Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

A szimbolikus erejű sütemény két alaptípusát, a széles körben közkedvelt és elfogadott, szilveszterig mindenképpen elfogyó dióst, és a gyakran szélsőséges érzelmi megnyilvánulásokat kiváltó, a családi ünnepségek legális drogjaként funkcionáló, elfeledett negyedrudak formájában akár vízkeresztig is kitartó mákost teszteltük. (A két sütemény eltérő népszerűségének hátterében vizsgálatunk alapján elsősorban a gyorsan romló, így gyakran keserű mák kiváltotta félelem, és a "mákos fog" okozta kínos pillanatok emléke áll. )

Szupermarket-bejgli (Tesco)

Az állományjavítók diadala a józan ész felett. Az élmény kóstolásig tökéletes: fotogén, puha (gyanús, később igazunk lesz), a világ összes többi bejglijével ellentétben nem szétesős (gyanús, k. i. l.), metszete gyönyörű, 50-50 százalék kitöltésű csigavonalat mutat (gyanús, k. i. l.).
A mazsolatartalmat a bejgli tetején akkurátusan elhelyezett három mazsolaszem nemcsak jelzi, sajnos jelenti is. Az alkotóelemek között számos ritkaságra lelünk. Az albumin, a feltárt liszt, a tojáslé (aka. hámozott tojás), a bőséges E-tartalom (481,300,281) komoly featúrák ugyan, de talán túl sok a jóból: így mindössze 7.5 százaléknyi dió fért a bejglibe és bár a műanyagok kiválóan összetartják a tekercset, sajna habszivacsszerű állagot, nagyon gyatra tészta/töltelék arányt és roppant elszomorító ízvilágot eredményeznek.

Hasonló érzelmeket vált ki a tesztelőkből a szupermarket bejgli mákos változata. Az avatott szakértőként közreműködő Zutyu az első falat után a tészta és töltelék arányára utalva azonnal a kispénztárcájú bejglikedvelőkre asszociál, a magát fanatikus mákosbejgli-rajongónak mondó Valesz pedig már a látványt is döbbenetesnek nevezve tésztakvótákat és szemérmetlenül áthágott szigorításokat emleget. (Ajánlott ellenméreg: gluténmentes bejgli

Hírescukrászda-bejgli (Daubner)

A híres cukrászdák a süteményipar nagymamái lehetnének, ha sikerülne végre normalizálniuk a bejglijeik méretét. A kabosgyulaszerű bejgli csomagolása már-már elitistának nevezheto: papírtálcát kapunk a zsugorfólia alá. Furcsa módon a bejgli bőre halovány, mintázata egyáltalán nem tetszetős. A tekercs élvezeti értéke azonban magas. A töltelék a szükséges kicsivel több és édesebb, mint a szabvány, megmenti azonban a kevés kesernyés diós mellekízt (ami abból a barna hártyaszeruségbol jön, tudják) adagoló méretes diódarabkák. Geilnek nem mondható, de evés közben azért eszünkbe jut a szó. A bejgli rendes bejglihez méltóan töredezik, de azért valahogy mégis lehet szeletelni, meg nem disznómódra, morzsaözönben enni. Pont annyira száraz, hogy eszünkbe jusson, milyen rossz amikor fuldokolva keresi az ember a poharat, és milyen jó, hogy most nem ez van. Loid szerint "szar", ő a szupermarket-bejglire esküszik, őrület.

Kevésbé egyértelmű rajongást vált ki a tesztelőkből a sütemény mákos változata. A saját bevallása szerint minden évben bejglit sütő Zutyu az elismerés hangján szól és jó értelemben vett polgári hagyományokat emlegetve még az aggasztóan száraz tésztával is( a vásárlás időpontja december 16-a!) elégedett, később azonban beismeri, idén ez volt az első bejgli, amit kóstolt, a származási hely ismerete pedig vélhetően befolyásolta a termék élvezeti értékét.

Razzia egy testidegen fűszer (talán fahéj?) jelenlétére hívja fel a figyelmet, de alapjában véve elégedett, a "mákemancipátor" Valesz azonban legyűrve minden elfogultságát a száraz, erősebb nyomásra szétporladó tészta és gyenge fűszerezésű töltelék hatására a diós bejglit hozza ki győztesnek a híres cukrászda házibajnokságban. (A gyártó jól csengő nevén túl a termék mellett szól a szokatlanul alacsony, 600 forintos ár. )

Kiscukrászda-bejgli

Tippek és trükkök - a bejglirepedés A bejglik népbetegsége a kirepedés. Ha a Repedésmentes Bejgli elkészítése a célunk, akkor a.) adjuk fel, próbáljuk inkább a dominófeltornyozás rekordját megdönteni b.) próbájuk elkerülni a következo hibákat: - a töltelék túl folyós - a töltelék túl meleg - a töltelék túl sok - a tészta túl kemény - a sütő túl forró - a sütő nem elég forró - a tészta nem kelt meg rendesen - a tészta túlkelt

Az EU eloírásai szerint készült, ISO9001-es unalombejgli (250mm x 45mm x 65mm, 530g). A kézi zsugorfólia-csomagolástól kicsit nehéz megszabadulni, de legalább a morzsálódási faktor is mérhetové válik közben: a bolti bejgliknél átlagosnak számító 0.7-es értéket kapjuk, azaz csöppet szétesős, de nem vészes. A bejgli felületén rejtélyes kráterek sorakoznak, gyártástechnológiai okokra vagy mazsolalopásra tippelünk. Alapszíne, erezete a tökéletes lakkozott zsiráfnyakmintázat.

Az íze teljesen jellegtelen, de végül is bejgliíz. Elég száraz szegényem, nem számítottunk másra. Tészta/töltelék arányban szintén szigorúan átlagos, mazsola nincs, vannak viszont jó pontnak számító kis diódarabok. A mákosnál már a szeletelésnél gondok vannak, a bejgli ugyanis darabokra esik szét a tészta kemény, a töltelék hatására pedig többen azon kezdenek el morfondírozni, vajon milyen lesz az élet, "amikor majd gyógyszertárban árulják a mákot". Tisztességesen elkészített bejgli, de megvenni azért nem érdemes. Ráadásul még drága is (968 Ft).

Kistermelői bejgli a Lehel piacról

Ezt a külsőre igen tetszetős bejglit a Lehel téri csillaghajó fedélzetén vásároltuk egy vukitól. Csupán egy felet vettünk, csak az íze kedvéért, így sajnos bejglink címkéje is kettévágódott, annyi adatot mégis sikerült rögzítenünk, hogy egy Takácsné nevű kisiparos gyártja a Hajógyári szigeten. (Szinte látjuk, ahogy a szárazdokkban olajos testű munkások hegesztik a friss, ropogós bejgliket, mák tapad a rozsdás vastraverzeken, és a tészta illata a daruk magasáig száll.)

A tárgysütemény színe gyönyörű, barnásan csillogó, a mázat valahogy nagyon eltalálta az óbudai kisiparos. Repedés nincs, apró gőzkieresztő lyukak felül - lám, a hajógyárban ismerik a fizika törvényeit. A klasszikus killerbejgliteszten rögtön elbukna (vagyis átmenne, ha úgy nézzük): ezzel bizony nem lehetne szöget falba verni. A tészta puha, friss.

A készítő kétségtelenül a rétesiskolát követte: aligtészta, rengeteg töltelék. A töltelék színe és állaga is igen sokat ígérő: aszfaltszerűen csillogó és tömör, bár volt, aki zöldes árnyalatokat is észlelt benne.

Vágjunk a középrészből egy szeletet! Morzsálódás minimális, bejglink belső állaga is nagyszerű. Minthogy a töltelék igen nagy mennyiségű, rögtön betölti a szájat a mák agresszív, éles, enyhén kesernyés íze. Az alapanyag avasságára utaló mellékízt nem tapasztaltunk. Nagy jó pont. A töltelékben túlteng valami azonosítatlan dúsítóanyag, valaki a kelleténél nagyobb mennyiségű narancshéjreszeléket is gyanított. Ahogyan haladtunk a bejgli vége felé, de már a végtől 8-10 centiméternyire is érezhetően erősödött a nyers élesztő és liszt íze. Bizony, a rétesiskola hátulüt! A középen még vékony tészta ugyan jól átsült, de a vége felé, a vastagabb rész tök nyers maradt. Az utolsó öt centi gyakorlatilag ehetetlen.

Összbenyomás: ahhoz képest, hogy hajógyár és hogy kisipar (plusz a vuki), tisztességes produkció. A vége rontja közepes alá.

Életem elso bejglije-bejgli (Timi munkája)

Az igazi féltéglaszerű gyomornyomorító csodatünemény! Szó nincs itt már tekercsről, töltelék/tészta arányról, szeletekről. Egy bejgliversenyen fajtaidegenként kizárnák, de a zsűri titokban rájárna. A wonderbejgli tésztás-diós puha állomány, szépen mintázott, gyönyörű, omlós, pej tésztaborítással. A diós változatot szeletelni nem nagyon lehet, jó vastag rönköket vág le az ember, és tömi amíg fér, a mákos azonban masszív borítása folytán családi összejövetelek extrémebb szituációiban akár fél kézzel is szeletelhető. Tölteléke kíváló, érezni, hogy a szakács apait-anyait beleadott, a mazsola hiányát pedig csak a lámpaláznak tudjuk be.