Amerika eltemette az autót, de kipukkant a bringalufi

GettyImages-837726308
2017.10.15. 08:00

Az 1970-es évek elején milliók hittek abban, hogy az Egyesült Államokban benzingőzös metropoliszok helyett környezetbarát, leginkább a kerékpáros közlekedésre építő városok lesznek. Soha nem látott sokaság ült kerékpárra, százezer kilométernyi kerékpárutat terveztek be, bringológia néven egyetemi képzés is indult, aztán egyszer csak hatástalanították a bicikliboomot. Tanmese a Guardian cikke alapján.

A 1960-es évek hippimozgalmai meghirdették a társadalomból való kivonulást, de nem sokra jutottak vele, a fogyasztói társadalom felszámolása is utópisztikus elképzelés maradt, ahogy az ennek egyik ügyeként felszínre került autóellenesség is. 

Vietnam és a háborúellenesség könnyű hívószó volt, de a környezetet pusztító nagyipar, és az egész rendszer szimbólumává vált autó is az utált és üldözendő dolgok közé került. Az autó- és nem autósüldözés a középkori géprombolásokon is túltett olykor, 1970-ben a San Jose State College hallgatói

egy vadiúj Ford Mavericket temettek el a kampuszuk előtt kiásott négyméteres gödörbe. 

A kevésbé radikális hívek egyszerűbb megoldás választottak, kerékpárra pattantak. Milliószámra. A környezettudatos gondolkodás ekkor terjedt el, de a kerékpár technikai fejlődése is felhajtóerővé vált. Egy tízsebességes bringa kisebb fajta csodának számított. De vannak olyan vélemények is, hogy a Sting-Ray-ként ismert, lefogyasztott Harley Davidsonra emlékeztető bringatípusért őrültek meg milliók, és ez okozta a boomot.

Társadalmi és gazdasági folyamatok, meg hát a média hype-ja is a biciklizés elterjedését segítették. Nagyjából ekkora nőtt fel a második világháború utáni baby boom generáció. Az autó nem volt mindegyikük számára elérhető, egy könnyű, többsebességes bringa viszont tökéletes lehetett közlekedni is, és a városból való kivonulás, szabadtéri szórakozás is elég menőnek számított ebben az időszakban, ahogy az egészségtudatosság is divatba jött. Aztán az 1973-as olajválság miatt dráguló benzin is fenntartotta a kerékpárok iránti érdeklődést.

A Time arról írt 1971-ben, hogy: „Hatvannégy milliónyian használnak rendszeresen kerékpárt ezekben a napokban, többen, mint valaha, és még többen vannak azok, akik meg vannak győzödve arról, hogy két kerék jobb, mint négy."

A számokat a kerékpáreladási statisztikák is igazolták, az Egyesült Államokban ugrásszerűen bővült a kerékpárpiac.

1971-re hatról kilencmillióra nőtt az eladások száma, 1972-ben pedig  már 14 millió, 1973-ban 15,3 millió kerékpárt értékesítettek.

Ezek többsége, 60%-a felnőttbringa volt. Ez jelezte igazán, hogy a kerékpár nemcsak egy játékszer, hanem közlekedési eszköz is.

Ebben az időszakban születtek olyan máig piacvezető cégek, mint a Cannondale, a Trek vagy a Specialized. A bringaéhség a tolvajokat is akcióba lendítette, de ebből is profitáltak a gyártók, ekkor lettek népszerűek a Kryptonite lakatok is. A kerékpározás az oktatásba is bekerült, a Montana Egyetemen 1972-től bringológia (bikeology) szakon is lehetett tanulni, ez az új tudomány a bringázást ötvözte az ökológiával.

A tömegével megjelenő bicikliseknek infrastruktúrára is szükségük volt, és úgy nézett ki, gyorsan meg is kapják. Politikusok is felültek a hullámra, tízmillió dollárokat fordítottak bringautak létrehozására, és a belügyminisztérium is azt tervezte, hogy tíz év alatt 100 ezer mérföld (160 ezer km) kerékpárutat építtet.

Az ígéretek ellenére folyamatosak voltak a civil akciók, dühös kiáltványok születtek az autók ellen, egymást érték a korabeli critical massok, esetenként több ezren gyűltek össze a pedal-in-eken, ahol a bringások a jobb feltételekért demonstráltak, követelték, hogy az olyan metropoliszok, mint 

Chicago vagy Manhattan belvárosban se legyen egyetlen autó sem, csak biciklis zóna.

A kerékpáros érdekvédők hatására történtek is kedvező lépések, például 1972-ben San Franciscóban csúcsidőben használható bringasávokat nyitottak, a rendőrség büntette is az arra parkoló autósokat. 1973-ban 225 kerékpárral kapcsolatos törvényjavaslatot nyújtottak be az Egyesült Államok 42 államában, amiből hatvanat el is fogadtak. Egy szövetségi törvény pedig azt mondta ki, hogy a következő három évben 120 millió dollárt kell kerékpárutakra fordítani.

Oregonban olyan kerékpártörvényt fogadtak el, amely a közlekedési költségvetés egy százalékát a a kerékpározásra fordította. A törvényt Tom McCall kormányzó stílszerűen egy tízsebességes Schwinn kerékpárt asztalként használva írta alá, olvasható a Curbed.com-on.

A bringásoknak az is jól jött, hogy Lyndon B. Johnson és Richard Nixon elnököknek is olyan titkáraik voltak, akik elkötelezettek voltak a kerékpározásért. Nixon munkatársa, John Volpe átvert egy olyan tervet is, ami Washingtont bringás mintavárossá tette volna. Ő könnyedén el tudta hitetni, hogy a kerékpározás nemcsak afféle hippibohóckodás, hanem a középosztály és a hivatalnokok mindennapos munkába járó eszköze. Fejlődött is miatta az infrastruktúra, az USA-ban a rekreációs útvonalak kiépítése is elkezdődött.

De nem véletlen, hogy az amerikai filmekben is csak néhány, kocsisorok között cikázó városi bringást látni.

1975-től hirtelen végeszakadt a kerékpármániának, azóta is próbálják megfejteni az okát, hogy miért,

de nincs egyértelmű magyarázata. Több ok vezetett ahhoz, hogy kipukkadt a bringalufi. A kerékpáreladások egy év alatt a felére estek vissza, 1975-ben csak hétmillió volt. Valószínűleg azért, mert a baby boom generációból már mindenki vett magának bicajt, aki akart, és különben is, már más dolgok, mint a hulahopp, jöttek divatba.

Azok a politikusok, akik a bringázásért harcoltak, eltűntek – Volpe például Olaszországban lett nagykövet –, vagy éppen megtagadták korábbi eszméiket. Az 1970-es évek elején még tüntető Ed Koch New York-i polgármesterként már a belvárosi kerékpározás betiltása mellett ágált. A nagyvárosok financiális problémái is a kerékpár ellen dolgoztak, könnyedén vágták le a költségvetésből a bringás fejlesztésekre szánt pénzt.

Az Egyesült Államok maradt motorizált ország, de a kerékpározás azért nem tűnt el. Mindig van egy-egy nagyobb hullám, mint például a 1980-as években a mountain bike-ok megjelenése, ami megnöveli a kerékpáreladásokat, és jó néhány városban vannak előremutató biciklis fejlesztések, de az utópisztikus elképzeléseknek alighanem örökre befellegzett.

(Borítókép: Diáktüntetés a Colorado Egytemen 1980. május 8-én. Fotó:Denver Post via Getty Images)

Neked is van bringád? Kövesd a Kerékagyat a Facebookon!