Saron veszített a karikatúra-ügyben
További Külföld cikkek
- A német kancellárral találkozott Dobrev Klára
- Együttműködve küzd a klímaváltozás ellen, és védi az amazonasi esőerdőt Japán és Brazília
- Izrael a túszok élete árán is folytatja a háborút
- Az uniós ügyek államtitkára szerint Magyarország felkészülten áll a soros elnökség előtt
- Kína úgy gyártja az atombombákat, mintha nem lenne holnap
A gyereket csókoló politikus
A jobboldali izraeli kormánnyal szemben általában sem sok rokonszenvet mutató vezető liberális brit napilap még a tavalyi év elején olyan rajzot közölt, amelyen Ariel Saron miniszterelnök éppen egy halott kisgyermeket marcangol; a háttérben izraeli harckocsik, helikopterek és felperzselt házak. A Saron szájába adott szöveg szerint a kormányfő azt kérdezi: Mi van, nem láttak még gyerekeket csókoló politikust? A Dave Brown karikatúráját a spanyol Francisco Goya Szaturnusz felfalja a gyermekeit című képe inspirálta.
A vérvádat elevenít fel
Izrael londoni nagykövetsége "gusztustalannak és elborzasztónak" minősítette a rajzot, amelynek antiszemita jelleget tulajdonított. Saron maga is azzal az érvvel fordult a tekintélyes brit Sajtópanaszügyi Bizottsághoz, hogy a karikatúra a vérvádat eleveníti fel, vagyis azt az évszázados antiszemita alaptételt, hogy a zsidók keresztény gyerekek vérét veszik rituális célokra.
A rajzoló keserű szájíze
Hosszas mérlegelés után azonban a brit panaszbizottság elvetette Saron keresetét, elfogadva a szerző magyarázatát, miszerint a rajz az izraeli hadsereg egy gázai támadását volt hivatva keserű szatírával kipellengérezni, arra utalva, hogy míg máshol a politikusok gyermekekkel kedveskednek szavazatnyereség reményében, Saron ugyanebből a célból a hadsereget küldte a palesztinok ellen. A rajz megjelenése után három nappal tartották Izraelben az általános választásokat.
A kritika a fontos
A bizottság végzése szerint jóllehet "mindenki előtt ismert, hogy az izraeli miniszterelnök zsidó", nincs ok feltételezni, hogy a kép célja Saron származásának vagy vallásának kifigurázása lett volna, egyébként is "méltánytalan lenne azt elvárni, hogy a szerkesztők egy-egy sajtóanyag megjelentetése előtt annak minden lehetséges tolmácsolására tekintettel legyenek".
Ugyanezzel az érvvel üdvözölte a döntést a The Independent főszerkesztője, aki a szerdai lapszámban azt írta: alapvető fontosságú az egyes politikusokkal szembeni kritikai sajtóvélemények szabad megjelentethetősége anélkül, hogy emiatt a lapot rasszizmussal vádolják.