Pandora, Gabriella
6 °C
15 °C

Ötven év után bukhat a japán kormánypárt

2009.08.30. 09:56
A felmérések szerint vasárnap súlyos vereséget szenvedhet a parlamenti választásokon a japán kormánypárt, ami egy tíz hónapos időszakot kivéve 1955 óta folyamatosan az ország élén állt. A győzelemre esélyes legnagyobb ellenzéki pártnak a japán-amerikai viszony már bejelentett felülvizsgálata mellett a világ második legnagyobb gazdaságát hosszútávon veszélyeztető elöregedő társadalom problémájára is megoldást kell találnia.

Több mint ötven év kormányzás után a japán Liberális Demokrata Párt vasárnap az előrehozott parlamenti választásokon hosszabb időre kiszorulhat a hatalomból. A történelminek nevezett választáson akár a 70 százalékot is elérheti a résztvétel, az ellenzék győzelme esetén felülvizsgálná a japán-amerikai kapcsolatokat, és Kínához közeledhet. A világ második legnagyobb gazdaságának növekvő államadósságával és elöregedő társadalmával is szembe kell néznie.

A Kyodo News csütörtökön közzétett felmérése alapján az ellenzéki szociálliberális erőket összesítő Japán Demokratikus Párt (JPD) számára megalakulása után tíz évvel akár a kétharmados többség megszerzése sem lehetetlen a parlament 480 fős alsóházában, amellyel szabad kezet kapna elképzelései megvalósításához. A konzervatív, jobbközép kormánypárt 307 képviselőjének akár kétharmadát is elvesztheti, amennyiben a közvélemény-kutatásoknak megfelelően a korábbi bázisának számító vidéki területeken is visszaesett.

Bár a felmérésekben nagyon sok volt a bizonytalan, de többségük elemzők szerint az ellenzéki pártra szavaz majd. Az is a kormánypárt vereségére utal, hogy Aszo Taro miniszterelnök már kijelentette, hogy méltósággal kell viselniük a vereséget.

000T TRHkg2690147

Miközben a győzelemre esélyes legnagyobb ellenzéki párt az amerikai elnökválasztáson már bevált történelmi változás szlogenje mellett ígéretek egész sorával kampányolt, több elemző szerint nem feltétlenül a programok, hanem inkább a fél évszázad alatt megunt kormánypárt leváltásának gondolata döntheti el a választást. „Ez nem a JPD-ről szól, hanem a kormánypárt ellen szavaznak a választók. Már elegük van” – mondta a Japánban található Temple Egyetemen ázsiai tanulmányokat oktató Jeffrey Kingston a Voice of Americanak.

Ötvenhárom évig a hatalomban

2005-ben a jelenlegi kormánypárt még kétharmados többséget szerzett a parlament alsóházában, azonban a hatalmas győzelem valójában csak elfedte a liberális demokraták már akkor is létező válságát.

Az 1955-ben alapított LDP tette a második világháború után ipari nagyhatalommá Japánt, miközben hatalmát az évtizedek során részben osztogatással és a legkülönfélébb politikai mozgalmakat összesítő platformok egybentartásával őrizte meg. Sokszínűsége miatt valóban veszélyes ellenzékkel sem kellett szembenéznie, mivel a rajta kívül létező szocialista és kommunista pártok nem rendelkeztek jelentős bázissal az alapvetően konzervatív japán társadalomban, írja a Newsweek.

A stabil gazdasági növekedés mellett a párt nagy közmunkaprogramokat indított be, jelentős infrastrukturális beruházásokba és vidékfejlesztésbe kezdett, amivel megerősítette bázisát. Az 1990-es évek elején azonban a hirtelen megsokasodó gazdasági problémák, és az elöregedő társadalom jelentette hosszú távú veszély megoldásához reformokra lett volna szükség, amire a rengeteg érdekcsoport között vergődő párt nem tudott időben reagálni. A választók bizalma megingott a korrupciós ügyek által körüllengett pártban, ami 1993-ban ellenzékbe kényszerült, azonban tíz hónap után koalícióra lépett a kormányon lévő szocialistákkal és ezzel visszakerült a hatalomba.

A bukás már benne volt a levegőben

Későbbi újraválasztása ellenére a pártnak nem sikerült a korábbi példátlan növekedés lassulása ellenére továbbra is a világ egyik legerősebb gazdaságának számító ország elvesztegetett évtizedének nevezett 90-es években érdemben kezelnie a korábbi problémákat, azonban a 2001-ben hatalomra kerülő Dzsunicsiro Koidzumi miniszterelnök még egy kis időt nyert nekik. A választók körében rendkívül népszerűnek bizonyult a különcnek tartott politikus, aki a gazdasági fellendülést elősegítő reformokat jelentett be és számos tabut megdöntött Japánban, miközben szembement a párt több platformjával. Többek között a szabad piacnak kedvezett, és privatizálta a postát. Ezzel azonban a liberális demokraták számos törzsszavazóját is elidegenítette, miközben ő maga mégis népszerű maradt.

A politikai dinasztiák árnyoldala

Japánban különösen nagy hagyománya van a politikai dinasztiáknak, írja a BBC. A brit lap emlékeztet rá, hogy Aszo Taro jelenlegi és vasárnapi győzelme esetén Jukio Hatojama leendő miniszterelnök nagyapái egymást követték a kormányfői poszton még az 50-es években. Az Aszót megelőző Abe Sindzo és Jaszuo Fukuda is korábbi vezetők gyerekei illetve unokái, a Liberális Demokrata Párt augusztus 30-i jelöltjeinek pedig egyharmada tartozik valamilyen politikusi dinasztiához. Több elemző szerint ez a felállás is hozzájárulhatott az LDP meggyengüléséhez, de az egész japán politikai rendszernek árthat, mivel sokan valódi teljesítmény nélkül, már a nevükre építve bejuthattak a parlamentbe. A helyzet előremozdítása érdekében a Macusita Intézetben családi kapcsolatokkal nem rendelkező, de politikai pályafutáson gondolkozó fiatalokat részesítenek speciális oktatásban.

Az egy évvel korábban a karizmatikus vezetőhöz kötött várakozásoknak köszönhetően megnyert választás után Koidzumi 2006-os távozását már nem heverte ki a párt. „Vele együtt elszállt a varázslat. Az LDP nem tudott élni az örökségével, ráadásul ma már azt is tudjuk, hogy Koidzumi reformjai sem voltak olyan csodálatosak, mivel növelték az egyenlőtlenségeket a japán társadalomban” – mondta a tokiói Sophia Egyetemen politikatudományt oktató Koicsi Nakano. Egy másik politológus a morfiumhoz hasonlított Koidzumit, amelynek hatása alatt a liberális demokraták nem érezték a nagyon is valós veszélyt.

Aszónak nem volt könnyű dolga

A párt népszerűsége hirtelen zuhanni kezdett, és a 2007-es felsőházi választásokon negyven év után vereséget szenvedtek a fél évszázad alatt legnagyobb ellenfelüknek bizonyuló JDP-vel szemben. Az újabb miniszterelnökök évente váltották egymást, míg 2008 szeptemberében a jelenlegi kormányfő Aszo Taro került hatalomra. Népszerűségének több vitatott elszólása, valamint a kabinetjét érintő botrányok is ártottak, amilyen a G8-csúcson részegen tartott sajtótájékoztatóval vádolt pénzügyminiszterének ügye volt. A Koidzumihoz hasonlóan karizmatikusnak tartott Aszo helyzetén azonban leginkább a gazdasági válság rontott, amellyel szemben csak fél éves késéssel vezetett be gazdaságélénkítő csomagot.

000T TRHkg2690131

Miután az LDP júliusban vereséget szenvedett az évtizedek óta rendre megnyert tokiói helyhatósági választásokon, Aszo feloszlatta a parlamentet és új választásokat írt ki augusztus 30-ára. Bár augusztus elején kiderült, hogy 2009 második negyedévében elsősorban az exportnak köszönhetően megint növekedett a japán gazdaság, de az ország még messze nem lábalt ki a válságból, emlékeztetett rá a Bloomberg. Erre utalt az is, hogy éppen a vasárnapi választások előtt két nappal kiderült, hogy a munkanélküliség elérte a rekordmagasnak számító 5,7 százalékot, és elemzők szerint év végéig a hat százalékot is meghaladhatja. A munkanélküliség mellett az elmúlt tíz hónapban az öngyilkosságok és a bankcsődök száma is meredeken emelkedett, írja a Bloomberg.

Az agusztus 18-án kezdődő, az Economist szerint meglepően finomkodó választási kampányban Aszó még egy kis időt kért a választóktól a gazdaságélénkítő lépések befejezéséhez. A Telegraph szerint azonban a 20 százalékos népszerűség alá eső miniszterelnök újraválasztása annak ellenére is esélytelen, hogy az utolsó héten a fiatalok megnyerése érdekében a népszerű SMAP zenekar támogatását is megszerezte.

Barack Obama után szabadon

Az ellenzéki Japán Demokratikus Pártot vezető Jukio Hatojama a japán Barack Obamaként állította be magát, és a változás szlogenjével kampányolt. Bár a gazdasági helyzet rendezése a leginkább sürgetőbb, de az Economist egyik elemzője szerint igazán komoly változásra a JPD győzelme esetén sem lehet hamar számítani, inkább csak a 2010-es felsőházi választások után lát erre esélyt.

000T TRHkg2690452

A demokraták a kampányban rengeteg populista ígéretet is tettek. Állításuk szerint az elöregedő társadalom problémájára válaszul gyerekenként havi 26 ezer jenes (kb. 50 ezer forint) családi pótlékot vezetnének be, adókedvezményeket, valamint költségtakarosságot ígértek. A fogyasztás fellendítésével segítenének a gazdaságon is, habár elemzők szerint ez inkább csak rövidtávon lehet eredményes. Szerepel még programjukban az autópályadíjak megszüntetése, valamint a mezőgazdaságban dolgozók állami támogatása, amire azonban Aszó szerint már végképp nincs pénz. Hatojama azonban ígérete szerint eltörölné a pazarló közmunkákat, és visszafogná a sokszor túlságosan is befolyásos bürokratákat, valamint átcsoportosítással oldaná meg a hiányt.

A párt főként belpolitikai témákra koncentrált a kampányban, de azt is többször hangoztatták, hogy felülvizsgálnák a japán-amerikai viszonyt. A két ország kapcsolatának kiegyensúlyozása mellett nem pontosították, hogy mire gondolnak, miközben másik nyilatkozataikban a párt prominensei Washingtont továbbra is legfontosabb diplomáciai partnerüknek nevezték. A Reuters szerint az esetleges kormányváltás az afganisztáni szerepvállalást, valamint a Japánban állomásozó 47 ezer amerikai katonát, és legfőképpen az USA sokat támadott okinavai katonai bázisát érinti majd. Japán közelebb kerülhet Kínához és a környező ázsiai országokhoz, írja a The Wall Street Journal. Hatojama állítása szerint az európai országok felé is nyitnak majd.

Egyelőre sok a bizonytalanság a demokraták tervezett intézkedései körül, amelynek egyik oka, hogy a párt még soha nem került a kormányzás közelébe, ezért a Time egyik elemzője szerint tapasztalatlanságuk miatt kezdetben nem lesz könnyű dolguk, és még több ponton módosulhatnak elképzeléseik.