A lejtő végén egy beláthatatlan kanyar

Egész jó a patakparti bringaút Egerben, csak van egy csöpp szépséghibája

2016.01.26. 14:18
71 hozzászólás

Nem is olyan rég volt egy kis poszt az Eger-patak mellett húzódó bringaútról, hogy a rakpartfalból feltört források csörgedeznek keresztbe rajta. Bár nem túl biztató jelek, nekem ezzel együtt tetszett az új kerékpárút – legalábbis képek alapján –, ezért arra kértelek benneteket, hogy aki kipróbálta, írja meg, milyen a valóságban.

István így is tett. Mint leveléből kiderült, az ötlet neki is tetszett, van azonban egy izé, szépséghibája, amelyet azonban akár ki is lehet javítani. Át is adjuk neki a szót.

Egriként többször végigmentünk CSOK-kompatibilis családommal ezen a sokat emlegetett, patakmederben futó bicikliúton. Elől szoktam én menni, aztán három gyerek, anyuka zárja a sort.

A kérdéses szakasz elsőre nagyon aranyosnak tűnik, jó az elképzelés, esztétikusnak is gondolom és tök jól végig lehet rajta hasítani.

Az út mindkét irányból a mélypontig elég meredeken lejt, jól fel lehet gyorsulni. A legnagyobb baj, hogy a legmélyebb pontján van egy látszólag nem túl nagy, de beláthatatlan kanyar a Végvári vitézek terével éppen szemben, ahol most a lovas-szobor is áll. A kanyarban nagyon okosan sárga sávelválasztó vonal van felfestve, de csak ott.

A tervező azért valamit sejthetett, hogy itt baj lehet, de a betonon elég halvány sárga vonal felfestésénél azért lényegesen körültekintőbbnek kellett volna lennie. Ha minden bringás felfogná az elválasztó vonal jelentőségét, senki nem járna úgy, mint én. Igen, innen már mindenki kitalálhatja, mi történt.

A partfal felőli oldalon haladtunk a családommal, nem túl gyorsan, nekünk jobbos kanyar, szerencsére én elöl, így velem jött szembe egy kanyartroll kolléga, csomagtartóján a kislányával… Nem ütköztünk össze, elrántottam a kormányt, természetesen neki a falnak, azon gellert kaptam és estem egy jókorát. Az volt a szerencsém, hogy nem a szarvat fogtam, mert a partfal a jobb kézfejem ledarálta volna.

Nagyon megijedtem, elég vehemensen leordítottam a bringatársat – erre nem is vagyok túlságosan büszke. Ráadásul a szemközti tér tele volt sétáló emberrel, kisgyerekkel. Meg is jegyezte valaki, hogy nem is estem akkorát. Tényleg nem, csak előtte nekimentem a falnak. Abba jobb bele sem gondolni mi történhetett volna, ha frontálisan összeütközünk, vagy valamelyik gyerekem, akiknek életkorukból adódóan a reflexeik sem fejlettek.

Szerencsére egyikünk sem ment gyorsan, pedig a lehetőség adott és vonzó is. Soha többet nem megyek le oda, a Dobó téren is, a sétálóutcán is végig lehet menni megfelelő körültekintéssel. Ha valaki illetékes is elolvasná ezt az észrevételt, a hasonló balesetek elkerülésére sokat segítene néhány figyelmeztető tábla, például veszélyes útkanyarulat balra (és jobbra), de szükség lenne sebességkorlátozásra is.

Emlékeim szerint volt is - talán egy húszas tábla (?), de ellenőriztem, most nincs. Ha mindezek ellenére valaki mégis a csernobili módszert választaná, egy jókora tükör sokat segítene, mert a fal felőli oldalon esély nincs a menekülésre.

Ha már egymásra nem vigyázunk.

Felétek milyen bringautak épültek mostanában? Írjátok meg azt is, ha valami gyászosra vagy épp tök jóra sikerült! Itt vagy a Kerékagy Facebook-oldalán!

Egy klassz lejtő, amin jól fel lehet gyorsulni. Milyen kár hogy nem látszik: szemből is épp ezt teszi valaki

Közzétette: Kerékagy – 2016. január 26.