David Cameron újraírná a brit politikai berendezkedést
A konzervatív párt vezére egyebek mellett azt javasolja, hogy ne a miniszterelnök, hanem a parlament döntsön a választások időpontjáról. A britek a botrányok miatt kiábrándultak a politikusaikból, az ellenzéki vezető ezt jó érzékkel igyekszik a maga javára fordítani.
A brit pártvezető a keddi Guardian-ben fejtette ki mélyreható politikai reformelképzeléseit. A szigetországban a reformok szükségességére elsősorban a képviselői költségtérítések körül kialakult vita világított rá.
A változtatás a miniszterelnök hatalmának rovására bővítené a parlament ellenőrzési jogkörét, hogy visszanyerje a politikából kiábrándult brit választók bizalmát. Cameron a múlt héten több olyan konzervatív képviselő parlamenti pályafutásának is véget vetett, akik olyan költségeket is visszatéríttettek magukna, amellyel kiváltották a közvélemény felháborodását.
A változásról Cameron a következőket írta: "a hatalmi jogkörök elsöprő, radikális újraosztására van szükség." Szerinte ennek útja a decentralizáció, az átláthatóság és a felelősségre vonhatóság. "Hatalmat kell elvonni a politikai elittől, hogy odaadhassuk az utca emberének."
Ha nyernek, a következőp választás után felálló parlament új konzervatív többsége bevezetné a fix időtartamra szóló parlamenti mandátumot (most a miniszterelnök dönt a választás időzítéséről). Bizottsági szinten a képviselők szabadon dönthetnének a törvényjavaslatokról, és a szavazások időrendjéről is ők határozhatnának. Az alsóházban maguk a képviselők választhatnák meg a fontosabb bizottságok elnökeit és tagjait.
Csökkenne a miniszterelnök joga, hogy az uralkodó nevében egyszemélyi döntéseket hozzon. Ezt a folyamatot már Gordon Brown munkáspárti miniszterelnök megkezdte, de Cameron jóval tovább menne nála.
A törvényhozás folyamata nagyobb nyilvános kontroll mellett zajlana, a törvényjavaslatok alakulásáról azonnal bárki értesülhetne, például a youTube-on. Nyilvánossá tennék továbbá a 150 ezer fontnál többet kereső köztisztviselők költségtérítését.
Cameron komoly népszerűséget szerzett azzal, ahogy a közvélemény indulatait meglovagolva határozottan lépett fel saját, a nagyvonalú költségtérítési rendszer kiskapui körül sündörgő képviselőivel szemben. A konzervatív politikus szerint a költségtérítési anomáliák a brit politikai rendszer súlyos betegségének a tünetei.
