását a 11-esen!

Ezt tűzte zászlajára a Szentendrén megalakult Bringazóna civil mozgalom, amely több ezernyi támogató aláírást gyűjtött a lakosságtól a cél érdekében. Lett is ám fogaknak csikorgatása a betonfejű oldalról: a kerékpáros weblapokon megjelent írásokra felháborodottan tudakolták autóagyú trollok, hogy miért nem elégszenek meg a biciklisták a Duna-parti kerékpárúttal?

Sokan nem tudták vagy nem akarták felfogni, hogy esetleg az is kerékpározna, aki a főúton lakik, vagy oda igyekszik, és azt sem, hogy aki biciklire ül, nem autóba, az ötödannyi helyet foglal, csökkenti a torlódást, tehát nem feltartja, hanem gyorsítja a forgalmat, hála jár neki, nem pedig gáncs.

A főút melletti (gyalogjárdával közös) „kerékpárút” pedig egy morbid vicc, mert balesetveszélyes. Az előző önkormányzat az autós lobbi felé hajlott, a településeken átvezető számozott országutak illetékese, az MK pedig elsáncolta magát útügyi műszaki előírások mögé: nincs mese, bizonyos forgalomnagyság fölött nekik bizony tiltaniuk kell.

Amúgy van egy alapvető problémám ezzel a gépjárműszám-alapú szabályozással. (Mielőtt beszólna valaki, hogy minek okoskodik egy biciklista, hadd jegyezzem meg, hogy közlekedés- és gazdasági mérnök, autós szakújságíróként és kerékpárosként csaknem ötven év alatt szereztem tapasztalatokat négy földrész sok-sok országában.)

Úgy gondolom, hogy természetesen számít, milyen sűrű a forgalom, de talán még inkább az út szélessége. Ezer autó is elmehet a kerékpáros mellett, ha van hová félrehúzódni egy kicsit, de egy-kettő is elakadhat mögötte, ha nincs hely. Szentendrén pedig meglehetősen széles a 11-es út négysávos szakasza, szélesebb sok budapesti útnál, ahol szabad biciklizni.

Nekem tehát úgy tűnik, hogy a forgalomszámláláson alapuló, mechanikusan merev szabályozás már nem felel meg a korszerű követelményeknek, ezért indokolt lenne megfontolni a módosítását. Fejlettebb országok egybevágó tapasztalatai egyébként is azt mutatják, hogy a kerékpárosok jelenléte eleve forgalomcsillapító hatású – ezt a Fővárosban már érzékelni lehet. Jelenleg viszont még érvényes a túlhaladott szemlélet, és éppen itt van a kutya elásva.

Két éve kezdődött a viaskodás, tavaly ilyenkor be is számoltunk róla, most az újabb fejleményekről tudósítunk, és a jövőben is odafigyelünk.Azóta jó sok víz lefolyt a Szentendrei-Dunán, a régi polgármester nem indult újra, utóda, Verseghi-Nagy Miklós úgy tűnik korszerűbben gondolkodik.

Az MK-nál lecseréltek néhány hivatalnokon, egészen a legmagasabb szintig, és a Pest-megyei igazgató, Magyari László, például feloldotta a kerékpározás védhetetlen tiltását a 2-es és a 10-es úton (az előbbin nem volt értelme, az utóbbinál nem volt alternatív útvonal). Kormányzati tényezőként odafigyel már a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ Kerékpáros Infrastruktúra Fejlesztési Osztálya (KIFO), az élén az aktív bringás Berencsi Miklóssal, sőt a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium is. Kezd érvényesülni a felfogás, hogy nem egyedül új kerékpárutak költséges építésével lehet szolgálni az ügyet, hanem a biciklizés engedélyezésével is, az összemérhetetlenül nagyobb és teljesebb közúthálózaton.

Ugyanakkor az MK továbbra is tart attól a bírósági gyakorlattól, hogy ha egyszer tiltás volt érvényben valahol, akkor annak feloldóját egy-egy baleset után elmarasztalhatják.

Ez eléggé érthetetlen, hiszen

ilyen alapon minden baleset visszavezethető lenne arra, hogy nem tiltottak be egyszer s mindenkorra, mindenütt, mindenféle közlekedést,

másrészt a KRESZ betartása bármilyen forgalmú úton megteremti a biztonság feltételeit, tehát azt, és csak azt kéne felelősségre vonni, aki azokat megszegte, harmadrészt az engedélyezés még nem kötelezés: attól, hogy szabad valahol kerekezni, még nem muszáj annak, aki nem felkészült. Csak hát a bíróság független intézmény, és néhány fura ítélet után nem csodálkozunk semmin, így azon sem, hogy az MK csak minden oldalról nagyon körülbástyázott változtatásba hajlandó belemenni.

A háttérben azért megmozdult valami. Kellett is, mert tarthatatlan a helyzet. A jelenlegi szabályozás annyira érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy néhányan a tiltás ellenére mégis kerékpároznak a 11-esen, ami egyrészt tényleg veszélyes (az autós nem számít megjelenésükre, és egyesek szándékos ráhúzással büntetik a renitenst), másrészt remek alkalmat kínál az e téren nagyon aktív helyi rendőrségnek a bírságolásra.

Ezért örömmel fogadjuk, hogy a Közútkezelő már egyetért a tiltás megszüntetésével, sőt egy minapi egyeztetésen kifejtette, hogy nem egyszerűen csak eltávolítaná a tiltótáblákat, hanem

  • a külső forgalmi sáv szélesítené (a belső rovására),

járulékos forgalomszabályozási intézkedésekkel egészítené ki, a lépcsőzetes megvalósítás egy későbbi fázisában hozzávéve

  • a csatornafedlapok szintbe hozását és
  • a forgalmi sáv újraaszfaltozását is.

Ezt először meg kell tervezni, és az önkormányzat vállalta a tervezés megrendelését, illetve költségét, a tervező a megrendelés alapján elkészíti a felmérést és a forgalomtechnikai tervdokumentációt, illetve egyes szakaszokra a vonatkozó előírások miatt megkéri a szabvány alóli felmentést. Ezt követően az MK az önkormányzattal közös költségmegosztással – a terv és engedély, illetve forrás rendelkezésre állását követően – hozzálát a kivitelezés ütemezett kiépítéséhez.

Ha minden jól megy, akkor idén tavaszra, a városi és idegenforgalmi kerékpározás idénykezdetére, már elképzelhető valamilyen szemmel látható és gyakorlatilag használható eredmény. Reméljük, tényleg így lesz.

A világszenzáció, bringaútra épített lépcsőt biztos mindenki ismeri, de nem ez az egyetlen baj Szentendrén

Közzétette: Kerékagy – 2016. január 25.

Oszd meg élményeidet!

Oszd meg nyári élményeidet más utazókkal is, tölts fel beszámolót, fotókat!

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.