Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Vagy négy éve jelent meg a kirakatokban az ízlésterror e mérhetetlen formátumú harcosa, a felfegyverzett rókakoma, a totális ajándék. Szombathelyen került először vitrinbe: valami bajor gúnya volt rajta. Távcsővel kémlelt bele a nagy büdös urbánus világba, peckesen tartotta duplacsövű vadászfegyverét, úgy nézte a sok tátott szájú vasi embert.

Ez elment vadászni...

Rögtön tudni lehetett: a sógorok giccsiparának utánozhatatlan ajándéka ez a kertitörpe-klón. Elhozták nekünk testvérük, a bajor vadász perverz romantikáját, hadd lássuk, mi fán terem ember és természet romlatlan harmóniája. De mindegy ez most: karácsony van, ne mikroszkópozzuk sokat a civilizáció mocskát. Minden átlényegül, tudjuk, a szeretet leple alatt. Megbocsátani kell, legalább jagermeisteres tarisznyát nem akasztottak a csökött róka-vállra. Merthogy izé, lehetett volna rajta tarisznya: két lábon állt, elülső mancsaiban figyelt a fegyver.

És most újra. A vadászat ravasz áldozata fegyverrel, távcsővel, zöld gatyában kémlel ki a kirakatból, torzó női műlábak bizarr rejteke mögül, fémkupolaég alól. Vizuális anarchia amúgy, de lapozzunk, mert vadászni indul a bajor róka. Komolyan, akció van. A karácsonyi vásárlókra koncentrál az elvarázsolt vadász. Lesi őket, csőre töltött fegyverének célkeresztje pásztázza a pláza népét.

Igen, harsona, tatatatam, harmincezer huf. Pont. Ennyit fizet az a kövér mókus, akit szíven lőtt a róka. Remeg Lali tokája, ahogy közelről belebámul a róka-távcsőbe. Száll a sóhaj: az asszony, uhbah, mit fog hozzá szólni?

Mit szólt volna. Mosolyogott széleset, mintha örülne. Mint tavaly. Kuncogott a ravasz vadászon aztán. "Ó Lali, de aranyos. Hol lőtted ezt a cuki rókát, drágám? Ide tesszük, így ni, a karácsonyfa mellett a helye."

Ó Lali, blú, ez vérvalóság, nem karácsonyi mese. Vigyázzon aki nem elég bátor, a bajor vadásszal, meg általában a karácsonnyal, nehogy Lali legyen.