Bence
10 °C
25 °C

Szakadhat a szlovákiai magyar párt

2009.04.22. 15:00 Módosítva: 2009-04-22 21:24:25
A szlovákiai magyar párt belső konfliktusa valószínűleg nem oldható már fel a pozíciók újraosztásával. Egy új párt megalapítása viszont biztos, hogy gyengítené a felvidéki magyarság politikai érdekképviseletét. A helyzetből leginkább a magyarellenes pozsonyi kormányerők profitálhatnak.

Miután ma másokkal együtt Bugár Béla, a párt volt elnöke is kilépett a Magyar Koalíció Pártja (MKP) parlamenti frakciójából, jelentősen megnőtt a valószínűsége, hogy kétpólusúvá váljon a szlovákiai magyarság politikai képviselete. Erről egyelőre csak a politikai elemzők és csak elvi lehetőségként beszélnek, de a fejlemények határozottan ebbe az irányba mutatnak.

Sólyom László 2008-ban Csáky Pállal
Sólyom László 2008-ban Csáky Pállal

Pár napja Simon Zsolt volt agrárminiszter ült ki a frakcióból, és a hétvégi lévai pártkonferencián többen a pártból is távoztak. Bugárék egyelőre lebegtetik a döntésüket, mondván, ha május közepéig változik a Csáky Pál-féle pártvezetés stílusa, esetleg visszatérnek az MKP képviselőcsoportjába. Ez azonban nem látszik túl valószínűnek.

A némileg zsarolásszerű lépés elvileg valóban irányulhatna a párton belüli változások kicsikarására. Az MKP belső konfliktusai azonban régiek és igen mélyek, és roppant kicsi az esély, hogy pont most alakulna ki egy belső megegyezés.

A párt 1994-ben jött létre három nemzetiségi párt (Együttélés Politikai Mozgalom, Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, Magyar Polgári Párt) koalíciójaként. Az MKP-t 1998-tól 2007-ig a kereszténydemokrata Bugár vezette. Ő volt a kisebbségi párt 1998-tól 2006-ig tartó kormányzati szerepvállalásának fő propagátora is.

Miután az addig kormányzó jobbközép koalíció elveszítette a 2006-os parlamenti választást, a párt vezetése is lecserélődött. Az új elnök a Bugár belső ellenzékéhez tartozó Csáky Pál lett, akinek vezetésével a párt lassan balra, a jelenlegi vezető kormánypárt, a Smer irányába kezdett tolódni.

Az MKP két informális frakciója közötti konfliktus ugyanakkor nem politikai viták, hanem nyílt gazdasági és hatalmi harc formájában, egymás lejáratásával és kölcsönös korrupciós vádak hangoztatásával tört a felszínre. A legélesebb ütközetet az okozta, hogy az Európai Unió működését újraszabályozó Lisszaboni Szerződés ratifikálását a szlovákiai ellenzéki pártok az antidemokratikus médiatörvény visszavonásához kötötték. A Csáky vezette MKP azonban váratlanul kihátrált a közös ellenzéki álláspont mögül, és egy részleteiben mindmáig tisztázatlan, de korrupciógyanús alku keretében megszavazta a ratifikációt. Felmerült, hogy Csáky egy saját könyvét kiadó cégnek kért pénzt a szavazatokért, de arról is beszéltek szlovák politikusok, hogy a miniszterelnök a magyaroknak kedvezőbb oktatási törvényt ígért a voksokért cserébe. Az eset után az MKP korábbi koalíciós partnerei hónapokra megszüntettek minden kapcsolatot a magyar párttal, majd az elnökválasztásra ismét kibékültek a jobbközép erők.

Bugár két éve még gratulált Csáky Pál győzelméhez
Bugár két éve még gratulált Csáky Pál győzelméhez

Csáky ezzel szemben Bugár körét vádolta meg azzal, hogy egy befolyásos és gazdag üzletember, Világi Oszkár strómanjaiként, az Új Szó című napilapot felhasználva próbálják átvenni a hatalmat a pártban.

Miközben a pártelit figyelmét a belső harc kötötte le, az új kormányzati ciklusban folyamatosan defenzívába szorult a magyar kisebbség érdekvédelme. Korábban a kisebbségi nyelvhasználat kiterjesztése és a révkomáromi egyetem megalapítása révén jelentősen javultak a felvidéki magyarság pozíciói.

Az új kormány – elsősorban a koalíció magyarellenes tagjának, a Szlovák Nemzeti Pártnak tett engedményként – a települések megjelölése és a tankönyvek nyelvhasználata terén elkezdte megnyírbálni a korábbi, főleg kulturális eredményeket. Ennél is nagyobb baj, hogy a magyarellenesség a 90-es évek után ismét szervező erőként, hangsúlyos igazodási pontként jelent meg a szlovák belpolitikában.

Öllös László, a somorjai (Samorín) Fórum Kisebbségkutató Intézet elnöke az Indexnek megkeresésére arra tippelt, hogy Bugárék lépése hátterében az állhat, hogy új pártot kívánnak létrehozni, miután többször nem sikerült visszaszerezniük a párt irányítását, és ez a jövőben sem tűnik valószínűnek. Ha így van, célszerű, ha nem egyből kilépéssel kezdik a nyílt konfrontációt, hanem megpróbálják a jószándékukat demonstrálni, miszerint előbb a párt irányvonalán szeretnének változtatni.

Ebben az esetben a lépés leginkább Bugárék politikai kommunikációs manővereként értelmezhető. Az is sokatmondó, hogy a frakciót elhagyók nem a párt politikájával, hanem Csáky stílusával indokolták a lépésüket. Öllös László megerősítette, hogy a pártban folyamatosan éleződtek az ellentétek, és egy ideje már hallhatók olyan hangok, amelyek szerint szóba jöhet egy új párt magalapítása.

Mint mondta, a két csoportosulás politikai nézetkülönbségei nincsenek világosan megfogalmazva, és eltérő programok sem ütköznek. "A nézetkülönbségeket mozaikokból lehet összerakni: néha csak azért mondanak mást, hogy egymástól eltérjenek, miközben a nézeteik cseppet sem konzisztensek."

A helyzetet jelentősen megnehezíti, hogy Öllös szerint a szlovákiai magyar kisebbséget a kormány folyamatos nyomás alatt tartja. Ha két párt rivalizálásaként beindul a magyar-magyar politikai küzdelem is, az sok magyar nemzetiségű választót fog még jobban elkedvetleníteni. Az új helyzet lehetséges kimeneteleként ugyanis a következő választáson valamelyik magyar párt talán átviheti az ötszázalékos küszöböt, de a jelenlegi 20-nál sokkal kevesebb képviselőt juttathat be a 150 tagú Szlovák Nemzetgyűlésbe. rosszabb esetben parlamenti képviselet nélkül is maradhatnak a magyarok.

A szlovákiai magyarság hagyományosan erős politikai pozícióinak gyengítése elsősorban egyes szlovák politikai erőknek állhat érdekében. Így az is lehetséges, hogy a puszta hatalmi harcon túlmenően az MKP-n belüli fejlemények felgyorsulása mögött is részben pozsonyi kormányköröket kell sejteni.