8 kifogás a bringázás ellen, és a cáfolatok

2016.02.27. 10:27
99 hozzászólás

Mi is ismerjük az érzést, amikor az ember tudja, hogy tekernie kéne, de mégsem ül bringára. Sokan inkább a tömegközlekedést vagy az autót választják, és csak gyártják sorra a jobbnál jobb kifogásokat. A legtöbb problémára valószínűleg sokkal egyszerűbb a megoldás, mint gondolná. Íme néhány tanács, hogy idén sikerüljön leküzdenie az ellenérzéseit.

Ilyen gyakori dilemma a budapesti közlekedésé is. Mikor pár hónapja kiszabadultam az otthoni irodából, el kellett gondolkoznom, hogy mivel fogok bejárni a szerkesztőségbe. A Rákospalota - Óbuda útvonal nem a legszerencsésebb, mert metró nincs, a vonat és a HÉV pont nem esik útba, így minden további alternatíva csak kiszolgáltatottá teszi az embert. Végül kiderült, a kerékpár az ideális választás.

Biztosan sokan vannak Budapesten, akik pusztán valami régi berögződés, vagy alaptalan félelem miatt nem váltanak kerékpárra, hanem inkább gyalogolnak a megállók közt és elpazarolnak némi időt mindennap. Lássuk, melyek a leggyakrabban hangoztatott érvek a városi bringás közlekedés ellen.

1. „A városban életveszélyes bringázni”

Ez talán a legnépszerűbb kifogás. 17 éves koromig én is féltem az utakon, sőt, sokszor járdán bringáztam. Ekkortájt csatlakoztam egy sportegyesülethez, ahol kimondták, hogy addig nem mehetek a többiekkel országúti edzésre, míg a Városligetben, vagy a Puskás stadion körül (ami kis jóindulattal nevezhető zárt pályának) meg nem tanulok biztonságosan közlekedni. Ez eltartott 1-2 hónapig, de utána már magabiztosabban mentem ki az forgalomba. Csak idő kérdése volt, hogy bárhol merjek és tudjak biztonságosan kerékpározni a városban. 

Hat évvel később nagyobb biztonságban érzem magam az autók között, mint a kerékpárúton. Ennek oka egyrészt a gyakran rosszul megtervezett és nem karbantartott infrastruktúra, és hogy a kerékpárosok kevésbé rutinosak, mint az autóvezetők. Sohasem volt még balesetem, pedig voltam hétvégi túrázó, mindennapi sportoló, futár és most munkába is kerékpárral járok.

Ez a félelem tehát csak egy kifogás, amit a gyakorlat megszerzésével örökre el lehet űzni. Aki fél, iratkozzon be egy helyi sportegyesületbe, vagy csak kérje meg egy barátját, hogy kísérje el néhány alkalommal a munkába! Ha egyik megoldás sem győzte meg, figyelje a Magyar Kerékpárosklub híreit és menjen el velük egy Bebiciklizésre, ahol segítenek a legelső lépésekben.

Ne feledje: minél több a budapesti bringás, annál biztonságosabb lesz ez a közlekedési mód!

2. „Úgyis ellopják”

Korábban én is azt az álláspontot képviseltem, hogy a legjobb lakat az, ha nincs lakat. Ehhez, ha tudom, ma is tartom magam. A kerékpárjaim mellettem alszanak a szobámban, de a közlekedés miatt bátrabb lettem. Mivel ma Magyarországon még mindig nem kezelik kiemelt problémaként a kerékpárlopásokat, marad a kompromisszum és a pszichológiai hadviselés.

Bizonyított, hogy

szinte minden lakat feltörhető/elvágható, így szerintem felesleges több tízezer forintot kiadni rá.

Én ötezer forintért vásároltam egy U-lakatot, munkába járós bringának meg olyat választottam, ami szemre nem egy vonzó darab. Néhány hónapot leszámítva szinte sose látott napfényt, a festése jó pár helyen a só áldozatává vált. Egy ütött-kopott vacaknak tűnik, senkinek nem jutna eszébe ellopni.

ulakat1

Jobb megoldás nincs, nekünk kell a legkevésbé kecsegtető prédának tűnni a bringatárolóban. A sokak által említett sikkességet szerintem felejtsük el, ha nem tudjuk 100%-os biztonságba helyezni a bringánkat. Sajnos, itthon ez egyelőre utópia és hosszútávon csalódás lesz a vége.

3. „Esik az eső, megázok; süt a nap, megizzadok”

Oké, az eső ellen nem sok mindent lehet tenni. Az olcsó megoldás semmiképpen sem jó, a drága pedig sok előkészülettel jár. Annyi biztos, hogy az ember komfortzónája napról-napra folyamatosan tolódik ki, ha elég kitartóan bringázik. Egyszerűen azért, mert annyira könnyű és tervezhető két keréken közlekedni, hogy legtöbbször már egy kisebb eső sem fogja eltántorítani a bringázástól. A sárvédő úgyis megvéd, onnantól kezdve pedig elég egy egyszerű bőr vagy műbőr átmeneti kabát ahhoz, hogy ne zavarjon egy kis szitálás.

Az izzadással viszont már több mindent lehet és kell tenni. A dolog alapvetően sebesség és öltözet függvénye.

Egykor, versenyzőként én is úgy gondoltam, hogy nem bírok lassan menni, de ez csak hozzáállás és tervezés kérdése. A túra, de főleg edzés célú bringázás tempójának nagyjából a felével számoljunk, ha nem akarunk foltosan megérkezni a munkahelyünkre. Használjunk nagyobb áttételeket, tekerjünk minél kisebb pedálcsapásszámmal. Így a pulzusunk nem szökik túl magasra, ezáltal a szervezetünk hőtermelése sem növekszik túlságosan – tehát nem fogunk annyira izzadni. Az izzadásra való hajlam egyénenként eltér, de aki már bringázik egy ideje, tapasztalni fogja, hogy azonos terhelés mellett, egyre kevésbé folyik róla a víz.

Az újfajta kerékpározási mód kreativitásra is ösztönzi az embert. Elég hamar keresni fogja azokat az alternatív útvonalakat, ahol kevesebb a lámpa. Ezzel mindenki nyer, hiszen a bringás nem a főútvonalakat terheli és a város új szegleteit ismerheti meg. Az időveszteség általában nulla, vagy elenyésző, cserébe kevesebb kigyorsításra van szükség. Fő az egyenletes tempó.

Ha nem akar, vagy tud több kiló ruhát magával cipelni, de télen is szeretne kerékpárral munkába járni, az alábbi négy ruhadarabot mindenképpen szerezze be:

  • Kamásli: ez egy cipőre húzható plusz réteg, amiből már a legolcsóbbnak is több hasznát veszi, mint egy sízokninak. Intsen búcsút a csonttá fagyott lábujjaknak!
kamásli
  • Kesztyű: a hagyományos utcai használatra tervezett kesztyűt felejtse el. Én egy hosszú ujjú kerékpáros kesztyűt használok az enyhébb napokra. Hidegben egy olcsóbb síkesztyű is tökéletes megoldás.
  • Aláöltözet (minden évszakra): nem, nem arról van szó, hogy a pulóver alá egy helyett kettő pamut pólót veszünk fel. Speciális, külön erre a célra tervezett aláöltözetet vásároljunk. Ez lesz az egyik legköltségesebb befektetés, de minden pénzt megér, hiszen elvezeti az izzadtságot. Így akár a munkahelyére beérve elég csak az aláöltözetet lecserélnie a megszokott pólóra és le is tudta az öltözködést.
aláöltözet
  • Kerékpáros maszk: a hagyományos sapkával ellentétben könnyedén felvehető a bukósisak alá, és még a mínuszokban is melegen tart.

Az említett praktikák mellett még segíthet az izzadás ellen, ha bringát váltunk. Munkába járáshoz például teljesen felesleges a nehéz mountainbike-unkat használni. Szerezzünk be egy olcsó, egyszerű országúti, trekking vagy városi bringát. Már az is nagy előrelépés, ha a terepgumit slickre cseréljük, mert az előbbinek nagyobb a gördülési ellenállása, így feleslegesen pusztítja a mozgási energiánkat

Szintén nagy barátja az izzadásnak a hátizsák. Ha sok cuccot kell hordania a munkahelyére, gondolja át, hogy megéri-e a mindennapos logisztika, vagy szerezzen be egy bringás tárolózsákot, amelyet a városi bringák csomagtartójára lehet szerelni. Minden olyan hátizsák is jó lehet, amely légrést hagy az ember háta és a tárolórész közt. 

4. „Sokba kerül”

Kerékpározni minden más közlekedési módnál olcsóbb. Egy éves felnőtt bérlet árából (Budapesten 103 ezer forint) már lehet egy célnak megfelelő új gépet venni és még a felújításra, karbantartásra is marad pénz, ha mégis használtat választunk. Egyedül a robogó tud versenyezni a költségekkel.

Az autót inkább hagyjuk is.

5. „Nem tudok közben mást csinálni”

Vannak dolgok, amiktől megfoszt a bringás közlekedés mód. Ilyen például az olvasás, vagy néhány rövid e-mail elintézése útközben. Kétségtelen, hogy kényelmesebb dolog beülni az autóba, vagy felszállni a buszra, de nem szabad alábecsülni a bringa előnyeit. Saját tapasztalatom, hogy

amikor tömegközlekedéssel kellett hazamennem, otthon már ritkán voltam produktív.

Viszont ha bringáztam hazafelé, még pont annyira felpörgetett, hogy tudtam 1-2 órát dolgozni otthon.

6. „Gyerekem van, muszáj autóba ülnünk”

Ebben az esetben sem kell feltétlenül feladni a bringás közlekedés ötletét. Ha egy gyerekünk van, megoldás lehet egy gyerekülés, többnél az utánfutó. Sokkal nagyobb élmény lesz nekik, mint az autóban ülni, vagy a buszon zötykölődni. Ráadásul már egészen kicsi korban ízelítőt kaphatnak az aktív életmódból, később pedig remek közös programmá válhat a kerékpározás. Ha csak heti két-három alkalommal bringára pattan a család, már jobban járt mindenki.

7. „Messze van a munkahelyem”

Ha nem csinálunk sportot a közlekedésből, nem mindenhol a bringa a leggyorsabb, ez tény. Akkor lehet vele időt nyerni, ha útvonalunkon nincsen vonat vagy metró, és nem kell 10 kilométernél nagyobb távolságot megtenni. Pech, ha komoly emelkedő van az útvonalunkon, mert akkor sajnos még a legedzettebb ember se ússza meg az izzadást. Ebben maximum egy pedelec (elektromos rásegítésű kerékpár) segíthet.

8. „Megbetegszem a hidegben, szmogban”

A városi kerékpározás egészségre gyakorolt hatása rendkívül összetett téma, amelyben egyértelmű álláspontot nehéz kialakítani. Tény, hogy a városok legforgalmasabb részein nem a legegészségesebb tekerni, mert mindenképpen intenzívebben lélegzik aki mozog, viszont a testmozgással járó előnyök valamelyest ellensúlyozzák ezeket a tényezőket. Ráadásul biciklin ülve nem vagyunk kitéve annak, hogy elkapjunk valami betegséget utastársainktól.

Saját tapasztalat, hogy hidegben bringázva ellenállóbbá válik a szervezet, ritkábban kényszerül az ember betegszabadságra.

Összefoglalva: szemléletváltás kell.

Látható, hogy nem kell elvakult környezetvédőnek, vagy kerékpárőrültnek lenni ahhoz, hogy az ember változtasson a napi rutinján. Csak egyszer kell átgondolni, hogy mi számunkra a megfelelő. A döntés előtt érdemes lehet kísérletezni, hogy mi az, ami a gyakorlatban is beválik, de egy biztos: kerékpárra ülve minden szempontból javul az életminőségünk. 

Még több bringás tippért, tapasztalatért kövesd a Kerékagyat a Facebookon!

(Fotók: Berguson)

Visszatérés a paradicsomba

Egy újabb kaland előszobájába léptünk, mikor kis kocsink megindult Christchurch felé.

Varázslatos Szicília

Baboci2006 felhasználónk jóvoltából vadonatúj fotók segítségével visszatérhetsz a nyárba!