Bringás ugrott le az Árkád első emeletéről

A Downmall egy egyszerű ötletre épül: az alapvetően természetes környezetben űzött extrém bringasportot elvitték a plázákba, hogy olyan közönség is láthasson ilyet, aki ritkán jár bringapályák közelében. A cseh Eastern Gravity csapata nyolcadik éve szervezi a kupasorozatot, amely idén három európai nagyvárosban, Frankfurtban, Prágában és Budapesten várja a versenyzőket.

Mivel a pályák szűkek és rendkívül technikásak, csak profi versenyzők vehetnek részt a versenyeken, meghívásos alapon. Az Árkád bevásárlóközpontban rendezett budapesti futamon a cseh Tomas Slavik volt a leggyorsabb, a hegyibringás freestyle trükkversenyt honfitársa, Tomas Zejda nyerte, a BMX freestyle-on viszont a magyar Szabó Konrád volt a legjobb. A versenyről a Live to ride csapata készített képeket.

Nincsenek sem kövek, sem gyökerek, sem pedig sár, a plázában a mozgólépcső jelenti a kihívást. A tempó így is félelmetes, viszont a legtöbb kanyar szűk visszafordító, így a mozgólépcső végén nagyon rövid féktávot kell venni. Ebben valamennyire segít a kanyarokban a földre ragasztott csúszásgátló szalag. Természetesen nincs olyan szakág, ahol kifejezetten épületekbe szervezett futamokon kéne részt venni a versenyzőknek, épp ezért a résztvevők különböző lejtőzős szakágakból érkeztek, mint a downhill vagy a fourcross.

A pályán két ugrató volt, az első egy letörés, amelyről síkon ugrottak az első emeletről a földszintre épített lejtős rámpára, jó két méter szintkülönbséggel. A második egy hagyományos ugrató meredek eldobóval, hogy magasra dobjon, ugyanis ezen kellett bemutatni a freestyle-trükköket. Igazán látványos volt, ahogy a bringások az első emelet szintjén álló közönség előtt szálltak a levegőben. A szűk visszafordítók és a rázós lépcsők miatt nem árt a downhilles tapasztalat, de az utolsó ugrató már inkább a dirt-versenyeket idézte. 

Természetes akadályokat is építettek a pályára, ennél a rönksornál például keményen fékezni kellett, majd felkapni a bringát a fára. A többség merev vázas, keveset mozgó villával szerelt géppel állt rajthoz, hiszen a rövid tengelytáv és a kis súly rengeteget számított a szűk visszafordítókban. Bár gyakorolni szinte lehetetlen egy ilyen futamra, hasonló akadályok az erdőben is előfordulhatnak. Itt bent az az igazi kihívás az, hogy sokszor extrém csúszós és tapadós felület váltogatja egymást. 

A bevásárlóközpontban a Downmall idején nem állhatott meg az élet, ezért a versenyzők csak az egyik mozgólépcsősort használhatták. A pálya különösen rövid, de intenzív volt, a győztes Tomas Slaviknak alig 17,1 másodpercre volt szüksége a teljesítéséhez. A 30 éves Slavik downhill és dual slalom szakágakban egyaránt sikeres, legjobb eredményei mégis a fourcrosshoz kötődnek: az ilyen versenyeken egyszerre négy bringás versenyez a lejtős pályán, gyakran csak centikre egymástól. 

Hiába csak az idő számított, a downhill-versenyzőknek is ugratniuk kellett, csak így tudtak áthaladni a célvonalon. Slaviknak némi stílus ilyenkor is belefér, a képen látható whip mozdulat lényege, hogy a bringa hátulja ostorcsapás-szerűen kivágódik. Mivel a nézők a pályához nagyon közel állnak és alig van bukótér, csak azok az eleve profik vehetnek részt a futamon, akiket a szervezők meghívnak. 

A freestyle versenyen talán a BMX a legjobb választás, hiszen rövid, kompakt és könnyű, így a forgások, pörgetések és szaltók közben könnyebben mozgatható. Sokszor még féket sem tesznek rájuk, mivel így nem akadnak el a kábelekben. Nekik nem kellett a teljes pályán legurulniuk, csak az utolsó ugratóra vettek lendületet. Ebben a kategóriában a hazai versenyző, Szabó Konrád volt a legjobb. A 23 éves győri versenyző az egyik legeredményesebb hazai BMX versenyző.

Ha van kép, ami leginkább visszaadja a Downmall hangulatát, az ez: hátra szaltó, közel öt méter magasan, az emelet teraszai között. Ezek ugyan hegyibringák, de közelebb állnak az előbb emlegetett BMX-ekhez: se váltó nincs rajtuk és fék is legfeljebb csak hátul. A teleszkóp keveset mozog, hogy ne nyelje el az elrugaszkodásba fektetett erőt.

A BMX-es versenyzőket a hegyi bringások zsűrizték, majd amikor a montisok következtek, a BMX-esek ültek be pontozni. Ilyenkor számít a kreativitás, a kivitelezés minősége és a stílus is. Miután a versenyzők legurultak az érkező rámpáról, alig pár méterük volt megállni, sokan inkább nekigurultak a vastag szőnyegnek, amit a fal elé állítottak.

A versenyre rengetegen voltak kíváncsiak, bár az élményt valamennyire elrontotta, hogy az eleve túl hangos zenét a kommentátor folyamatosan próbálta túlüvölteni. Emiatt aztán érteni sem lehetett, amit mond, és két-három óra után szinte fájt nézni a versenyt.

A downhill versenyen a legjobb magyar eredményt Palotai Gábor érte el, ő 18,3 másodperc alatt tért végig a pályán. Palotai az FRO Racing csapatában indult, a képen éppen rágurul a letörésre, ahonnan leugrik az első emeletről a földszintre. Ő az egyik legeredményesebb hazai downhill versenyző, tavaly a Vale di Sole-ban megrendezett világbajnoki futamon a 87. helyen ért célba. 

Te is szoktál bringával közlekedni? Kövesd a Kerékagyat a Facebookon!