Bertalan
11 °C
27 °C

Bedarálták a Tamil Tigriseket

2009.03.02. 18:09 Módosítva: 2009-03-02 21:30:49
A Srí Lanka-i kormányerők bekerítették a tamil tigrisekként ismert lázadókat, így a háború huszonöt év után hamarosan véget érhet az országban. Az országot megosztó konfliktus rendezéséhez azonban a szingaléz többséget képviselő kormánynak mihamarabb rendeznie kell a sziget északi részén élő tamil kisebbség helyzetét. Nemzetközi szervezetek közben kifogásolták, hogy a kormány sokszor már a gerillaszervezetre emlékeztető módszerekkel harcolta ki a győzelmet, miközben figyelmen kívül hagyta a civil lakosságot.

Huszonöt év után hamarosan véget érhet a sokáig a világ megnyerhetetlen háborúi közé sorolt Srí Lanka-i konfliktus a kormányerők és a tamil tigrisek között. Összesen 70 ezren vesztették életüket, és több százezren hagyták el otthonukat a háborúban, ami az ország gazdaságát is komolyan visszavetette.

A kormány a múlt héten megkezdte az utolsó tamil lázadók kezén maradt város ostromát is az Indiától 31 kilométerre található sziget északi részén. A település eleste után a tigrisek sorsa megpecsételődik, mert egy behatárolt kis területre szorulnak vissza, amelyet minden oldalról körbevett a hadsereg.

Az is előfordulhat, hogy a harcok napokon belül véget érnek, azonban jelenleg egy hosszabb patthelyzetet sem lehet kizárni. A legrosszabb esetben akár még a történelem egyik legveszélyesebb túszdrámája is kialakulhat, mivel nemzetközi segélyszervezetek szerint 200 ezer tamil civil is az érintett területen ragadt. A sarokba szorított tigrisek pedig bármire képesek lehetnek, hiszen korábban is feláldozták már a tamil lakosságot céljaik érdekében. Ezért az ENSZ és a nemzetközi szervezetek - egyelőre sikertelenül - már most a civilek kimenekítéséről próbálnak tárgyalni, írja a Reuters.

Az biztos, hogy előbb vagy utóbb, de a kormány a hagyományos értelemben vett háborút megnyeri. Az országot megosztó konfliktus ugyanakkor ezzel még nem ér véget. Külföldi elemzők figyelmeztettek, hogy hadseregük veresége ellenére a tamil tigrisek vagy a helyükbe lépő más szervezetek öngyilkos merényletei egészen addig folytatódhatnak, amíg a szingaléz kormány nem rendezi megnyugtatóan a tamil kisebbség helyzetét. Ennek megfelelően Mahinda Radzsapaksza elnök ígéretet tett, hogy a harcok végeztével megoldást találnak a problémákra.

A gyarmati idők hagyatéka

Az ázsiai szigetre etnikai, nyelvi és vallási sokszínűség jellemző, ami hozzájárult a mostani konfliktus kialakulásához. A 21 milliós lakosság majdnem háromnegyede buddhista vallású szingaléz, míg a 12 százalékot kitevő és északon élő tamilok főként hinduk. Rajtuk kívül muzulmánok, és római katolikusok is vannak az országban. A két nagy népesség ellenérzéseit növeli, hogy a szingalézek és a tamilok egyaránt a sziget őslakosainak vallják magukat.

A BBC elemzője szerint ugyanakkor a véres konfliktus valódi forrása arra az időszakra tehető, amikor Srí Lanka Ceylon néven még a brit gyarmatbirodalom része volt. A XIX. századtól kezdve a britek ösztönzésére a szingalézek és a tamilok nagyjából egyenlő mértékben képviseltették magukat a hatalomban, a közszférában dolgozók többsége pedig tamil volt. A tamilok felülreprezentáltsága országos arányukhoz képest akkoriban nem okozott nyíltan feszültségeket, és az 1948-as függetlenedés után is még egy mérsékelt politikai erők jellemezte békés időszak következett.

Az egyre inkább teret nyerő szingaléz szélsőségesek azonban kivételezésnek tartották a gyarmati időket, és részben ezért a kormányok a tamil kisebbség kárára számos szingalézeknek kedvező intézkedést hoztak. A szingaléz kormányzat az angol helyett csak a szingalézt tette meg az ország hivatalos nyelvévé, a sziget nevét pedig a szingaléz eredetű Srí Lankára változtatta. A későbbi intézkedések következtében egyre több szingaléz jutott be a felsőoktatási intézményekbe és kapott állást a közszférában, ami együtt járt a korábban felülreprezentált tamilok részleges kiszorulásával. Rengeteg tamil fiatal maradt az utcákon, akik közül egyre többen fegyveres szervezeteket hoztak létre. A 70-es évek elején vetették fel először a tamil politikai erők egy független tamil állam ötletét, azonban a szingalézek nem egyeztek bele az elszakadásba.

A tigrisek erőre kapnak

Teljes nevükön a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei (LTTE), sokáig a független tamil államért, az Eelamért harcoló tamil tigrisek voltak a világban található különböző fegyverrel is lázadó etnikai csoportok közül a legerősebbek. Nincs más gerillaszervezet a világon, amelyiknek fénykorában saját hadiflottája és légiereje is volt, emellett még katonai titkosszolgálatot is működtetett. A Velupillai Prabhakaran által 1972-ben létrehozott tigriseket a The Washington Post szerint az FBI egy időben a világ legkegyetlenebb és leghatékonyabb terrorszervezetének tartotta. Tagjai kínzásért, emberrablásért és öngyilkos merényletekért felelősek. Előszeretettel használták fel élő pajzsként a tamil civileket, és legalább hatezer gyereket soroztak be erőszakkal maguk közé.

Megalakulásukat követően elsősorban a nézeteiket elvető mérsékeltebb tamil politikusok és a többi szélsőséges tamil csoport ellen harcoltak. A szingalézek ellen 1983-ban követték el első komolyabb támadásukat, amikor megöltek egy katonai őrjáratot. Ezt az eseményt tekintik a háború hivatalos kezdetének. A támadást követően a fővárosban, Colombóban és több helyen feldühödött szingalézek támadtak tamilokra, és a Fekete Július alatt a szingaléz kormány erőfeszítései ellenére több ezer tamilt megöltek. Erre válaszul viszont a korábbinál is több tamil fiatal lépett be szélsőséges szervezetekbe, amelyek többségét végül az LTTE magába olvasztotta vagy felszámolta. A következő két évtizedben a számos rövidebb tűzszünet mellett állandósultak a lázadók támadásai, amelyekre a hadsereg is mindig keményen válaszolt.

A tigrisek erejét jelzi, hogy még 2000-ben is sikerült csapdába ejteniük a teljesen hitét vesztett Srí Lanka-i hadsereget az ország északi részén található Jaffna-félszigeten. 2001-ben nemzetközi nyomásra hivatalosan tűzszünetet kötöttek a felek, a következő évek pedig már nem alakultak a lázadóknak kedvezően. Hanyatlásuk azt követően gyorsult fel, hogy 2003-ban az ország keleti részét felügyelő parancsnokuk, Karuna ezredes és emberei szembefordultak a tigrisek északi központi vezetésével, írja a The Financial Times.

Elszánták magukat

A tigrisek belső harca után két évvel a szingaléz lakosság erősödő nacionalizmusára építve került hatalomra először miniszterelnökként, majd államfőként a lázadó szervezet sorsát végül megpecsételő Mahinda Radzsapaksza, aki a tigrisek megállítását ígérte.

2006 és 2008 között a kormány és a tigrisek egymást vádolták a tűzszünet megszegésével, miközben mindkét oldal kisebb támadásokat indított a másik ellen. Az igazi fordulatot 2008 eleje jelentette, amikor a kormány formálisan is felmondta a 2001-es szerződést, és átfogó offenzívát indított a tigrisek ellen. Az év folyamán sorra foglalták el a fontosabb tamil városokat, és az év végére már csak a sziget északi csúcsa maradt a tigrisek fennhatósága alatt. 2009. januárjában aztán a lázadók fővárosa, Kilinocsi is a kormány kezére került.

Minden fronton támadtak

A valaha még elképzelhetetlennek tűnő sikerhez a BBC elemzője szerint számos tényezőre szükség volt. Először is, az új Srí Lanka-i vezetés a korábbiakhoz képest jelentősen többet költött katonai kiadásokra, amik az elmúlt években már a költségvetés egyötödét tették ki. 2006-tól kezdve két év alatt másfélszeresére növelték a hadsereg létszámát, majd 2008. szeptemberében végleg elvágták az India és Srí Lanka közötti tengeren a tigrisek utánpótlását, flottájukat pedig megsemmisítették.

A hadsereg fejlesztésével párhuzamosan külföldön elvágták a tigrisek forrásait, és az Egyesült Államoktól Norvégiáig a lehető legtöbb országban befagyasztották az egyértelműen őket segítő szervezetek bankszámláit. Azzal is gyengítették a lázadókat, hogy a kormány több vezetőjüket különböző pozíciók meglebegtetésével próbálta távol tartani a harctérről.

Ezzel párhuzamosan teljesen a maguk oldalára állították a közvéleményt, és a több évtizede húzódó konfliktusba belefáradt szingalézek támogatásával a háta mögött az elnök úgy érezhette, hogy teljesen szabad kezet kapott a tigrisek felszámolásához.

Túl messzire mentek

A Srí Lanka-i kormány nemzetközi szervezetek szerint túl messzire ment, és sokszor már a gerillaszervezetre jellemző módszereket alkalmazott, például bárkit árulónak kiáltottak ki, aki megkérdőjelezte a katonai offenzíva mértékét..

A Human Rights Watch nemzetközi emberi jogi szervezet 45 oldalas jelentésében komolyan kifogásolta, hogy a kormány egyenként regisztrálta és az erre a célra felállított táborokban elkülönítette a tamil menekülteket. Segélymunkások szerint a kormány állításaival ellentétben nem a civilek között megbúvó tigrisek kiszűrése a cél, hanem a menekültek tanúsíthatnák a kormányerők visszaéléseit. Az amerikai külügyminisztérium is úgy véli, hogy a tigrisek mellett a kormány is több száz fegyvertelen tamil fiatal eltűntetéséért lehet felelős.

A külföldi kritikusok gyanúját erősíti, hogy a hatóságok kitiltották a külföldi újságírókat és megfigyelőket a harctér és a táborok közeléből, a Srí Lanka-i újságírók cikkeit pedig cenzúrázzák. A párizsi székhelyű Riporterek Határok Nélkül (RSF) értékelésében ezért az ország már a 163. helyre csúszott vissza a sajtószabadság szempontjából a világban.