Izland az Európai Unióba menekül
További Külföld cikkek
- Stabilizálódott Robert Fico állapota, már kommunikál
- Donald Trump lehetséges alelnökjelöltje szinte az egekig magasztalta Orbán Viktort
- Komoly kínai beruházásokat torpedózhat meg az új uniós szigorítás
- Késes támadás történt egy általános iskolában Kínában
- Megölték a gázai hírszerző szolgálat parancsnokát
Győzhet-e egy kisebbségben kormányzó párt az országos választáson? Győzhet, méghozzá nem is akárhogyan: a közel három héttel ezelőtti választáson a Szociáldemokrata Szövetség kettővel több mandátumot szerzett a 63 tagú izlandi parlamentben, mint két évvel korábban. Legnagyobb ellenlábasa, az 1945 óta folyamatosan a legnagyobb frakciót adó Függetlenségi Párt kilenc mandátumot vesztett, és kis híján még a Baloldali Zöld Szövetség is megverte.
A helyzet azonban gyökeresen más volt, mint Magyarországon. A gazdasági válsággal megbirkózni képtelen Függetlenség párti jobbközép Geir Haarde már 2009. január végén benyújtotta lemondását, hogy átadja helyét a szociáldemokrata Johanna Sigurdardottirnak, aki a Baloldali Zöld Szövetséggel közösen kormányozva vezette el az országot a tavaszi előrehozott választásokig.
Izlandi pártok
Függetlenségi Párt: 2007-es választáson 36,6 % / 2009-es választáson 23,7 %Szociáldemokrata Szövetség 26,8 % / 29,8 %
Baloldali Zöld Szövetség 14,3 % /21,7 %
Haladó Párt 11,7 % / 14,8 %
Liberális Párt 7,3 % / 2,2 %
Polgári Mozgalom - / 7,2 %
A választásokon érvényesült a papírforma: a Szociáldemokrata Szövetség és a Baloldali Zöld Szövetség folytatja a koalíciós kormányzást.
Hiába van hattal több parlamenti mandátuma a szociáldemokratáknak, a baloldali zöldek öt minisztert adnak, a szociáldemokraták négyet és a miniszterelnököt, és tagja maradt a kabinetnek két független politikus is, a gazdasági és az igazságügyi miniszter.
A két pártelnök, Johanna Sigurdardottir és Steingrímur Sigfússon – mellesleg az új-régi kormány miniszterelnöke és pénzügyminisztere – együtt mutatták be a héten a válság sújtotta ország kormányprogramját. 2013-ra vissza akarják állítani az államháztartás egyensúlyát, munkahelyeket akarnak teremteni, fejleszteni az innovációt, hogy Izland 2020-ra visszakerüljön a világ legdinamikusabb és versenyképesebb országai közé.
A két párt egyetértett abban, hogy nem ért egyet az EU-csatlakozásban: a szociáldemokraták feltétlen hívei az EU-nak, a baloldali zöldek viszont nem támogatják a csatlakozást. A fenti megfogalmazás jellemző az izlandi belpolitika hangnemére - a véleménykülönbséget sem akarják vitáként beállítani.
Abban viszont tényleg egyetértenek, hogy népszavazáson döntsön az ország már a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről is. A felmérések szerint Sigurdardottirnak van kevesebb vesztenivalója: a Gallup szerint az emberek 61,2 százaléka támogatja a csatlakozást, és csak 29,6 százalék utasítja el egyértelműen.
Az izlandiak véleményét a gazdasági válság változtatta meg. A bankszektor őszi összeomlása után tilos volt külföldi pénzt felvenni, váltani Izlandon, euróhoz sem lehetett jutni, a nemzeti valuta pedig szétesett, külföldön se váltottak, így lényegében hetekig nem lehetett külföldre utazni. A válság kirobbanása után egyébként voltak olyan hangok is, hogy – Montenegróhoz és Koszovóhoz hasonlóan – Izlandnak csak az eurót kellene bevezetni.
Korábban elsősorban a halászati szektor védelme miatt nem támogatták az EU-tagságot; jellemző, hogy a halászati övezet folyamatos kiterjesztése miatt az 50-es évek végétől a 70-es évekig Nagy-Britanniával is többször összetűztek a tengeren.
A két koalíciós pártelnök megerősítette a Nemzetközi Valutaalap programja iránti elkötelezettségét, de hosszú távú célokat is megfogalmazott. Sokat remélnek a munkavállalást megkönnyítő intézkedésektől vagy a halászati törvény felülvizsgálatától, de van olyan is, aminek a jelentősége jelképes: a ciklus végére a jelenlegi tizenkét minisztérium helyett csak kilenc lesz.