Ilyen kerékpárutat tervez a mérnök, aki még sosem biciklizett

2017.06.05. 11:24
145 hozzászólás

A Róbert Károly körúti bicikliút a második legjobb fejlesztési ötlet, ami budapesti biciklisekkel történhet. A legjobb persze a Nagykörút lenne, ahol a városi biciklisek többsége közlekedik, de ez egyelőre várat magára.

Mindenesetre óriás lelkesedéssel hajtottunk rá a Hungária gyűrű északi végénél elkészült bicikliútra. Izgalmunk érthető volt, hiszen ez az útvonal, amelyen gyorsan át lehet szelni a várost. Már annak a biciklisnek, akit eddig nem zavart, hogy egy éjjel-nappal forgalmas, háromsávos autópályán kell tekernie, kamionokkal, teherautókkal, és idegesen előzgető autókkal versenyezve. Eddig tehát ez a logikus útvonal aláaknázott terepnek számított a legtöbb biciklista számára.

A helyzetet most viszont alapvetően rendezte át, hogy a Hungária felújításával párhuzamosan bicikliutat is kialakítottak, hogy a biciklisek biztonságosan juthassanak el... Nos, ezt a mondatot nem tudjuk befejezni. Hiába jártuk végig az elkészült, nem is rövid szakaszt, nem jöttünk rá, honnan hova szerették volna eljuttatni a bicikliseket a tervezők. A furcsa helyzet azért alakulhatott ki, mert a bicikliutat vélhetően nem kerékpárosok, hanem autós közlekedésben iskolázott mérnökök tervezték.

Számukra fogalmazzuk meg autós példával, milyennek is tűnik a sok munkával elkészült fejlesztés a célközönség szemszögéből.

Képzeljenek el egy aprólékos gonddal készült autópályát, amely Budapestet köti össze Siófokkal. Olyan módon, hogy az autópályára poros földutakon lehet felhajtani Érdnél, ahonnan gondtalanul száguldhatunk Siófok előtt 30 kilométerig. Ott az autópálya egy betonfalban végződik, két irányú leágazással: mehetünk Zalaegerszeg vagy Tatabánya felé, harmadrendű utakon. Viszontlátásra!

És most nézzük a projektet részleteiben. Az, hogy a bicikliutat autósok tervezték, már a legelején egyértelművé vált.

Az autós mérnök nyilvánvalóan látott már biciklistát: kinézett kocsija ablakán, és ott döcögött mellette, akadályozva őt a zavartalan autózásban. A látvány hatására megfogalmazódott benne, hogy a biciklistának elkülönült útra van szüksége, mert akkor nem lesz szem előtt. Ez az elkülönítés már rég meghaladott technológia: sokkal jobb, ha elkülönített út helyett  biciklisek számára készült sávban lehet tekerni, mert így a kereszteződésekben nem kerül váratlanul egymás elé a biciklista és az autós. Rengeteg baleset oka ez a nem hozzáértők számára jónak tűnő, de inkább veszélyes megoldás.

Az autós mérnök a tervezéshez kerülve arra már nem is gondolt, hogy a biciklista nem öncélúan, szórakozásból teker, hanem mert el szeretne jutni egyik helyről a másikra. Közlekedik. Ehhez pedig összefüggő úthálózatra van szüksége.

A mérnök nevet: biciklisek a gyalogosok ellen

Az új bicikliút ezen koncepcionális hiányossága már az Árpád hídnál kiderült. A már korábban létező bicikliút ugyanis a híd északi oldalán vezet. A biciklis a járdán (amiről nonszensz módon letiltották a gyalogosokat) átgurul Pestre, átvezetik a felüljáró alatt, majd eltűnnek a jelzések, és a kerékpáros egy forgalmas járdán találja magát.

Nincs tábla, amely jelezné, hogy valahol a közelben biztonságosan folytathatná útját. A várost mélységében ismerő ember kell ahhoz, hogy átkeljünk a Róbert Károly körút túloldalára, ahol még mindig nincs jele bicikliútnak. Ott tekerni kell egy sarkot az autók közt, hogy váratlanul rábukkanjunk a kerékpáros sztrádánkra.

Ugyanez visszafelé is igaz. A Pestről érkezőket semmi nem igazítja útba, hogy ha tovább akarna haladni Budára, keljen át valahogy a kétszer négy sávon, és keresse meg a Duna felé vezető kerékpárutat.

A Pest mélységeibe futó bicikliút az első métereken egyébként igyekszik a legrosszabb arcát mutatni az ártatlan biciklistának.

Az Angyalföldi úti kereszteződésnél rögtön elhelyeztek egy konfliktuszónát.

A tervezőmérnökök az első sarkon egymásra szabadították a bicikliseket és gyalogosokat: az út felé eső sávban adtak helyet a gyalogosoknak, befelé pedig a kerékpárosoknak. Majd 10 méterrel arrébb a gyalogosforgalom hirtelen a biciklisáv másik oldalán folytatódik, anélkül, hogy erre bármilyen jelzés utalna.

A forgalmas kereszteződésnél kialakított konfliktuszónával vélhetően az volt a budapesti városfejlesztők célja, hogy megfelelő adrenalinszintre juttassák a gyalogosokat és biciklistákat, akik ezután frissebben vesznek részt a közlekedésben. A tökéletes hatást az biztosítja, hogy egyik fél se tehessen a kavarodásról, de mindketten dühösek legyenek, persze nem a hülye helyzetet kialakító városvezetőkre, hanem egymásra.

Álomszerű suhanás

A baljós felvezető után azonban meglepetés vár a kerékpárosra. A bicikliút váratlanul olyan pedáns stílusra vált, mintha egy holland bicikliútépítő reklámja lenne. Az utat nem a magyar EU-pénzt lenyúlók kedvenc anyagával, térkővel borították, hanem sima aszfalttal, amin kényelmes a gurulás. Szintben választották el a gyalogos és biciklis részt, így kisebb az esélye annak, hogy a résztvevők egymás térfelére tévednek. Az autós kereszteződéseknél külön kerékpáros lámpákat helyeztek el, az úttesten pedig piros felfestés figyelmeztet a veszélyre. A fontosabb csomópontokba még kerékpártárolókat is felszereltek.

Hasznos ötlet az autóút mellé rakott kerítés is, mivel így lehetetlen a bicikliútra parkolni. A kerítés haszna rögtön az átadás után nyilvánvalóvá vált: a korlát nélküli szakaszra egyből ráállt egy pénzszállító autó.

Az új út problémái mind összefüggenek a legfontosabb fejlesztési elvvel:

minden téren az autós közlekedés kapjon elsőbbséget.

A Lehel úti kereszteződés Kika felőli oldalán a bicikliút közepére helyezett vastag oszlop például fontos evolúciós tényező lesz a jövőben. A villanyoszlop nem csak komoly akadályt jelent, de kitakarja az autókat a kereszteződés felé tekerők elől. Az úttestről érkező kerékpárosok pedig siettükben találkozhatnak szembe guruló társaikkal, frontális karambolokkal szórakoztatva a pirosnál várakozó úrvezetőket.

A kereszteződés Domus felőli sarka szintén veszélyforrás, hiszen a kanyarodó autók elcsaphatják a takarásból érkező bringásokat. Jó megoldás viszont, hogy a bicikliseket ívvel vezetik rá az útra, így legalább kisebb sebességgel fordulnak a kanyarodó autók elé.

A tervezőkről annyi elmondható, hogy egyszer már biztosan utaztak tömegközlekedési eszközzel, így az út egyik buszmegállóját megfelelően alakították ki. A bútoráruház előtti buszmegálló előtt ívben vitték el a bicikliutat, hogy szélesebb hely legyen a várakozáshoz. Ami mellett piros felfestés is figyelmeztet a kerékpárosok érkezésére.

A következő megállónál azonban már elfogyott a lelkesedés: a megálló itt már keskeny, így a várakozók a bicikliúton állva várhatnak a buszukra.

Az út fő veszélyzónája a Vágány utcai lehajtó, ahol az autók 50-60-nal érkeznek a kanyarhoz, hogy ott váratlanul biciklisekkel találják magukat szemközt. Hiába festettek a biciklisek elé elsőbbségadás kötelező jelet, és kaptak gyalogosátkelésre figyelmeztető táblát az autósok, ez inkább csak a tervezők alibije. Az autók nem látják a kerékpárúton érkezőket. A bicikliseknek pedig a váll felett hátrasandítva kellene figyelniük, hogy melyik autó kanyarodik le nagy sebességgel.

A bicikliútról a legtöbbet azonban a slusszpoén mondja el.

Üdvözöljük a semmiben

A Hungária körúti bicikliút a felüljárónál nem követi az autókat, hanem egyenesen halad tovább, hogy a felüljáró alatt egy betonfalban végződjön. Innentől két tábla szolgál az elbizonytalanodott biciklis eligazítására. Az egyik a Városliget, a másik Újpest felé mutat, mintha Budapest itt érne véget, és szó sem lett volna arról, hogy a bicikliút a Hungária gyűrűn segítené a kerékpárosokat. (Az Árpád hídtól egyébként is létezik rövidebb, praktikusabb út a Városligetbe és Újpestre is.)

A Hungária körút irányába láthatóan még szándék sem volt tovább vezetni a bicikliseket. A betonfalat nem fogják áttörni, a mögötte futó vasutat nem fogják elterelni a bringások kedvéért. A betonfalnál toporgó biciklista számára itt lesz egyértelmű a budapesti kerékpáros fejlesztés vezérelve: a biciklis infrastruktúra pont addig terjeszkedhet, amíg egy millimétert sem kell változtatni miatta az autós közlekedési renden.